Fóliák alatt terem a minőség

Oroszlámos csendes utcáin, a falu szélén álló fóliasátrak mögött általában már hajnalban megindul az élet. A sátrakhoz kiérve a levegőben a friss zöldségfélék illata keveredik, miközben Márta Csilla sorra ellenőrzi a palántákat és a növényeket. A gazdasszony és párja semmit sem bíznak a véletlenre, minden növényt és minden talpalatnyi földet ismernek. A hagyományos gazdálkodásban nőttek fel, de ma már a legújabb termesztési technikáknak sem mondanak nemet. Tizenkét fóliasátorban nevelnek különféle konyhakerti zöldségeket, a paradicsomtól kezdve a paprikán és a salátán át a karalábéig. Munkájukat a tapasztalat, a szorgalom és a kíváncsiság vezérli. A faluban mindenki tudja, hogy ha finom zöldségfélét szeretnének, akkor Márta Csillához kell ellátogatni. Elmondása szerint az újfajta gazdálkodásról és a hozzá kapcsolódó tudnivalókról sokat olvas az interneten, és a frissen megszerzett tudást igyekszik a saját földjén kamatoztatni. Ötvözi az idősebb generációtól örökölt tudást az internet és a modern mezőgazdaság kínálta lehetőségekkel.

Márta Csilla rámutatott arra, hogy csaknem húsz éve foglalkoznak konyhakerti növények termesztésével. Hozzátette, hogy kezdetben a dohánygyár segítségével dohánypalántákat neveltek, majd az üresen maradt fóliasátrakat szerették volna kihasználni, így különböző zöldségféléket ültettek a földbe.

– Szerettük volna minél jobban kihasználni a földet, ezért a dohány után más növényi kultúrákat is vetettünk. A dohány május elején került a földbe, mi pedig utána tettük el a többi növényt. Évről évre növeltük a fóliasátrak és a növényfajták számát. Azóta felhagytunk a dohánytermesztéssel, mivel nem lehet találni munkaerőt, nincs, aki leszedje, így maradtunk a zöldségtermesztésnél. Több fajta paradicsomot, paprikát, uborkát, karalábét, káposztát krumplit és földiepret is termesztünk. A férjem munka mellett dolgozik a fóliasátrakban, én pedig főállásban foglalkozom ezzel. Ha nem a kertben vagyok, akkor vagy a törökkanizsai, vagy a magyarkanizsai piacon árulom a megtermelt zöldségféléket. Általában heti 2-4 alkalommal árulok a piacon, attól függően, milyen és mennyi áru van. Egy időben termeltünk a nagybani piacra is, de az nem igazán érte meg, konkrétan féláron tudtuk ott értékesíteni az árut, ezért igyekszünk annyit termelni, amennyit értékesíteni is tudunk. A szezon év elején, a palánták árusításával kezdődik, majd folyamatosan kerülnek földbe a különböző zöldségfélék, így egészen november végéig, december elejéig eltart. A palántákat központi fűtéses üvegházban magról neveljük, saját részre és eladásra is. Január végére, de legkésőbb február elejére már van palántánk. A környékbeli településeken egész nagy érdeklődés mutatkozik irántuk, megéri foglalkozni velük. Miután kis cserepekbe kerülnek, kivisszük őket és elültetjük a fóliasátorban, és addigra a talajt is mindig szépen előkészítjük. Igyekszünk minél több szerves trágyát használni, de sajnos sokszor már faluhelyen sem lehet találni, így kénytelenek vagyunk műtrágyát alkalmazni. Összesen 12 nagy fóliasátorban dolgozunk, amelyek 30 méter hosszúak és 8 méter szélesek, úgyhogy nyugodtan mondhatjuk, hogy nem unatkozunk – mesélte Márta Csilla.

A termelő kiemelte, hogy a legtöbb növényi kultúra palántálása március elején, de legkésőbb április elején kezdődik, és hozzátette, hogy a sátrakat nem fűtik, ezért az időjárástól is függ a palántálás kezdete.

– Miután a palánták földbe kerülnek, még rengeteg munka van hátra. Akkor kezdjük a locsolást és a műtrágyázást. A locsolást locsolórendszerrel és hagyományos módon végezzük, a palántáknak pedig levélen keresztül adjuk a műtrágyát. Miután a fóliasátorban a földbe kerültek, akkor csöpögtetőrendszeren keresztül végezzük el ugyanezt. Az elmúlt évek extrém időjárási viszonyai ránk is, és a növényekre is hatással vannak. Amikor 40 fok körüli a hőmérséklet, akkor nem igazán lehet mit kezdeni a fóliasátorral. Hiába szerelünk fel árnyékoló hálót, az sok esetben nem elég, és szó szerint megfől a zöldség a sátorban. Locsolni meg muszáj, mert esőt nem kap a növény, így a forróság miatt elpárolog a víz, de ha nem locsolunk, akkor meg kiszárad – szóval nem könnyű a helyzet. Az árnyékoló háló miatt így is 4-5 fokkal kevesebb van a sátorban, de úgy néz ki, hogy ez sokszor nem elegendő. Nyáron napközben lehetetlen dolgozni a sátorban, ezért hajnalban kezdünk és nagyjából 10 óráig vagyunk bent. A munka legnagyobb részét családunk végzi el, de néhanapján vannak „beugrós” munkásaink is. Bizonyos esetekben, például palántálásnál elkel néhány pluszkéz. Szedéskor is előfordul, hogy alkalmazunk segítséget – fogalmazott Márta Csilla.

A termelő felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt években számos újítás ment végbe a növénytermesztést illetően. Hozzátette, hogy legnagyobb mértékben a műtrágya változott meg, mára már rengeteg fajta elérhető a hazai piacon.

– Régebben 2-3 fajta műtrágyát használtak az emberek, ma már minden periódusra külön lehet beszerezni. A földnek sok tápanyagra van szüksége, ezért kombináljuk a szerves trágyát a műtrágyával. A vetésforgóhoz hasonlóan mi is cseréljük a különböző növényi kultúrákat a fóliasátorban, de nem olyan sűrűn. Néhány évig lehet a földben paradicsom vagy krumpli, de nem kell évente váltani. Ha viszont néhány évente mást teszünk a földbe, az a hozamon is sokat javít. Igyekszünk minden évben olyan zöldségféléket ültetni, amikre a legnagyobb igény mutatkozik a piacon. Az egyik ilyen fő zöldségféle a paradicsom, azon belül is a koktélparadicsom. Nemrég kezdtük el termeszteni, és egyre többen keresik. Az éttermek vásárolnak a legtöbbet, de azért a piacon is sokat eladunk belőle. Felhasználják salátákban és a pizzákon, de díszítésnek is kiváló, emellett az íze is nagyon jó. Különböző méretű dobozokban áruljuk a koktélparadicsomot, a kilója 500 dinár körül mozog. Paprikából is sokat ültetünk, mivel minden évben nagy rá az igény, több fajtát termesztünk, és mindig sokat eladunk abból is. A piacon nagyon változóak az igények. Kevés az olyan vevő, aki a nagyon olcsót keresi, a legtöbb vásárlónak az íz a legfontosabb, utána pedig a kinézet. Például ilyenkor már nem olyan szép a paradicsom vagy a paprika, viszont még mindig ízletes. Csupán ültetéskor permetezzük, utána nem. A szupermarketek elterjedésével azt gondolná az ember, hogy ott veszik meg a vásárlók az olcsóbb zöldségféléket, de ez nem így van. Természetesen van egy réteg, amely ott vásárol, de a legtöbben a házi termesztésű zöldségféléket szeretik és inkább a piacon vásárolnak. A mi vevőkörünk direkt a termelőtől szeret vásárolni, még ha egy kicsit drágább is nálunk az áru – fogalmazott a termelő.

Márta Csilla hozzátette, hogy a piaci árak sajnos nem a legjobbak, de még mindig megéri zöldségfélék termesztésével foglalkozni.

– A zöldségek ára természetesen lefedi a termelési költségeket, de azért lehetne jobb is. Vajdaságban az embereknek így is kevés a pénze, és sajnos nem lehet többet kérni a portékáért. Az árat a piacon mindig a nagybani eladáshoz igazítjuk, mivel sokkal több a viszonteladó, mint a termelő. Amennyiért ők árulják a piacon, annyiért adjuk mi is. Úgy gondolom, hogy minőségben a maximumot nyújtjuk, és a tapasztalat azt mutatja, hogy elégedettek a vevőink is. A zöldségek mellett a földi epret is forgalmazzuk. Fóliasátorban és a szabad ég alatt is termesztjük, és minden évben óriási a kereslet. Általában április elején már van eladó eprünk, és mindig gyorsan elviszik a vevők. Ez a szépsége ennek a szakmának, az árnyoldala viszont az, hogy minden évben meg kell valamivel küzdenünk. Néha betegség támadja meg a növényt, néha kártevők, néha pedig az időjárás nehezíti meg a körülményeket. Szinte minden évben van valami, amivel extrában kell foglalkoznunk – mondta Márta Csilla.

A termelő kitért a tervekre is és elmondta, hogy már többször sikeresen pályáztak Prosperitati Alapítványnál, és ismét terveznek részt venni a kiírásokon.

– A gazdaságot igyekszünk mindig fejleszteni. A pályázatoknak köszönhetően vásároltunk fóliasátrakat és egy kis traktort is. Sokkal könnyebb vele a munka, és éppen elfér a sátorban. Szeretnénk még különböző fejlesztéseket eszközölni. Következőnek nyitott rendszerű fóliát tervezünk vásárolni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a sátornak nincs oldala, csak teteje. Meglátjuk, hogy mikor sikerül ezt megvalósítani, de nagyon szeretnénk – mondta Márta Csilla.