Híd Európa emlékezete és jövője között

A zentai születésű, ma Párizsban élő Bulatović Tamás a zentai csata fáradhatatlan kutatója, valamint régi könyvek, metszetek, térképek gyűjtője. Tamás 1969-ben Belgrádban, a jugoszláv külügyminisztériumban kezdte pályafutását, érdeklődése ott fordult a történelmi könyvek irányába, és akkoriban kezdte felfedezni, milyen sok kiadvány foglalkozott a 17–18. században a zentai csatával, és azt is, hogy milyen fordulópontot jelentett a csata Európa történelmében. Tamás a kilencvenes években a külügyminisztérium munkatársaként a családjával együtt Franciaországba költözött, és azóta még nagyobb elhivatottsággal gyűjti a zentai csatával és Savoyai Jenő herceg életével foglalkozó könyveket, a ritka metszeteket, a régi pénzérméket, a haditérképeket és kitüntetéseket. A több mint fél évszázadnyi gyűjtőmunka eredményét úgy szeretné Zenta javára fordítani, hogy egy alapítványt szeretne létrehozni, amely tárolná, gondozná és a kutatók számára hozzáférhetővé tenné a nagy értékű gyűjteményt. Élete küldetésének tartja, hogy a zentai csata jelentősége által Zenta megérdemelt helyére kerüljön Európa kulturális és történelmi térképén.

A gyűjtő könyveiből, metszeteiből és térképeiből egy kiállítás anyagát állította össze tavaly ősszel, amely a zentai csata évfordulójától, vagyis szeptember 11-étől egészen január végéig vonzotta a látogatókat a Zentai Városi Múzeumba. A kutató-gyűjtővel az elhivatottságról, a több évtizedes gyűjtőmunkáról és a zentai csata jelentőségéről a kiállítászárás alkalmával beszélgettünk.
 

Több alkalommal is elmondta már, hogy a történelem iránti érdeklődése a gyermekkorába nyúlik vissza, amikor még öccsével a zentai Tisza-parton játszott, és képzeletükben szinte visszhangzottak a kardcsörgések meg a lőfegyverek dörgései a zentai csata idejéből. Ez az érdeklődés mikor alakult át szenvedéllyé annak irányába, hogy hozzájusson olyan régi könyvekhez, amelyek a zentai csatáról és Savoyai Jenő hercegről szólnak, illetve hogyan vált a téma elkötelezett kutatójává?  

– 1969-ben a jugoszláv külügyminisztériumban álltam munkába, és azokban az években kezdtem régi könyveket gyűjteni, közben felfedeztem, hogy az irodalomban a zentai csatáról úgy beszélnek, mint egy csodáról, de mi, zentaiak mégsem vagyunk rá kellőképpen büszkék. A '90-es években a külügyminisztérium Párizsba, a Jugoszláv Kultúrcentrumba küldött szolgálatra, és azokban az években döbbentem csak rá igazán arra, hogy nyugaton mennyire kiterjedt irodalom foglalkozik a zentai csata leírásával, és arra is, hogy a felvilágosodás korában megjelent cikkek milyen sokat írnak az ütközetről. Még nagyobb elánnal kezdtem el kutatni, és azt tapasztaltam, hogy szinte nincs olyan nyelv Európában, amelyen ne írtak volna róla, vagy ne jegyeztek volna le róla valamit. Az angolok, a portugálok, a spanyolok, az olaszok, az oroszok mind szólnak a zentai csatáról. A párizsi jugoszláv, majd később a szerb kultúrcentrumban közel 25 évet töltöttem el, hosszabb-rövidebb időt szolgáltam ott, és ez a párizsi élet adott alkalmat erre a rengeteg kutatásra, gyűjtésre. 2009-ben még a francia külügyminisztériumtól is engedélyt kaptam arra, hogy kutathassak a zentai csatával kapcsolatban.
 

Ilyen specifikus témakörben kifejezetten nehéz lehet gyűjteni, hiszen az is kérdés, egyáltalán hol lehet rábukkanni ilyen tartalmú régi könyvekre, metszetekre. Ön hol kutatta fel azokat az értékes példányokat, amelyek foglalkoznak a zentai csatával, illetve Savoyai Jenővel?

– Könyvvásárokra, aukciókra, árverésekre, piacokra jártam és járok ma is. Ennyi év után már szinte kiszagolom, ha valami értékes kerül a közelembe. Nagyon sok időt és energiát fektettem abba, hogy eljárjak ilyen rendezvényekre. Az emberek nagy része nem becsüli a régi könyveket, metszeteket, pénzérméket, kitüntetéseket, könnyen megszabadul tőlük, pláne, ha valami örökség útján csak úgy az ölébe pottyannak, és akkor olyanok, mint én, lecsapnak rájuk. Rengeteg pénzembe kerültek, de mindegyikre kincsként tekintek.

A gyűjteményének egy jelentős részéből állt össze az a kiállítás, amely fél éven át vonzotta a közönséget a Zentai Városi Múzeumba, és amely bemutatta, hogyan őrizte meg a felvilágosodás kora a zentai győzelmet. A kiállítás zárásakor elhangzott, hogy a gyűjtemény ezen részét, kiegészítve további értékes példányokkal, a város javára szeretné fordítani egy alapítvány létrehozásával. Hol tart ez az ügy?

– A város vezetőivel már többször egyeztettünk, nekik is és nekem is az a célunk, hogy létrehozzunk egy olyan alapítványt, amely szakszerűen kezeli, őrzi, gondozza, tárolja és a kutatók számára hozzáférhetővé teszi a gyűjteményt. Mivel óriási érték tulajdonában vagyok, azt szeretném, ha a téma iránt érdeklődő kutatók itt, Zentán mindent megtalálnának egy helyen, hogy itt koncentrálódjon a zentai csatával kapcsolatos legnagyobb tudás, hogy a kutató, aki a jövőben szeretne részleteket megtudni az ütközettel és annak résztvevőivel kapcsolatban, az kénytelen legyen Zentára jönni kutatni, olvasni, informálódni. Az alapítvány létrehozásával Európa szinten a régi, ritka és felbecsülhetetlen értékű irodalom legnagyobb koncentrációja jönne létre a témában, amely tudósokat és történészeket vonzana ezen örökség tanulmányozására a városba. Az alapítvány több mint 700, a felvilágosodás korában, a 17–18. században megjelent könyvet és grafikát őrizne. Ez Zentát és a zentai csatát is feltenné Európa kulturális térképére. A ritka és értékes könyveket valószínűleg egy üvegfal mögül nézhetnék meg a látogatók, hiszen megfelelő nedvességet és fényviszonyokat kell biztosítani a tárolásukhoz, ugyanakkor lenne egy olyan tér is, ahol minden felszerelés adott lenne a kutatáshoz, köztük számítógépek, szkennerek és egyéb eszközök is. Szóval ez nem egy egyszerű polcokkal ellátott tér lenne, hanem annál sokkal több. Mivel idénre tervezik a városháza tornyának felújítását, Zenta vezetőivel úgy gondoljuk, az lenne a legjobb, ha a toronyban kapna helyet az alapítvány. Itt aztán nagyon sok lesz a tennivaló, de én bízom benne, hogy ez egy olyan projekt lesz, amelyet magáénak érez a település. Mindig is az volt az álmom, hogy Zentát a magasságokba emeljem, mert a világot járva azt tapasztaltam, hogy porszemnyi történelmi eseményekből fabrikálnak maguknak a települések jelentősnek tűnő dolgokat, és azokra egész turisztikai felhozatalt építenek rá, mi meg egy olyan történelmi fordulópont helyszínén élünk, amely megváltoztatta Európa sorsát, és amelynek köszönhetően Savoyai Jenő Európa hősévé vált, mégsem aknázzuk ki ezt a csodát. A zentai csatáról egész Európában tudnak, elismerik, itt az ideje, hogy Zenta ezt méltó módon felvállalja, büszkélkedjen vele és építsen rá. Valószínűleg mindezt önerőből nem tudjuk megvalósítani, különféle projektek révén azonban igen. Ezen is dolgozunk.

A témában egy dokumentumfilm elkészítése is szerepel a tervei között.

– Igen. Egy rövid dokumentumfilmet is készítenénk, amelyet európai fesztiválokon, valamint azokban a városokban szeretnénk bemutatni, ahol Savoyai Jenő döntő győzelmeket aratott, köztük Budapesten, Harsányban, Péterváradon, Temesváron és Belgrádban, továbbá a béketárgyalások helyszínein: Karlócán és Požarevacon. A filmre már forgatókönyv is készült. 
 

Ön nemcsak a téma kutatója, hanem egy lelkes szószólója, követője is annak a világlátásnak, amellyel Savoyai Jenő rendelkezett. Hogyan hitt a hadvezér a közös értékekben és milyen kapocs lehet a zentai csata a múlt és a jövő között?

– Savoyai Jenő herceg úgy vélte, hogy Európának egyesülnie kell a béke, a szabadság és a kultúra megőrzése érdekében azokkal a fenyegetésekkel szemben, amelyek akkoriban az államok közötti viszályokból és az Oszmán Birodalomból eredtek. Hitt a közös értékekben. Úgy gondolta, bár a nyelvek és a népek különbözőek, Európa egy közös civilizáció otthona. Ezen meglátását a zentai csata után a gyakorlatban is alkalmazta, amikor a feldúlt vajdasági területeket olyan modell szerint telepítette be, amely már a mai Európát vetítette előre: elzászi, lotaringiai és frankföldi franciákkal, baden-württembergi (sváb) németekkel, trentinói olaszokkal, spanyolokkal, magyarokkal és más etnikai csoportokkal. Elmondhatjuk tehát, hogy a mai Európa modellje már akkoriban körvonalazódott. Savoyai európaiságát saját példáján is megmutatta háromnyelvű aláírásával, amely az olasz, a német és a francia nyelv keveréke volt. A zentai győzelem Savoyait kora egyik vezető hadvezérévé tette. A zentai csata nemcsak történelmünk része, hanem közös európai örökségünk is. Az európai emlékezetben Zenta a közös ellenállás szimbóluma, valamint az Európa Európa előtt eszméjének, a határokon és nyelveken átívelő politikai összefogás előfutára.

A zentai csata jelentőségét mutatja az is, hogy Európában számos, a csata emlékét megörökítő jelet találunk. Említene néhányat közülük?

– Brüsszelben a Bellone Színház homlokzatán egy szalagszerű tábla utal a nem sokkal korábban lezajlott zentai csatára. Ebben az épületben élt Olympe Mancini, Savoyai Jenő herceg édesanya. Bécsben a Deutschmeister emlékmű is megörökíti a zentai csatát, ugyanakkor Bécsben a Hadtörténeti Múzeumban található Karl von Blaas zentai csatát ábrázoló freskója. Savoyai Jenő herceget halála után a bécsi Szent István-székesegyház kriptájában temették el, és a kápolna ma Savoyai vagy Eugén herceg kápolna néven ismert. Zenta nevezetű borok is léteznek a Perusini borászatból. A Perusini család egyik őse, aki akkoriban egy császári ezred parancsnoka volt, részt vett a zentai csatában. Hazatérve megépíttette a Tapoglianói villát, amely ma a Perusini borászat központja. Ezen a történelmi földön készülnek ma is azok a borok, amelyek a Zenta nevet viselik, ilyen módon tisztelegve a dicsőséges győzelem előtt.

Az ön gyűjteményében rengeteg könyv és számos más emlék őrzi a zentai csata és Savoyai Jenő emlékét. Melyekre a legbüszkébb?

– Nagyon sok könyvre, köztük emlékiratokra, életrajzokra és történelmi művekre, különösen azokra, amelyek Savoyaival és a zentai csatával foglalkoznak. A könyvek több nyelven íródtak, köztük angolul, németül, franciául, olaszul, oroszul, spanyolul, magyarul. Nagyon sok metszet és illusztráció van a tulajdonomban, köztük a zentai csata és a csatatér taktikai tervei, Savoyai Jenő herceg ábrázolásai, az ő címere, a herceg szüleinek portréi, a csata résztvevőinek portréi és ábrázolásai, Savoyai Jenő családfája. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy megvan a Magyar Királyság Parlamentjének rendelete, amely Savoyai Jenő számára magyar állampolgárságot biztosít, továbbá a karlócai béke tervrajza a résztvevők elhelyezkedésének jelölésével, gravírozott plakátok a zentai győzelemről, Európa térképein megjelölt városnévvel, Zenta városunk neve győztes, diadalzászlókra hímezve. Én szinte megszállottként gyűjtöm ezeket az értékes darabokat, mert hiszem, hogy a történelmi események ezek által tárulnak fel előttünk, és az egyes évszázadokról alkotott képünk minden új dokumentum segítségével egyre pontosabbá válik. Előttem egyetlen cél lebeg, az, hogy Zenta városa a megérdemelt helyre kerüljön Európa kulturális és történelmi térképén, hiszen a zentai csata nem csupán a mi történelmünk része, hanem közös európai örökségünk is.