„Eggyé váltam a nyomdagéppel”

Fennállásának hatvannyolcadik évfordulóját ünnepelte tavaly a Magyar Szó Lapkiadó Kft. Forum nyomdája. A hagyományokhoz híven ezúttal is a vállalat évzáró ünnepségén adták át a kitüntetést a nyomda azon dolgozójának, aki az év folyamán kiemelkedő, odaadó tevékenységével kiérdemelte a kollektíva elismerését. A Forum Nyomda díját 2025-ben Slobodan Suvajdžić ofszetgépkezelő, az újságnyomtatási osztály főnöke vehette át, akivel az elismerés apropóján pályafutásának meghatározó momentumairól, tevékenységének rejtelmeiről, valamint a nyomdászat jövőjével kapcsolatos meglátásairól beszélgettünk.

– Újvidéken születtem, itt tanultam a Villamossági Szakközépiskolában, energetikai vonalon. Az elmúlt húsz évben Palánkán éltem és jelenleg is ott élek. Ott nősültem meg, mindennap onnan járok be dolgozni. 1987-ben kerültem a Forum Lap- és Könyvkiadó és Nyomdaipari Munkaszervezetbe. Ez volt az első munkahelyem, és úgy tűnik, egyben ez lesz az utolsó is – meséli Slobodan nevetve. 
A nyomdaiparban, pontosabban az ofszettechnológiákban alkalmazottak számára kedvezményes munkaéveket hagy jóvá a nyugdíjbiztosító, így Slobodan nagyjából másfél év múlva „teljes munkakorral” nyugdíjba vonulhat. Az ofszet-nyomdagépkezelők számára ugyanis egy munkaév 14 ledolgozott hónapot jelent.

– Pillanatnyilag mindent én csinálok a nyomdagép körül. Én végzem el az előkészítését a nyomtatáshoz, én tartom karban, sőt részben én szervizelem is. A nyomtatás folyamatában is benne vagyok. Én veszem át a fogyóanyagot, a festéket és a papírt, én vezetem a nyilvántartást is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy mára már eggyé váltam a nyomdagéppel, az 1987-ben beszerzett Albert A 200S rotációs nyomdagéppel. Ofszet néven ismert eljárást alkalmazunk, egyenes lapokról nyomtatunk. A technológia lényege az olaj és a víz szétválasztódásában rejlik, a lemez egyik része befogadja az olajos anyagot, lepörgeti a vizet, a lemez más részei pedig a vizet fogadják be és az olajat tartják vissza. Ezeket a lemezeket „gumivászonra” helyezzük, majd ezeket a gumialapú lemezeket préseljük a papírhoz. Ebből keletkezik a lenyomat, ezzel helyettesítjük a régi „ólomnyomást”.  A rotóprés gépen „nyomtatási egységek” vannak, az egyik ponton a kék színt nyomjuk a papírra, a másikon a sárgát, a harmadikon a pirosat, a negyediken pedig a feketét. A színek egymás közti átfedését ún. raszterpontok segítségével ellenőrizzük, illetve állítjuk. Ha jól állítjuk be ezt az átfedést, ha jól kombináljuk a színeket, megjelenik a papíron a színes kép. Az Albert A 200s gépen nyomtatjuk jelenleg a Magyar Szót is – meséli.

Amikor a város alszik, a nyomda ébren van. Dolgozóik nap mint nap arra törekszenek, hogy a Magyar Szó reggel az olvasók asztalára kerülhessen. A Forum Nyomdának az a feladata, hogy a hét hat napján biztosítsa a Magyar Szónak és a mellékleteinek a kifogástalan minőségű megjelenését. Slobodan az első váltásban dolgozik, reggeltől délutánig, ahogy már említettük, ő állítja be a gépet annak érdekében, hogy este, a Magyar Szót kinyomtató kollégáinak, köztük Pápista Lászlónak és Subotin Srđannak ne legyen gondja. 

– Mindennap másmilyen munkamegbízást kapunk, mindig más a beállítás. Én előre elkészített, „előhívott” állapotban érkező ofszetlemezek alapján dolgozom, ezeket számítógépes eljárásokkal dolgozzák ki, elrendezve a már említett, olajbefogadó, illetve olajlepörgető felületeket. A lemezen tehát már ott van szöveg és ott szerepelnek a képek is. Ezek kerülnek fel, gumialapon a rotohengerekre. Az én munkám tehát nem annyira hibaelhárítás, nem javítás, hanem inkább a menet közben történő módosítgatás, állítgatás, stimmelés. Az oldatokat, a víz, az izopropil alkohol és az acedin keverékét is én készítem elő a keverőgépben. Behúzzuk a rotopapírt a hengerek közé, egészen az ún. falz berendezésig, amely a gép végén hajtogatja és vágja a papírt, kidobva magából a kész újságot, a napilapot, vagy esetleg félkész terméket – magyarázza a munkafolyamatot kollégánk.

Slobodan Suvajdžić tehát idestova 39 éve vállalatunkban dolgozik, ám nem nyomdászként kezdte a pályafutását. Az első hat évben másik osztályon dolgozott, majd az Albert A gép mellé kerülve kitanulta annak kezelését. Műszaki felkészültsége és rátermettsége egyértelműsítette munkapozícióját, jól bevált gépkezelőként. Szakvizsgát tett, azóta szakképzett gépkezelőként dolgozik. Azt mondja, tetszik neki a csapat, amelyikkel most dolgozik, és a munkakörülményekkel is elégedett. 

– Felelősségtudó munkás vagyok, a díj sokat jelent számomra. Elismerték sokéves munkámat, amelyet mindig becsületesen és felelősségteljesen végeztem, a lehető legjobb teljesítményre törekedve. Úgy érzem, ez a nyomdatermékek minőségében tükröződött – vélekedik kollégánk.

Megkérdeztük tőle, mennyire hisz abban, hogy szakmája, a nyomdászat, valamint általánosságban a nyomdaipari tevékenység túléli a digitalizáció nyomását, illetve lát-e egyáltalán reális esélyt minderre ma, amikor már szinte minden átszivárog digitális formátumba. 

– Úgy tűnik, nincs esély erre. Nincs jövője a szakmámnak. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy valamikor a Forum Nyomdában teljes szedőosztály működött, ólomból szedték a betűket, kitűnő mesteremberek voltak. Ott volt a cinkográfiai osztály is, az ólomöntők, stb. Hol vannak most ők? Az osztályokat átszervezték, az emberek átkerültek másik osztályokra. Azt gondolom, hogy lassan mi is sorra kerülünk. A nyomdában nincsennek fiatalok, szinte mindenki mögött már legalább 30 évnyi munkatapasztalat van. Az ofszetgépkezelő szakma tapasztalatfüggő, sok évet kell eltölteni a gép mellett ahhoz, hogy jól csinálhassuk. Én is sokat tanultam, mielőtt önálló mesterként kezdtem dolgozni. Nincs is iskola erre, a grafikai iskolában más szakmákat tanítanak, gépkezelői szak már régen nincs, ami azt jelenti, hogy csakis az iparban, menet közben lehet kitanulni ezt a szakmát. Itt sokan tudják csinálni azt, amit én, de mindannyian itt tanulták meg ennek a tevékenységnek a csínját-bínját. Azt hiszem, mi vagyunk az utolsók, akik ezt a szakmát képviselik – adott hangot véleményének, hozzátéve, szerinte a papír alapú nyomtatványok csak addig fognak megmaradni, ameddig a hozzá hasonló, idősebb emberek élnek és igényelik azokat. 

– Már most is sokat kínlódunk a papírbeszerzéssel. Régi gyártók tűnnek el a piacról, korábban a szlovén Krškóból vettük a papírt, ott is akadozik a termelés. Ukrajnából is hozattuk, de ott is baj van, Svédországból, Németországból is érkezett már. A papírpiac bizonytalan lábakon áll, drága a termék, sőt az egész nyomdaipar nagyon drága lett. Csak az öregeknek kell még, akik rászoktak a könyvekre, a papírról történő olvasásra. Nem hiszem, hogy a mostani fiataloknak ez kelleni fog. Már most is javarészt olyasmiket nyomtatunk, amiknek a nyomtatási költségeit az állam állja. Olyan termékeket, amelyek a szabad piacon vesztességet termelnének – panaszolja díjazott kollégánk.

Nem kell azonban elkeseredni, hiszen továbbra is lesznek olyanok, akik szeretnének a reggeli kávéhoz nyomtatott újságot lapozgatni, szabadidejükben papíralapú könyvet olvasni, különböző termékek beszerzéséhez különféle katalógusokat nézegetni, vagy éppen a nyaralásukról színes prospektusok böngészését követően dönteni. Bár a globális digitalizáció miatt az ilyesmit egyre kevésbé igényeljük, hiszen ezekhez a termékekhez most már nagyon könnyen hozzáférünk a telefonunk vagy a számítógépünk segítségével, ami miatt jelentősen lecsökkent a gyártásuk, ám teljes mértékben még jó ideig egészen biztosan nem tűnnek el, ugyanúgy, ahogyan nem tűnnek el azok a nyomtatott termékek sem, amelyek az elmúlt évek tapasztalatai alapján új perspektívát jelenthetnek majd a nyomdaipar számára, mint például a különféle csomagolóanyagok és egyéb hasonló jellegű termékek gyártása.

MINDIG MINDENBEN LEHET RÁ SZÁMÍTANI

Kavraja Aleksandar gyártásvezető szerint Slobodan Suvajdžić szorgalmas, odaadó munkatárs, olyan ember, akivel jó együtt dolgozni, akire mindig mindenben lehet számítani. 

– Slobodan megbízható munkatárs, ha valamit megbeszélünk, akkor az egészen biztosan úgy lesz. Minden alkalommal a lehető legjobban végzi el a feladatait, és mindig arra törekszik, hogy jó minőségű termékeket adjon ki a keze közül. Munkája minden esetben kifogástalan, és ez a lényege mindennek. A kollegialitása kimagasló szinten van, és ez is igen nagy szónak számít. Manapság ugyanis nem fog mindenki segíteni, nem fog mindenki szó nélkül megjelenni, ha szükség mutatkozik rá – emlékeztet a gyártásvezető, majd szavait egy konkrét esettel is alátámasztja.

– Megtörtént például, hogy valamilyen gondok merültek fel a géppel kapcsolatban, Slobodannak azonban már lejárt a munkaideje, így természetesen hazament. Este volt, senki más nem tudta megoldani a helyzetet. Amikor segítséget kértünk tőle, nem teketóriázott. Elmentünk érte autóval Palánkára, behoztuk, szó nélkül elhárította a problémát, majd amikor végzett, hazavittük. Így másnap neki köszönhetően jelent meg a Magyar Szó – meséli Aleksandar.

ÚJ PERSPEKTÍVÁT NYITÓ FEJLESZTÉSEK

Néhány évvel ezelőtt a Magyar Szó Lapkiadó Kft. hozzájuthatott egy könyvkötészeti vágógéphez, ofszetlemezt előhívó berendezéshez és egy ofszet nyomdagéphez, amelyeket jó feltételek mellett vásárolhatott meg. A legnagyobb és legjelentősebb beruházás az automatizált, dobozgyártó gép beszerzése volt, amelynek köszönhetően a Forum Nyomda kibővíthette szolgáltatásainak kínálatát, és versenyképessé válhatott a piacon, a dobozgyártó gép által megnyíló lehetőségek ugyanis hosszú távon is szavatolhatják a nyomda és a vállalat stabilitását. 

A Magyar Szó Lapkiadó Kft. Forum Nyomdájának vezetői biztosak abban, hogy a dobozgyártó gép biztosíthatja a megérdemelt piaci pozíciót, ugyanis ahogyan arra beszélgetőtársunk is rámutatott, a grafikai iparban világszerte csupán a csomagolásgyártó ágazat jegyez fejlődést. Ha belépünk egy boltba, és olyan terméket szeretnénk vásárolni, amelyet nem ismerünk, akkor kizárólag a doboz kinézete alapján dönthetünk arról, hogy melyiket válasszuk. Minél szebb és exkluzívabb egy csomagolás, annál vonzóbb maga a termék is, ugyanis a tetszetős „külső” alapján hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a benne lévő termék is kiváló minőségű, így talán nem túlzás azt állítani, hogy valójában a csomagolás az, ami eladja a benne lévő terméket.