Elengedhetetlen a történelmi városrészek védelme

Nemcsak az épített örökség megóvása, hanem a műemlékek és a régészeti leletek védelme szempontjából is rendkívül fontos szerepet tölt be a szabadkai székhelyű Községközi Műemlékvédelmi Intézet, amelynek vezetőjévé négyéves mandátumát követően újabb négy évre Szűcs Balázst választották meg, aki nem tagadja, büszke az intézményben folyó munkára, hiszen az elmúlt évek során munkatársaival számos fontos eredményt sikerült elérniük, ugyanakkor máris tele vannak tervekkel, hiszen szeretnének újabb történelmi városmagot levédeni azokban a községekben, amelyek az intézet hatáskörébe tartoznak, köztük például Adán, Zentán, Törökkanizsán és Topolyán is. Az újbóli kinevezés apropóján az intézmény vezetőjével a rájuk váró munkafeladatokról és az előttük álló célokról beszélgettünk, valamint arról, hogy mindezek milyen hatással lehetnek a lakosság mindennapjaira.

 Milyen projekteket valósított meg az elmúlt időszakban az intézet, illetve milyen terveik vannak a közeljövőre vonatkozóan?
– Büszke vagyok az intézet munkájára, hiszen az elmúlt időszakban rengeteg dolgot sikerült megvalósítanunk. Minden feladatunkat határidőre teljesítettük, nincs semmiféle elmaradásunk. Emellett számos fontos folyamatot is elindítottunk, ezek közül kiemelném a kettes zóna védelmével kapcsolatos lépéseket. Bár több pontban nem kizárólag rajtunk múlik a haladás, mi minden tőlünk telhetőt megtettünk. Ennek eredményeként Szabadkán újabb városrészek kerültek védelem alá. Gondolok például a Radics fivérek utcára, amely történelmi jelentőségű terület. Ezenkívül előzetes védelem alá helyeztük a Frangepán, a Tolsztoj utcákat, valamint a Henryk Sienkiewicz utca és a tejpiac környékét is, ez az a rész, ahol a klasszikus polgári Szabadka igazán megmutatkozik. Egyedülálló építészeti egyveleget találunk itt: szecesszió, eklektika, klasszicizmus, historizmus – mind jelen van, és rendkívül értékes örökséget képviselnek. Ez az előrelépés annak a lendületnek is köszönhető, amely 2021 februárjában, márciusában indult el a Vajdasági Magyar Szövetség támogatásával. Ez a politikai hátszél azóta is érezhető, és úgy látom, ki is tart mellettünk. Ez rendkívül fontos és igen inspiráló háttér, amit jól tudunk kamatoztatni a szakmai munkában. Természetesen akadnak nehézségek – például a szakemberhiány, amit sokan emlegetnek, és én sem tagadok –, ám igyekszünk ezekkel együtt is helytállni. Csodát természetesen nem tudunk tenni, a munkát azonban mindennap elvégezzük. A műemlékvédelemben kulcsszerepe van a következetességnek. Ez az, ami hosszú távon eredményt hoz. Ami a jövőt illeti, szeretnénk újabb történelmi városmagot levédeni azokban a községekben, amelyek az intézet hatáskörébe tartoznak, köztük például Adán, Zentán, Törökkanizsán és Topolyán. Meggyőződésem, hogy ezek a városok is megérdemlik a védelmet. Őszintén remélem, hogy a mandátumunk alatt sikerül ezt elérni, mert ez az egyetlen módja annak, hogy hosszú távon megőrizzük az épített örökségünket.

 Mit jelent ez a lakosok szempontjából? Az ott élők biztonságban érezhetik majd magukat, hogy az épületeik nem jutnak az enyészet sorsára?
– Igen, és ezt különösen fontosnak tartom. Jogászként számomra alapvető fontosságú a jogbiztonság, ez az egyik fő vezérelvem. A műemlékvédelem, illetve a történelmi városrészek rendezett és jogilag is átlátható szabályozása éppen ezt teremti meg: kiszámíthatóságot ad a lakosságnak. Egy jól megszerkesztett, részletes és szakmailag megalapozott városrendezési terv – amely tartalmazza az adott terület műemléki védettségét is –, azt jelenti a polgároknak, hogy pontosan tudják, mire számíthatnak. Tudni fogják, mit lehet és mit nem lehet csinálni az ingatlanjaikkal, lehet-e hozzájuk építeni, vagy sem. Ez nemcsak nyugalmat ad, hanem az ingatlanok értékét is kiszámíthatóbbá teszi. Ha azonban nincs pontos városrendezési terv, ha nem tudjuk, mi védett és mi nem, az bizonytalanságot szül. Ilyenkor az emberek és a befektetők inkább kivárnak, nem lépnek semmit. Ebből pedig – amit sok helyen látunk Szabadkán is – üres telkek, romos házak, elhagyott városrészek lesznek. Egyes tulajdonosok vagy befektetők talán ráérnek – nekik mindegy, hogy egy év vagy tíz év –, egy város fejlődése szempontjából azonban ez egyáltalán nem mindegy. A jogbiztonság tehát nem csupán jogi kategória, hanem a város jövőjének egyik alapja is. Ha világos szabályok vannak, akkor elindul a fejlődés. Ezért is tartom elengedhetetlennek, hogy történelmi városrészeink védelmet kapjanak – a lakók és az örökségünk érdekében is.

 Mi a helyzet az elhagyatott, gyakran külföldön élő személyek tulajdonában álló, védett épületekkel? Ki felel ezeknek a karbantartásáért, és mi jelenthet megoldást?
– Az ilyen épületek valóban gondot jelentenek, különösen a történelmi városmagban. A tulajdonosok gyakran bizonytalanságban élnek, mert nem tudják, mit tehetnek az ingatlannal, lehet-e bontani, fejleszteni, eladni? Mivel jelenleg nincs minden zónára érvényes, egyértelmű városrendezési terv, sokan inkább kivárnak, ami bénultságot eredményez a piacon. A megoldás egy részletes, jogilag megalapozott városrendezési terv lenne, amely világosan kijelölné, mit lehet és mit nem. Ez segítené a tulajdonosokat, fellendítené az ingatlanpiacot és új lehetőségeket teremtene az épületek hasznosítására is.
 Jelenleg Szabadkán van védett városmag, hogy áll a városrendezési terv kidolgozása, illetve vannak-e jogi eszközök az elhagyott ingatlanok rendezésére?
– A történelmi városmag ebben a városban három zónára oszlik, ezek közül a kettes zóna (ide tartozik a Zsinagóga környéke, illetve a Gombkötő utca) tervét várhatóan szeptemberben fogadják el. A cél, hogy a következő időszakban az egyes és hármas zónára is megszülessenek a tervek. Ezek révén világossá válik, mely épületek védettek és azok hogyan kezelhetők. Jelenleg azonban nincs jogi eszköz arra, hogy az elhagyott, ám védett ingatlanokat „rákényszerítsék” a karbantartásra. A korábbi gyámság alá helyezés lehetőségét törölték a törvényből, így ez megszűnt. Ha ezt sikerülne visszahozni, az önkormányzat ismét fel tudná újítani az elhanyagolt homlokzatokat, akár a tulajdonos beleegyezése nélkül is, ami a városkép és a közérdek szempontjából is igen hasznos lenne.
 A Községközi Műemlékvédelmi Intézet nemcsak épületekkel, hanem szobrokkal és emlékművekkel is foglalkozik. Ezek milyen állapotban vannak, illetve várható-e felújítás vagy új emlékműállítás a közeljövőben?
– Az intézet tevékenysége valóban kiterjed a szobrokra és emlékművekre is, ezek ugyanolyan fontos részei örökségünknek, mint az épületek. Évente készítünk állapotfelmérést és dokumentációt, és minden évben 4–5 emlékművet megtisztítunk vagy felújítunk, jellemzően pályázati forrásból. Jó példa erre a nagykikindai második világháborús emlékmű, amelyet már harmadik éve újítunk fel. Szabadkán jelenleg a Szentháromság-szobor felújítása van napirenden. Új szobrok, emléktáblák felállítása is előfordul, de ezek nem kizárólag a mi hatáskörünkbe tartoznak, hiszen egy külön szoborbizottsági és minisztériumi jóváhagyás szükséges hozzájuk. Mi ebben a folyamatban szakmai partnerként veszünk részt, a végső döntést azonban nem mi hozzuk meg.
 A Községközi Műemlékvédelmi Intézetnek van még egy igen fontos feladata…
– Igen, elsősorban ingatlan-örökséggel foglalkozunk, ez a fő profilunk, az ingóságok kezelése pedig inkább a múzeumok hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor a munkánk rendkívül összetett, és nagy területet fed le, hiszen nemcsak Szabadka, hanem további kilenc község tartozik hozzánk. Ez folyamatos terepmunkát, helyszíni bejárásokat, felméréseket igényel. A klasszikus műemlékvédelem mellett néprajzi jellegű feladataink is vannak, mint például a tájházak felmérése és védelme. Itt már vegyesen megjelennek ingóságok is, a fókusz azonban továbbra is elsősorban az ingatlanörökségre helyeződik. Ezenkívül rendkívül fontos része a munkánknak a régészet is. Ez most különösen aktuális, hiszen az utóbbi időben olyan mértékű fejlesztések és beruházások indultak el – például út- és vasútépítések –, amilyenekre korábban nem volt példa. A törvény szerint minden nagyobb beruházás előtt hozzánk kell fordulni, még mielőtt bárki is ásóhoz nyúlna. Mi adjuk ki a régészeti feltételeket, és sokszor már jóval azelőtt tudunk egy-egy projektről, hogy az a nyilvánosság elé kerülne. Jelenleg például már dolgozunk a Szabadka–Pancsova vasútvonal felújításának előkészítésén, amelyen három műemlékvédelmi intézet – a szabadkai, a pancsovai és a nagybecskereki – közösen működik együtt. A vasút nyomvonala több régészeti lelőhelyet is érint, így ezeknek a feltárása és dokumentálása is a feladatunk része. Ez igen komoly és időigényes munka, amit mielőbb el kell kezdeni, hiszen csakis így biztosítható, hogy a fejlesztések ne veszélyeztessék a régészeti örökséget, sőt, lehetőség nyíljon új leletek feltárására is.
 Hogyan áll ez a térség régészeti szempontból? Mennyire gazdag lelőhelyekben Vajdaság területe?
– Ez a térség rendkívül gazdag régészeti szempontból, és ez nem túlzás. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy feltérképezzük a terület lelőhelyeit. Ennek része a régészeti rekognoszkálás, vagyis a terepbejárás. Ilyenkor próbáljuk beazonosítani, rögzíteni és térképre vinni a potenciális lelőhelyeket. A mi hatáskörünk Észak-Bácskára és Észak-Bánátra terjed ki, és mondhatom, hogy ezekben a térségekben valóban kiemelkedően sok a régészeti lelőhely. Bár sarkosan hangzik, de sokszor szoktuk mondani, hogy Vajdaság területének legalább 70–80 százaléka valamilyen szinten régészeti érdekeltségű. Természetesen ez erős leegyszerűsítés, ám azt mutatja, milyen sűrű itt a történelmi rétegzettség. Nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is figyelemre méltóak ezek a lelőhelyek. Egyes helyeken időszámításunk előtti 4–5 ezer éves civilizációk nyomai is megtalálhatók, ilyen például Ludas, amely az egyik legrégebbi ismert régészeti lelőhely nemcsak a térségben, hanem egész Szerbiában. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a nagyobb fejlesztések előtt mindig elvégezzük a régészeti feltárásokat, mert lehet, hogy olyan kincsek kerülnek napvilágra, amelyek újraírják a térség történelmét.

 Folyamatban van-e jelenleg valamilyen aktív régészeti ásatás a térségben, illetve várhatók-e hasonlók a közeljövőben?
– Jelenleg éppen nincs folyamatban semmilyen ásatás, a nyári időszakban azonban újraindulnak a munkák. Fontos tudni, hogy alapvetően kétféle ásatást különböztetünk meg: védőásatásokat (szakszerűbben: megelőző régészeti feltárásokat) és szisztematikus, kutatási céllal végzett feltárásokat. A védőásatások olyan beruházásokhoz kapcsolódnak, mint például vasút- vagy útépítés. Ezek esetében a munkálatok megkezdése előtt feltárjuk a területet, dokumentáljuk a leleteket, begyűjtjük az értékes tárgyakat, és átadjuk azokat az illetékes múzeumnak, majd visszatemetjük a területet. Ezeket az ásatásokat általában a beruházó finanszírozza. A másik típus a szisztematikus ásatás, amelynek célja egy adott lelőhely hosszabb távú tudományos feltárása. Ezeket többnyire pályázati forrásból finanszírozzuk. Az egyik ilyen lelőhely például Majdány, ahol egy 13–14. századi templom és temető maradványait tárjuk fel, már harmadik éve, szakaszosan, nyaranta. Itt jelentős számú sír is előkerült, az épület romjai a helyszínen maradnak, míg a mozgatható tárgyakat feldolgozzuk, katalogizáljuk, és az illetékes múzeumhoz kerülnek. Hosszabb távú célunk, hogy Majdányon létrehozzunk egy kisebb régészeti parkot. Ez újszerű vállalás lenne Vajdaságban, ahol fontos egyensúlyt találni a tudományos megőrzés és a turizmus között. A régészet hagyományosan konzervál, de manapság egyre inkább törekedni kell arra, hogy a nagyközönség számára is elérhetővé és értelmezhetővé váljanak ezek a helyszínek. Ez nem Disneylandet jelent, de lehetőséget ad kulturált, oktató jellegű turisztikai élményekre. Ha Majdányon sikerül ezt a koncepciót megvalósítani, akkor szeretnénk átültetni Horgosra, Zentára, Bácsfeketehegyre is, akár egy tematikus régészeti biciklitúra formájában. Ez egy új, izgalmas kezdeményezés lenne Vajdaságban, amelyben a Vajdasági Magyar Szövetség és más partnerek is támogatnak bennünket.
 Az intézetnek szoros együttműködése van lapunkkal is.

– A Magyar Szóval való együttműködésünk kiemelten fontos számunkra, hiszen segít közelebb hozni a műemlékvédelem ügyét a polgárokhoz. Tervben van a közös sorozat folytatása is, mert hisszük, hogy az örökségvédelem nemcsak szakmai kérdés, hanem a közösség egészét érintő téma, beleértve a lakosokat, a befektetőket és a döntéshozókat is. A média kulcsszerepet játszik ebben, hiszen hidat képez a szakma és a közvélemény között, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy közös célokat fogalmazhassunk és valósíthassunk meg.