Jövőt építettünk a múltból

Cikkünkhöz képgaléria tartozik!

Aki belép a csütörtökön megnyílt Magyar Szó Sajtó- és Nyomdamúzeumba, egy több nemzedéken átívelő történetben találhatja magát, amely 1944-től napjainkig kíséri végig a vajdasági magyar közösség egyetlen, hamarosan fennállásának nyolcvanegyedik évfordulóját ünneplő napilapjának útját. A Magyar Szó múltjának bemutatásán túl, egy olyan világba kalauzoljuk a látogatókat, amelynek identitásképző ereje is van. A falakon jól követhető a lap fejlődéstörténete, és az is, hogyan vált egy első pillantásra szerény, háború utáni vállalásból meghatározó közösségi intézménnyé. A korai szerkesztőségek fotói, a régi nyomdagépek mellett elhelyezett korabeli újságoldalak és személyes történetek mind azt a kort idézik meg, amikor egy-egy lapszám elkészülte sokszor emberfeletti erőfeszítést követelt. Az ólombetűk korából megmaradt eszközök pedig testközelből mesélnek arról, milyen precíz munkát igényelt a hírek napi gyártása.

A Magyar Szó Sajtó- és Nyomdamúzeum a szerkesztőség múltja előtt tisztelegve kijelöli azt az irányt, amerre a jövőben haladni kíván: a nyitottság, a közösséghez való szellemi és fizikai közelítés, a kíváncsiság felé. A teret úgy alakítottuk ki, hogy minden korosztály találjon benne valamit, ami megérinti: legyen az egy ólombetű érdes tapintása, egy régi lapszám vagy a gyermeksarok önfeledt, színes kavalkádja.

Múzeumunk egyszerre képes tisztelegni a tradíciók előtt és előre tekinteni, miközben arról is tanúskodik, hogy a papíralapú újság története nem lezárt fejezet, hanem folyamatos, élő, fejlődő történet, amelynek minden olvasó és minden munkatárs a része.

A látogató itt beléphet egy közösség több évtizedes történetébe, átélheti azt a világot, amelyben generációk dolgoztak azon, hogy a Magyar Szó mindennap eljusson az olvasókhoz. A megnyitása alkalmával egy új korszak kezdődött: lapunk története immár nemcsak megírva, hanem látható, megélhető formában is létezik.

A vitrinbe zárt tárgyak közt sétálva olvasóink maguk is a részévé válnak történetünknek. Jóllehet már valamelyest ismert világba érkeznek, ám így, ilyen közelről, talán még soha nem láthattak bennünket, fedezhették fel saját maguk különleges világunkat. Engedjék most meg, kedves olvasóink, hogy körbekalauzoljuk önöket múzeumunkban!
 

A LÁTHATATLAN IDEGENVEZETŐ

Új intézményünk különlegessége, hogy még a padló is „beszél”. Ahogy átlépjük a küszöböt, a járófelületre írt gondolatok iránytűként szolgálnak. A korábbi munkatársakkal készült interjúkból származó idézetek végigkísérik a látogatót a térben, mintha ők maguk vezetnék kézen fogva az érdeklődőt a történelem és a szerkesztőségi élet útján, és azt suttognák a fülébe: „Gyere, mutatunk még valamit!”. Láthatatlan idegenvezetőink szavai a lap küldetéséről beszélnek, arról a történelmi felelősségről, amely a kezdetektől a régió magyar közösségének egyik legfontosabb fórumává tette a napilapot.

DICSŐSÉGPOLC

A bejáratnál fogadja a vendéget az üdvözlőszöveg és az elismerések sora: plakettek, díjak, serlegek, amelyeket a szerkesztőség, a nyomda és a munkatársak kaptak az évek során. Itt látható a Külhoni Magyarságért Díj, amellyel a Magyar Szó 70. évfordulóján tüntette ki a lapot Orbán Viktor miniszterelnök, és az a Médiadíj is, amelyet a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete ítélt oda a 80 éves napilapnak. Újvidék Város Novemberi Oklevele, valamint a Dél-bácskai Regionális Gazdasági Kamara elismerése ugyancsak itt kapott helyet, ahogyan sportújságíróink számos serlege is, amelyek saját sporteredményeik emlékét őrzik. Valamennyi elismerés történetet mesél, és azt az összefogást jelképezi, amely évtizedeken át mozgatta a lap mögött dolgozókat.

ÉVTIZEDEINK ÖSVÉNYE

Továbbhaladva láthatatlan idegenvezetőnk végigkíséri a látogatót elődünk, a Szabad Vajdaság első számától napjainkig. Vizuális idővonalunkon felsorakoznak történetünk olyan fontos pillanatai, mint a szerkesztőségek létrejötte, a lap fejlődési szakaszai és természetesen a saját nyomda megalapításának időpontja is. A falon 1944-től máig szerepelnek a legfontosabb mérföldkövek, beleértve a megújulás éveit és magának a múzeumnak a megnyitását is. A kíváncsi szemek itt felfedezhetik, mikortól adtunk piros színt logónknak, vagy éppen mikor volt a legnagyobb példányszámot elérő évünk, és feljegyeztük gyermeklapjaink létrejöttének dátumát is. A látogató itt egyetlen pillantással áttekintheti, hogyan formálódott a generációk életének részét képező napilap azzá, amit ma az újságárusnál a kezébe vehet. Az alatta párhuzamosan felsorakoztatott különleges címlapokból pedig kirajzolódnak szerkesztőségünk küzdelmei, örömteli pillanatai, fejlődésének és értékrendjének meghatározó momentumai.
 

KLAVIATÚRÁK KATTOGÁSÁNAK KULISSZÁI

Az idővonallal szemben és az alatta elhelyezkedő polcokon az újságírók mindennap használt „fegyvereivel” ismerkedhet meg a múzeumunkban sétálgató. A szerkesztőség kulisszatitkaihoz hozzátartoztak azok a tárgyak, amelyekkel generációk újságírói formálták a lap mindennapjait. A vitrinek alatt egymás mellett sorakoznak a régi írógépek, diktafonok, jegyzetelő eszközök és szerkesztői tartozékok. Külön figyelmet érdemel az egyik alapító, Majtényi Mihály legendás írógépe, amelyen a lap első cikkeinek vázlatai és kéziratai születtek. A fémtestű, patinás masina az indulás bizonytalan időszakában a szerkesztőségi kitartás és alkotói szenvedély jelképeként állt az asztalon. A később használt diktafonok és magnetofonok sora pedig azt idézi fel, hogyan alakította át a technika az újságírást, hogyan kezdődhetett egy-egy nagy történet már a terepen az első, felvett hangjegyzetekkel.

TÖRTÉNELMET ŐRZŐ KATTINTÁSOK

Felsorakoztatott írógépeink mellett két „kuckóval” találkozhat a látogató. Az egyik a fotózás történetét bemutató rész, amelynek falain a fotózás nyomdai előkészítésének teljes története látható: az analóg gépektől egészen a digitális korszakig. A hetvenes évektől a képek még hosszas laboratóriumi munkával kerültek a lapba, és csak 2002 körül vált feleslegessé a film, amikor a digitális technika átvette a helyét. A lap történetében mérföldkőnek számított, amikor fennállásának 58. évfordulóján megjelentek az első színes fotók a címoldalon. A kiállított tárgyak ezt a lassan eltűnő világot idézik meg. A másik kabin egy fotófülke, ahol mindenki készíthet magáról egy képet, és haza is viheti azt a múzeumlátogatás kézzelfogható emlékeként.

ÖRÖKSÉGÜNK A VETÍTŐVÁSZNON

Múzeumunk egyik legnagyobb erőssége, hogy a tárgyak bemutatása mellett élményeket is ad. Mozija kisebb csoportok befogadására alkalmas. Itt rövidfilmeket vetítünk a lap történetéről, annak hetente megjelenő mellékleteiről, a vállalat beruházásairól és a nyomda fejlődéséről. A terem otthonos, meghitt, mégis valódi moziélményt nyújt. A hangulatos vetítő ülőterén nemcsak az újság történetét láthatjuk, hanem a nyomdagépek kattogását is hallhatjuk.

A TUDÁS POLCA

A mozivászon mögötti fal túloldalán található könyvfalunkon a lap saját gyártású kiadványait mutatjuk be: régi, megsárgult köteteket, a szerkesztőség tagjai által közösen készített Magyar Szó-könyveket és a 1945 februárjától megjelenő Magyar Szó Naptárakat is. A tárlat hangsúlyozza, hogy ezeket a kötetek sokaságából kiemelkedő kiadványokat közösségi erővel, a szerkesztőség teljes csapata alkotta: újságírók, fotósok, szerkesztők, lektorok, tördelők – hónapokon át. Az évente (kisebb-nagyobb szünettel) megjelenő könyvnaptárakat bátran nevezhetjük gyűjtői kiadványoknak is. Összeállításuk mindig komoly feladat volt, és az a mai napig is: újságírók, fotósok járták be a falvakat, keresték fel a kivételes embereket, történeteket, amelyeket a szerkesztők formáltak egységes kötetté. A lektorok és tördelők aprólékos munkája nélkül azonban egyetlen kiadvány sem születhetett volna meg ilyen igényességgel. Ők gyúrták kötetbe mindazt, amit a vajdasági magyar közösség megőrzésre érdemesnek tartott. 
Egykor a Magyar Szó újvidéki székházában kapott helyen a minikönyvek múzeuma. Ezek példányai most a falon találhatók meg. A zsebben hordható, apró kötetek készítése nyomdai kihívást jelent, a nyomdászat egyik legnehezebb műfaját képviselik, ezért hangsúlyozni is felesleges, mekkora értéket képviselnek a könyvgyűjtők számára. Most ezeket testközelből láthatja és lapozhatja át a látogató.
 

HÍRTÜKÖR

Van a múzeumban egy rejtett terem, amit az építkezés során egymás közt csak tükrös szobaként emlegettünk. Állíthatom, állandó tárlatunk egyik legvonzóbb teréről van szó, ahol a falakat tükrök borítják, közöttük pedig régi lapszámok eredeti példányai lógnak. Ez egy valódi labirintus, ahol a látogató szó szerint a lap sokszínűségének a tükrében sétál. A visszatükröződő, végtelennek ható térnek szimbolikája van: ahogyan saját alakunk ezerszeresen ismétlődik benne, úgy ismétlődik nap mint nap nyomdánk fáradhatatlan munkája, miközben a rotációs gép ezerszámra dobja ki a friss lapszámokat. Ez az élménypont megidézi a szerkesztőségi munka folytonosságát is. A sokszorozódó felületek a nyilvánosság táguló terét jelképezik: azt a közeget, ahol minden szó és kép visszhangot kap. A tükrös szoba csendes, ugyanakkor erőteljes üzenete, hogy a sajtó története nem egyetlen narratíva, hanem megszámlálhatatlan nézőpont tükröződése, beleértve a miénket is.

NYOMDAGÉPEK BIRODALMÁBAN

A múzeum további izgalmas része az, ahol a sajtó legfontosabb kellékei, a nyomdagépek, tördelőeszközök, mérőműszerek sorakoznak, amelyek a Magyar Szó nyomdájának teljes fejlődéstörténetét mutatják be. Ezek az eszközök ma már ipartörténeti kincsek, olyan korszakot idéznek, amikor a nyomtatott újság még kézi finomhangolást, szinte művészi precizitást követelt. A masszív, ipari szerkezetek a nyomdász szakma fizikai lenyomatai, mindegyik gép több százezer oldalt „látott”, és generációk munkáját őrzi magában. A gyűjteményben helyet kaptak a kézi szedés korszakához kötődő eszközök, valamint a betűformáláshoz használt minták és sablonok is. A látogató bepillantást nyerhet abba, hogyan készült egy újságoldal a digitális korszak előtt: hogyan készítették elő a filmeket, hogyan állították össze a kész oldalt, miként működött a levilágítás és a nyomólemezek beállítása.

KAPSZULÁBA ZÁRT IDŐ

A megnyitó különlegessége az időkapszula elhelyezése volt, amelybe egy üzenet és a Magyar Szó csütörtöki lapszáma került alkalmi címlappal, amelyek később a következő generációk számára is megtalálhatók lesznek a múzeumban. Különleges fedőlapunkon az adott nap fontos eseményei mellett Mihályi Katalin szerkesztőnk vezércikke olvasható és Léphaft Pál nyugalmazott karikaturistánk munkája látható. Ezzel a jövőnek üzenjük, munkánk nem áll meg, jelenlétünk továbbra is folyamatos közösségünkben.

MESEMŰHELYÜNK BETŰBIRODALMA

Az időkapszulán túl abba a különleges kuckóba lépünk, amivel legkisebb látogatóinknak, a gyermekeknek kedveskedünk. A gyermeksarokban integetve fogadja őket Robot Karcsi, Mézes Marcipán és a többi, ikonikus mesealak. Az óvodások és a kisiskolások itt lapozgathatják népszerű gyereklapjainkat, a Mézeskalácsot és a Jó Pajtást, a falra pedig krétával rajzolhatnak is. A múzeumlátogatás így válik valódi családi programmá. A múzeum ezen legbarátságosabb pontján a sajtó története játékká alakul, ugyanakkor ez a sarok arra is emlékeztet, hogy napilapunk sosem csak a komoly vezércikkekről, tudósításokról szólt, hanem a generációkról, a hagyományokról és az átörökített történetekről is. Sok mai felnőtt éppen ezekkel a gyermeklapokkal nőtt fel, és itt most a saját gyermekeinek is megmutathatja őket.

APRÓ KÉPEK NAGY ÚTJAI

A bélyegfal apró remekművei mesélik el nyomdánk bélyeggyártásának 1982-es indulását, sorra bemutatva a kiemelt darabokat. Ez a rész egyszerre szól a művészetről, a nyomdászatról és a diplomáciáról, ami igen ritka kombináció egy kiállításon. A bélyeg ma is különleges műfajnak számít: egyszerre hivatalos értékjegy és miniatűr grafikai alkotás, amely a nyomda hírnevét hordozza, akármerre utazik a világban.
A gyűjteményünk filatéliai érdekesség, ami által a látogatók megismerkedhetnek azokkal a politikai, kulturális vagy baráti kapcsolatokkal, amelyek az elmúlt évtizedekben meghatározták a régió történelmét.

INTERAKTÍV KAPU

A múzeum szívében és a bejáratnál is találni egy-egy érintőképernyős információs táblát, amelyek több funkciót is ellátnak. A kiállítás egyik legmodernebb részét képező digitális kijelzőkön a látogatók érintésre böngészhetik végig a napilap szerkesztőségeinek történetét. Fényképek mesélnek arról, kik dolgoztak a lapnál, kik voltak az alapító főszerkesztők, ugyanakkor eddigi főszerkesztőink és igazgatóink teljes sora is fellelhető itt. A digitális idővonalon végighaladva a látogató részletesen megismerkedhet a szerkesztőség és a közösség múltjával azokon a címlapokon keresztül, amelyeket a tárlaton is kiállítottunk. A kiállítás leginformatívabb és legösszetettebb eszközén találhatóak a bélyegek, a műszaki eszközök és nyomdagépek leírásai, fotókkal gazdagon illusztrálva. Ezáltal a látogatók könnyebben megérthetik a technika és a nyomdászat fejlődését. A legkisebbeket puzzle-játékok várják – a Jó Pajtás és a Mézeskalács régi címlapjaiból –, valamint egy kvíz, amely kizárólag a Magyar Szóra vonatkozó kérdésekkel teszi próbára a látogatók tudását. Számunkra is fontosak a visszajelzések, így vendégkönyvünk is ezen a felületen kapott helyet. Írjon bele ön is bátran!

A Magyar Szó Sajtó- és Nyomdamúzeum mindenkinek szól: kutatóknak, diákoknak, óvodásoknak és bárki másnak is, aki megismerkedne történetünkkel, miközben maga is a részévé válik. Talán ezen a helyen látható a leginkább, hogy mennyire egymásba fonódik a nyomdászok és az újságírók munkája. Aki végigjárja ezt az igen sokrétű kiállítást, megérti, hogy napilapunk a hírforráson túl közösségi intézmény is, amelyért generációk dolgoztak. Ezzel a térrel ugyanakkor azt is üzenjük, történetünk folytatódik, és biztosak vagyunk abban, hogy a múzeum meglátogatása után olvasóink egészen másként lapozzák majd a Magyar Szót!