Idén is kénytelen voltam szembesülni azzal a mérhetetlen árudömpinggel, amely tolakodóan és fojtogatóan borítja be érzékszerveimet a karácsony anyagi megtestesülésének minden mennyiségével és formájával: díszek, fények, illatgyertyák, fák, kiegészítők, bögrék, párnák, takarók, cukorkák és egyebek ezreitől fáradtan, egyben dühösen járom a boltokat november eleje óta. A dühöm tulajdonképpen a frusztrációból fakad. Az elém toluló karácsonyi katyvasz ugyanis akkor is bekapcsol bennem egy siettető, zakatoló érzést, ha egyébként ésszel a realitás talaján járok. Szinte lelkiismeret-furdalás kerülget, hogy még nem vásároltam, nem díszítettem, nem csomagoltam, hiszen mindjárt itt a karácsony...
Szomorú, hogy mai valóságunk mennyire szemben áll az ünnepi várakozással, befelé fordulással, az advent üzenetével. A jelenkor fogyasztói spiráljában egyszerűen elsikkadnak eleink jeles napjai, megfeledkezünk gazdag hiedelem- és szokásvilágukról. Pedig mennyivel egyértelműbb lehetett az élet, amikor mindennek megvolt a maga ideje, a tetteknek jelentősége, a szavaknak meg mágikus ereje volt. A karácsonyi ünnepkört sem siettette senki, és az advent sem múlhatott el jeles napok nélkül. December 13-a, Luca napja például az egyik legjelentősebb nap a karácsonyi ünnepkörben. Furcsa kettősség, különös misztérium övezi ezt az ünnepet.
A Gergely-naptár bevezetése előtt ez volt az év legrövidebb napja, azaz a téli napforduló. A sötétség ereje miatt az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, számos tiltással és egyéb szokással védekeztek ellene. Úgy tartották, az évnek ezen a sötét napján a boszorkányok igencsak aktívak, ezért a nőket eltiltották többféle munkavégzéstől is, nehogy a boszorkányok megbosszulják. Fokhagymával dörzsölték be az ajtókat, a jószágok fejét, fokhagymát is fogyasztottak, hogy a házat messze elkerülje a rontás. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december 13-ához, Luca napjához. Alkalmas volt termékenység varázslásra, valamint halál- és időjóslásra is.
Ennek a napnak a kettőssége egyházi jelentéstartalmából is eredeztethető, ugyanis a katolikus vallás Szent Lúciát tiszteli ezen a napon. Egyik legenda szerint a keresztény hitre tért, nemesi származású, gazdag leány nem kívánt férjhez menni, hozományát pedig a szegények közt kívánta szétosztani. Úgy hiszik, vőlegénye dühében bíróság elé hurcoltatta, és mivel a lánynak a szemeit szerette leginkább, Lúcia önmagát próbálta megcsúfítani, hegyes eszközzel önmagát szeme világától megfosztani. Csodálatos módon a lány mindennek ellenére nem veszítette el látását, ám további kínoknak vetették alá, mígnem mártírhalált halt. A legendából adódóan Szent Lúciához imádkoznak a világtalanok, szembetegségben szenvedők, valamint a varrónők, a bőrmívesek és általában a hegyes szerszámmal dolgozók is. Lúcia, illetve Luca nevét talán ezért is szokás a latin lux, azaz fény szóval összefüggésbe hozni. A magyar néphitben azonban Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább egy ártó, rontó nőalak, az ősi hiedelemvilágból származó boszorkány, az úgynevezett Luca-asszony. A Szent Luca-alak a sötétség napja miatt átalakult Luca-boszorkánnyá.
Fény és sötétség, jóság és boszorkányság, mindkettő jellemzi ezt a jeles napot, üzenete a karácsony közeledtével a reményt és a fény győzelmét vetíti előre. Példázza ezt egyik leghíresebb Luca-napi szokásunk, a Luca-szék elkészítése, illetve annak szerepe is. Ennek a széknek december 13-ától szentestéig kellett elkészülnie, úgy, hogy mindennap csak egy kicsit volt szabad dolgozni rajta. Ám akié elkészült, az felállt rá az éjféli misén abban a reményben, hogy megláthatja a boszorkányokat. A gonoszra tehát fény derül. Ugyanakkor, aki leleplezte őket, jobban tette, ha azonnal menekül, s búzát, mákot szór a boszorkányok útjába, hogy a bosszúszomjas banyák utol ne érjék. A harc tehát kezdődik elölről…
Gondoljunk csak bele, mennyire élménygazdag volt őseinknek csak ez az egy jeles napja! Míg az egyik házban gombócot főztek a leányok, hogy jövendőbelijüket megjósolják belőle, addig a másikon szétszedték a kertkaput a vásott legények. Ezen a napon ugyanis az alakoskodás, és a finomnak nem mondható tréfák, lopkodások is szokásban voltak. Mindeközben kisgyermekek is érkeztek a házhoz, lucáztak, illetve kotyoltak, ritmusos, termékenységvarázsló versikéket mondtak, miközben egy tuskóra ültek, vagy ha megengedték nekik, megzavarták a tyúkokat, hogy azok jól tojjanak. Ahány korosztály, annyi kaland, valódi élmény, érzés, tartalom. Ezekből rengeteg elveszett. Elfelejtettük…
Magam sem tartozom azok közé, akik ünnepköreink minden hagyományát jegyzik, a legfőbb szokásainkat viszont fontosnak tartom gyakorolni akkor és úgy, amikor és ahogyan azt eleink ránk bízták. A Luca-napi szokásvilágból van, amire még gyerekkoromból emlékezhetek. Édesanyám Luca-pogácsát sütött, amelybe pénzérméket rejtett. Bevallom, nem mindig volt türelmem kivárni, hogy a tésztába rejtett pénzérmék fogyasztás közben bukkanjanak elő. Volt, hogy egy egész tálnyi pogácsát feltúrtam, hogy nekem egészen biztosan szerencsém legyen. Pogácsát ugyan nem sütök, de kiskamasz lánykámmal már mi is varázsolunk, gombócokat főzünk, a belsejükbe fiúneveket rejtünk. A kis bakfis szemének csillogása a modern tűzhely mellett is visszatükrözi régmúlt idők iruló-piruló lánykáinak pillantását, és a gőzelszívó páráján át felemelkedő első gombóc ugyanazt a reményteli örömöt váltja ki, mint egykor a kemence sutjában a fortyogó fazékból felbugyogó tésztagolyó.
Hagyományaink követése folytonosságot, identitást és összetartozást biztosít, a generációkon átívelő szokások, hiedelmek és gyakorlatok keretet adnak a világnézetünknek, és állandóságot nyújtanak elsivárosodó, gazdaságorientált társadalmi közegünkben. Ugyanakkor hagyományaink akkor a legértékesebbek, ha tartalommal és tudatos jelentéssel töltjük meg őket, és nem csupán elavult szabályokként követjük azokat.
Nem, a karácsonynak semmi keresnivalója november első napjaiban még a gondolatainkban sem, ma, december 13-án azonban ne felejtsük el jól belocsolni azt a kis marék búzát, és ne felejtsük el ápolni sem az új élet, a remény és az újjászületés szimbólumát!
Nyitókép: Pixabay
