A karácsony hangjai

Az adventi időszak különleges csendet hoz magával. A rohanó hétköznapok lassan elhalkulnak, a figyelem befelé fordul, és teret kap az emlékezés, az összegzés. Az év vége mindig számvetés is arról, hogy mit hagyunk magunk mögött és mit viszünk tovább, miből merítünk erőt a folytatáshoz. Karácsony közeledtével felerősödik a közösséghez tartozás érzése, a meghittség, amikor a közös élmények, a megszokott rituálék és a jól ismert dolgok biztonságot adnak. Zentán ebben az ünnepi elcsendesedésben különleges szerepet tölt be a fúvószene, amely több mint száznegyven éve része a város kulturális életének. 

Zenta Város Fúvószenekara egykoron az Önkéntes Tűzoltó Testülettel egy időben alakult meg. Kezdetben tűzoltóbálokon és táncmulatságokon játszottak, és térzenével örvendeztették meg a közönséget. Ezt a hagyományt ma is büszkén ápolják. 2006-tól a zenekar civil szervezetként működik, 2014-ben pedig méltán nyerte el a város Pro Urbe díját. Két évvel később, a magyarországi Móron megrendezett XI. Nemzetközi Fúvószenekari Fesztiválon ezüst fokozatú elismerést kaptak.

Repertoárjuk sokszínűsége lenyűgöző: a klasszikus indulóktól kezdve a hagyományos szerzeményeken át ismert pop- és filmzenék is szerepelnek a műsorukban. Ebből a széles kínálatból válogatnak össze minden évben egy csokorra valót, amelyet aranyvasárnap este (és évek óta már szombaton is) előadnak a közönségnek. Az aranyvasárnapi koncert mára nem csupán egy hangverseny, hanem egy közösségi ünnep is lett. Egy olyan hagyomány, amely évről évre emlékeztet arra, hogy a zene összeköt múltat és jelent, zenészt és hallgatót, egyént és közösséget. A karácsonyi időszak Zentán elképzelhetetlen lenne a fúvósok aranyvasárnapi koncertje nélkül, amely egyszerre idézi meg a hagyományt és ad új értelmet az ünnepi várakozásnak.

– Gyermek voltam, amikor Fábián Mihály tanár úrnak, a zenekar akkori karmesterének vezetésével karácsonyi koncertet adtunk a város polgárainak – emlékezett vissza Gordán Kolos, a zenekar elnöke. – Ez az 1990-es évek elején volt, és hosszú éveken keresztül ez egy biztos pont volt a város kulturális életében. Később, amikor a tanár úr meghalt, egy rövid időre megszakadt ez a hagyomány, majd Baráth László, a zenekar akkori karmestere újraélesztette ezt. Azóta ismét töretlenül fújjuk minden aranyvasárnap, az emberek pedig várják. Ahogy közeledik a nap, úgy kérdezgetik tőlünk, hogy „És ez a zeneszám lesz-e megint? És az? És az én kedvencem?”. Szeretik azt, amikor a megszokott dallamokat hallhatják, hiszen mi is szeretjük többször meghallgatni a rádióban vagy az interneten a kedvenc zeneszámunkat, fúvószenei átdolgozásban pedig teljesen új értelmet kap egy-egy darab, és egy új élményt ad a hallgatónak.

Vastapssal jutalmazzák Máté Péter ismert szerzeményét, a Zene nélkül mit érek én című számot, de a Szamos menti induló énekes részébe is szívesen bekapcsolódnak. Mi egész évben erre a koncertre készülünk, természetesen a többi fellépés mellett. Számunkra, de szerintem a közönségünk számára is, elképzelhetetlen a karácsonyi időszak az aranyvasárnapi koncert nélkül.
 

A hangverseny népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy évek óta két nap is fellépnek, és bár még mindig a vasárnapi a népszerű, hiszen akkor teljesen megtelik a zentai művelődési ház nagyterme zeneszerető közönséggel, azért a szombati napon is egyre kevesebb szék marad üresen. Mindezek mellett már hagyománnyá vált az is, hogy ilyenkor a zenekar barátai is csatlakoznak hozzájuk. Gordán Kolos elmondta, az idei évben is vendégül látták a Hajdúböszörményi Ifjúsági Fúvószenekar néhány tagját, akik együtt léptek fel velük ezen a jeles alkalmon. Rámutatott, szinte már hagyománnyá vált az, hogy nyáron ők utaznak hozzájuk a fúvósfesztiváljukra, karácsony előtt pedig a hajdúböszörményi zenészek látogatnak el Zentára. Mindezek mellett szeptember óta együtt dolgoznak Szabadka Város Fúvószenekarával is, hiszen mindkét vajdasági együttes karmestere Masa Tibor. Így ezen a hétvégén a szabadkaiak érkeztek hozzájuk, ezt követően pedig a zentaiak ülnek be a szabadkai zenekar soraiba az ő ünnepi bemutatkozásukon.

Az idei hangversenyre egy olyan repertoárral készült a zenekar, ami szépen ötvözte a hagyományt és a modern stílust. Általánosságban elmondható, hogy a fúvózenekarok egykoron többnyire csak indulókat játszottak, kevésbé szórakoztató zenét, ezek csak később kúsztak be a műsorukba. Ezt az átalakulást igyekezett bemutatni a zentai együttes is az idei koncerten.
 

– A programunk három egységből tevődött össze. Az első néhány szám hagyományos induló volt, így a közönség hallhatta tőlünk a jól ismert Fehérvári, a Szamos menti, a Jászkun, a Losonc és a Titanic indulókat. A második részben már a szórakoztató dallamok domináltak, itt kapott helyett az O Vitinho, az Instant Concert válogatás, az Üveges tánc, valamint olyan ismert szerzemények is, mint a My way és a Moszkva. A záró harmaddal inkább a pörgős ritmusokat hoztuk el, így itt adtuk elő a Happy Marching Band-et, a Fantasztikus dobost, a The Blues Brothetrs-egyveleget, a karácsonyi zenéket egybefoglaló Christmas Medley-t, zárásként pedig az elmaradhatatlan Máté Péter-slágert, a Zene nélkül mit érek én-t hallhatták. Ebben az évben egy picit visszanyúltunk a régebbi zeneszámokhoz, egy kicsit nosztalgiáztunk, emellett az új tagok is, akik a közelmúltban csatlakoztak hozzánk, ők is betekintést kaphattak az egykori darabok világába – mesélte Masa Tibor karmester. – Számomra nagyon izgalmas és egyben felemelő érzés egy-egy ilyen karácsonyi koncert, hiszen, ahogyan már említették is, egy régmúltba visszanyúló hagyomány ez. És igen, voltak olyan évek, helyzetek, amikor sajnos elmaradt, de soha senki nem feledte, hogy ennek helye van a karácsonyi programrácsban, akárcsak a fúvószenének a mai zenei palettán. Mint zenei szakember azt tapasztalom, hogy főleg a fiatalok körében egyre jobban változnak a zenei igények, és emiatt egyre nehezebb megtartani és fenntartani egy zenekart. Egyre nehezebb a fiatalokat arra motiválni, hogy eljárjanak egy ilyen közösségbe, holott ez nagyon jó lehetőséget biztosít a számukra arra, hogy új embereket, úgy kapcsolatokat, új barátságokat alakítsanak ki, emellett hasznosan és szórakoztatóan töltsék el az idejüket. Az idősebb tagok, vagy ha úgy tetszik, a régi motorosok ezt már jól tudják, számukra az itt eltöltött idő egy kikapcsolódás, kiszakadás a hétköznapokból. Nem mellékes az sem, hogy közösen élményeket szerzünk utazásokkal, fellépésekkel. Ha bárkit megkérdezel a zenekarból, mindenkinek lesz egy kedves, vicces vagy éppen egy kevésbé vállalható története az elmúlt évekből. Nagyon sok embert megismertünk már az évek során, számos barátság alakult ki. Vannak, akikkel rendszeresen tudunk találkozni, de olyanok is, akikkel csak egy-egy fesztivál alkalmával, és az mindig nagyon jó érzés. Összefoglalva elmondható, hogy a fúvószene nemcsak a zenei palettát színesíti, hanem a mi életünket is.

Ebben a zenekar többi tagja is egyetért. Gordán Blanka például, édesapjának köszönve, már csöpp baba kora óta részese a zenekar életének, és fordítva.

– Már kétéves koromban itt szaladgáltam a próbateremben, ötévesen pedig már csörgőt ragadtam, majd doboltam is egy kicsit, most pedig a klarinét szekciót erősítem. Mondhatjuk úgy is, hogy beleszülettem ebbe – idézte fel Blanka, aki azt is elárulta, számára ez a koncert az év egyik fénypontja, mindig nagyon várja, és nemcsak a zenélés öröme miatt, vagy éppen amiatt a szeretet miatt, amit a közönség közvetít feléjük, hanem úgy érzi, együtt egy nagy családot alkotnak. Épp ezért is üzeni azt a fiatal kortársainak, hogy ha valaki szeretne egy olyan közösség tagja lenni, ahol sosem lehet unatkozni, akkor a zenekarban a helye.

Nagy Zámbó Zsolt is, több másik tag mellett, az egyik alappillére a zenekarnak. Évtizedek óta a trombitások sorában játszik épp olyan lelkesedéssel, mint a kezdetekben. 

– Nagyon jó érzés számomra színpadon állni. Ilyenkor csak a zenére figyelek, abban létezem. Az viszont leírhatatlan érzés, amikor véget ér a koncert, én pedig még hangszerrel a kezemben lemegyek a közönség közé. Sorra érkeznek a gratulációk, a dicséretek, megköszönik mindazt az élményt, amit adtunk nekik a fellépésen. Ez nagyon jó érzés, és úgy gondolom, hogy ez a koncert az egész éves munkánk gyümölcse, a meggy a tejszínhab tetején, a pont az i-n – fogalmazott Zsolt.

Piri Angéla talán az egyik legfrissebb felnőtt tagja a zenekarnak, hiszen öt éve csatlakozott a zenekarhoz. A Covid üressége késztette arra, hogy hangszert ragadjon, és megtanuljon játszani.

– A karácsonyi koncert mindig is szerves része volt az életemnek, hiszen előtte mint néző vettem részt rajta, most pedig a színpadon játszom. Számomra az egyik legnagyobb boldogság, hogy muzsikálhatok a zenekarban. Egész évben erre a koncertre készülünk, és én, még ha nincs is kedvem igazából gyakorolni, akkor is előveszem a hangszert, és legalább skálázok egy kicsit, hiszen egy ilyen aranyvasárnapi hangverseny igen megerőltető tud lenni abból a szempontból, hogy másfél óráig ott kell lennünk fejben, és minőségi szinten kell muzsikálnunk – mondta Angéla.

A zenekar életében az év vége nem csak az aranyvasárnapi koncertről szól, hanem egy kis visszatekintés is az elmúlt hónapokra, amely az idei évben is tartogatott izgalmas kihívásokat és fellépéseket a tagoknak.

– Az évek során vannak olyan fellépéseink, amelyek szinte állandó jelleggel bekerülnek a naptárunkba. Ilyen pl. a városnapi hangversenyünk, amelyet idén a pavilonban tartottunk meg, pontosan a zentai csata napján, szeptember 11-én este. Ebben az évben is részt vettünk a martonosi Mária-körmeneten, ezt mindig örömmel vállaljuk. Ennek a különlegessége, hogy este, sötétben játszunk már, így fejlámpák segítségével világítunk a kottákra menet közben, ettől függetlenül szeretjük. Nagy megtiszteltetés volt a TehetségPaletta Program, amelynek során először Zentán, majd Kecskeméten is bemutatkoztunk. A magyarországi fellépésünk feledhetetlen volt, hiszen a Kárpát-medence minden részéről voltak fellépők, és nemcsak zenekarok, hanem számos művészeti ágazatban jeleskedő fiatalok. Ez nem jöhetett volna létre Zenta község önkormányzatának segítsége nélkül, ugyanis az autóbuszt biztosították a számunkra. A másik jelentős bemutatkozásunk az az újvidéki fúvósfesztivál volt, amelyet most tartottak meg az ősz végén. Ott a szabadkai együttessel közösen mutatkoztunk be. De a legnagyobb elismerés számunkra az, ha úgy tudjuk befejezni az évet, hogy még létezünk és tovább él a fúvószene hagyománya Zentán.