Egy évtizede a fiatalok szolgálatában

Az Újvidéken tanuló magyar fiatalok otthonává és a tudományos utánpótlás-nevelés egyik kiemelkedő jelentőségű szellemi központjává nőtte ki magát az elmúlt évek során az újvidéki Európa Kollégium Egyetemista Központ, amely éppen tíz évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a diákok előtt, hozzájárulva az ismereteik gazdagításához, a látókörük bővítéséhez, az identitásuk formálásához, illetve hozzásegítve őket valódi önmaguk megtalálásához és a közösségben való gondolkodásuk kialakulásához.

A kollégium megnyitásával párhuzamosan beindított és azóta is folyamatosan fejlődő szakkollégiumi programok keretében rendszeresen szerveznek műhelymunkákat, közéleti esteket, szakmai előadásokat, céglátogatásokat а lakók számára, valamint nagy hangsúlyt fektetnek a közösségépítő programokra is, mint például a néptáncoktatás, a hagyományápolás és a különféle szórakoztató jellegű programok. A kezdeti lépésekről, az azóta eltelt időszak mérföldköveiről, valamint a jövőbeli tervekről Snejder-Sára Ildikóval, az Európa Kollégium igazgatónőjével beszélgettünk.

 Melyek voltak a legfőbb célkitűzések akkor, amikor tíz évvel ezelőtt megkezdte működését az Európa Kollégium, illetve mi az, amit mindebből sikerült megvalósítaniuk?

– Amikor tíz évvel ezelőtt felkértek, hogy vállaljam el az Európa Kollégium vezetését, akkor jóformán annyi információ állt rendelkezésemre, hogy lesz egy nagyjából négyszáz fő befogadására alkalmas egyetemista otthon, amelynek elsődleges feladata ugyan természetesen az lesz, hogy szálláshelyet biztosítson az Újvidéken tanuló magyar egyetemisták számára, ugyanakkor emellett fontos célkitűzés volt az is, hogy az intézményben szakkollégiumi rendszer is működjön majd. Ami a szálláshelyet illeti, ahhoz az épületben adottak voltak a feltételek, elkészültek a minden igényt kielégítő, fürdőszobával ellátott kétágyas szobák, teakonyhák, valamint rendelkezésünkre állt az impozáns díszterem és a kültéri sportpálya is. Ami viszont a szakkollégiumi rendszert illeti, arról a legelején még nem túlzottan sok információ állt rendelkezésünkre, hiszen mivel Szerbiában nem létezik ilyen rendszer, nem volt honnan tájékozódnunk, ötleteket merítenünk, ezért úgy döntöttünk, nincs más választásunk, mint az, hogy mielőbb hozzálássunk a magyarországi szakkollégiumi rendszer működésének feltérképezéséhez. A kezdeti időszakban lehetőségem nyílt arra, hogy ellátogassak a budapesti Protestáns Felsőoktatási Szakkollégiumba, amelynek vezetőitől nagyon sok ötletet kaptam arra vonatkozóan, miként is kellene kialakítanunk ezt a rendszert. Mivel azonban az Európa Kollégiumba Vajdaság szinte minden részéről érkeznek a diákok, akik az Újvidéki Egyetem legkülönfélébb karain tanulnak, olyan rendszert kellett kialakítanunk, amely mindenkire egyformán vonatkozik, ami azt jelentette, hogy tizenhárom-tizennégy különböző karhoz tartozó tudományterületeket fel kellett ölelnie. Éppen ezért mindenképpen interdiszciplináris megoldásokban kellett gondolkodnunk, illetve olyan programokat kellett kialakítanunk, amelyek egyformán érdekelhetik és egyformán fejleszthetik a különböző szakokra járó egyetemi hallgatók készségeit. Ez korántsem volt egyszerű feladat, rengeteg erőfeszítést igényelt részünkről, ám munkánk eredményeképpen már 2016-ban megszületett a szakkollégiumi tevékenységünk programja, amelyet a Magyar Nemzeti Tanács is elfogadott, majd elkészült a kollégium szakkollégiumi tevékenységeit rendszerező szabályzat is, amely néhány apróbb módosítástól eltekintve azóta is a szakkollégiumi rendszerünk működésének alapját képezi.

 Mennyire volt zökkenőmentes az indulás, tekintve, hogy egy addig ismeretlen formát szerettek volna meghonosítani itt, Vajdaságban, ráadásul jobbára előzetes tapasztalatok nélkül?

– Az indulás elsősorban olyan szempontból jelentett óriási kihívást számunkra, hogy szinte teljesen a nulláról kellett felépítenünk az intézményt, vagyis semmiféle olyan dokumentum nem állt rendelkezésünkre, amely meghatározta volna, hogy milyen módon kell működnie az intézménynek. Mindent lépésről lépésre haladva kellett felépítenünk, miközben az idő igencsak szorított bennünket, hiszen miután 2015 szeptemberében megkaptuk a szükséges engedélyeket a működéshez, a hónap végén már be is költözött a hatvanöt elsőéves hallgató, a második pályázati kört követően, októberben pedig megérkeztek a felsőbb éves hallgatók is, az épület megtelt élettel, és a munka megkezdéséhez nélkülözhetetlen volt, hogy a legfontosabb alapdokumentumok idejében elkészüljenek. Kihívást okozott továbbá az is, hogy meg kellett határozni a munkatársak feladatkörét, amit azonnal el is kellett kezdeni alkalmazni a gyakorlatban, nem volt átmeneti idő, amelynek során felismerhettük volna, ha esetleg valamit nem a legmegfelelőbb módon terveztünk meg. Mindezek ellenére szerencsére semmiféle fennakadás nem volt tapasztalható a munkában, csupán sok olyan kérdés merült fel, amelyeket közben kellett megválaszolnunk. Nagy könnyítést jelentett ugyanakkor számunkra, hogy mivel a leendő kollégistáinkat már az intézmény működésének megkezdése előtt informáltuk arról, hogy itt nem csupán szálláshelyet fogunk működtetni, hanem különféle programokat is szervezünk majd számukra, már a kezdetekkor úgy éreztük, hogy a többségük nagyon örült ezeknek a lehetőségeknek, sőt kifejezetten várta azt, hogy belecsöppenjen ebbe a rendkívül pezsgő kollégiumi életbe. Talán nem túlzás azt állítani, hogy szerették volna még dinamikusabban belevetni magukat ebbe az egész folyamatba, mint amire mi fel voltunk készülve, ám a második félévre már ebben is sikerült megtalálnunk azt az egyensúlyt, ami azóta is jellemzi az intézményünket.

 Aki figyelemmel kíséri a tevékenységüket, láthatja, hogy rendkívül sokrétű programokat kínálnak a kollégisták részére, említhetnénk a képzéseket, a közéleti esteket, a különféle rendezvények látogatását, a szakköröket vagy akár a közösségépítő szabadidős tevékenységeket is. Hogyan fogalmazná meg, milyen értékrendet szeretnének közvetíteni ezek által a programok által a fiatalok felé?

– Valóban nagyon sokrétű lehetőségeket kínálunk a kollégistáink számára, a szakkollégiumi rendszerünk ugyanis eleve igen összetett, hiszen kötelező és választható elemekből álló részt is tartalmaz. A kötelező elemeket természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy ott minden egyes program kötelező lenne a kollégistáink számára, hanem úgy, hogy meghatározott évfolyamokon kell az adott programokon részt venniük, illetve meghatározott arányban kell az adott programokon jelen lenniük. A szabadon választható elemek közé tartoznak például a szakkörök, a konferenciák, a szakmai látogatások, a sporttevékenységek és az egyéb hasonló események, amelyek közül az igényeiknek és az érdeklődési körüknek leginkább megfelelőket választhatják ki a kollégistáink. A programjaink igen sok területet felölelnek, beleértve a tudományos ismereteik gazdagítását, az emberi fejlődésük elősegítését, az identitásuk formálását, a szórakozási és sportolási lehetőségeik bővítését stb. Nagyon fontos ugyanis számunkra, hogy hozzásegítsük őket azoknak a képességeiknek a kibontakoztatásához, amelyek egyébként is ott rejtőznek bennük, csak kevésbé jutnak kifejezésre, valamint az is, hogy hozzájáruljunk a közösségben való gondolkodásuk kialakításához, illetve ahhoz is, hogy kialakuljon bennük annak az igénye, hogy megosszák egymással a gondolataikat, tapasztalatot, véleményt cseréljenek egymással, és mindeközben jobban megismerjék nemcsak egymást, hanem önmagukat is. Külön öröm számunkra, hogy az elmúlt évek során nagyon sok valóban mély emberi kapcsolat alakult ki a kollégium falai között, amelyekből esetenként életre szóló barátságok köttettek, vagy éppen életre szóló szerelmek is születtek.

 Az intézmény vezetőjeként hogyan jellemezné a kollégiumi életet? Mennyire inspiráló az a közeg, amelyet biztosítanak a fiatalok számára, illetve mennyire szigorú szabályok mentén folyik a munka a kollégiumban?

– Szigorú szabályok mentén éljük a mindennapjainkat, ám úgy vélem, hogy ez a fajta szigor valamennyiünk javát szolgálja, éppen ezért egyáltalán nincs is rá semmiféle panasz a kollégisták részéről, hiszen teljes mértékben elfogadják, hogy ez egy olyan intézmény, ahol rend van, ahol be kell tartani a szabályokat, ahol oda kell figyelnünk egymásra, ahol alkalmazkodnunk kell egymáshoz, hiszen egy ekkora intézményben, egy ekkora közösségben csakis ilyen módon lehet szavatolni a probléma- és konfliktusmentes mindennapokhoz szükséges feltételeket. A másik oldalról vizsgálva, a kollégiumi mindennapokat nagyon otthonos, közvetlen, családias hangulat jellemzi, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a kollégistáink nemcsak tehetségesek, hanem jól neveltek is, akiket örömmel tölt el, hogy egy ilyen közösség részesei lehetnek, és egy ilyen közegben élhetik a mindennapjaikat.

 Mennyire nyitottak a fiatalok kezdeményezéseire, mennyire szoros például az együttműködés az intézmény vezetősége és az Európa Kollégium Hallgatói Érdekképviselete között?

– Rendkívül fontosak számunkra azok a visszajelzések, amelyeket a kollégistáinktól kapunk, nemcsak a programok kapcsán, hanem általában a kollégiumi élet kapcsán is. Ezért is alakítottuk meg a hallgatói érdekképviseletet, amelynek az irányítását az elnök és a titkár mellett egy öttagú csapat látja el. A tagokat a kollégisták szavazás útján választják meg. Ez az a szerv, amely egyfajta kapocsként működik a kollégium vezetői és lakói között, vagyis amely továbbítja felénk a kollégisták igényeit, vonatkozzanak azok akár a kollégiumi bentlakással kapcsolatos dolgokra, akár a különféle programok életre hívásával kapcsolatos kezdeményezésekre, akár bármi másra. Az EKHÉK-nek most már vannak hagyományos rendezvényei, amelyeket évről évre megszerveznek, ilyen például az ún. Kolinapok, amely nagy népszerűségnek örvend a fiatalok körében, ugyanakkor vannak olyan rendezvényeik is, amelyeket nem évente, hanem alkalomszerűen, egy-egy fontos történéshez vagy jeles eseményhez kapcsolódóan szerveznek meg, mi pedig, amennyiben lehetőségünk van rá, illetve amennyiben úgy gondoljuk, hogy az adott kezdeményezés igazodik a kollégium arculatához és alapelveihez, támogatjuk azokat.

 Utalt arra, hogy az intézményt a lépésről lépésre történő építkezés jellemezte, ami mind magának az épületnek az új helyiségekkel való bővítésére, mind a kollégiumi lét új tartalmakkal való feltöltésére vonatkozóan elmondható. Melyek voltak ennek a folyamatnak a legfőbb mérföldkövei?

– Ahogyan említettem, a kezdeti időszakban a diákszobák mellett csupán a díszterem és a kültéri sportpálya állt rendelkezésünkre. Azok a létesítmények, amelyeket a későbbiek során akár a kollégium falain belül, akár azokon kívül kialakítottunk, már a mi munkánk eredményei, amelyeket az időközben felmerülő igények kielégítése érdekében, valóban lépésről lépére haladva valósítottunk meg. Igény mutatkozott ugyanis tanulószobákra, műteremre, zeneteremre, számítógépes teremre, konditeremre és könyvállományra is, amelyeket mind-mind azoknak a tereknek, helyiségeknek az átalakításával hoztunk létre, amelyeket megfelelőnek tartottunk ezekre a célokra. De említhetném például a hátsó udvarunkban lévő kerékpártárolót is, amelyet szintén időközben alakítottunk ki, hiszen a kezdetekkor nem is számítottunk arra, hogy ennyien hozzák majd el a kerékpárjukat a kollégiumba, így azoknak nem is tudtunk megfelelő helyet biztosítani, sok esetben az épület falához támasztották őket, aminek kiküszöbölése érdekében létrehoztunk egy kerékpártárolót, és nagy örömünkre szolgál, hogy azóta is mindig tele van, hiszen mi magunk is támogatjuk azt, hogy a kollégistáink, hacsak tehetik, kerékpárral közlekedjenek. Ami az újabbnál újabb tartalmakat illeti, a legfőbb mérföldkő értelemszerűen az volt, amikor lefektettük a szakkollégiumi rendszerünk alapjait, és szabályzatba foglaltuk azokat az irányelveket, amelyek azóta is meghatározzák a működésünket, hiszen azóta is ezt a rendszert építjük tovább, amely folyamatnak értelemszerűen van egy bizonyos fejlődési íve, ám ennek a fejlődési ívnek az irányát is a kezdetekkor lehelyezett alapokon nyugvó mérföldkövek határozzák meg.

 A jubileum alkalmából két rangos elismerésben is részesült az intézmény, Budapesten Fiatalok a Polgári Magyarországért díjban, Újvidéken pedig Magyar Kiválóság díjban. Hogyan élték meg ezeket az elismeréseket?

– Nagy örömként és megtiszteltetésként éltük meg ezeket a díjakat, hiszen úgy érezzük, hogy ezek az elmúlt tíz év során elvégzett munkánknak az elismerései, amelyek egyben visszaigazolást is jelentenek számunkra arra vonatkozóan, hogy jó úton járunk. Mindig azt szoktam azonban mondani, hogy számomra mint az intézmény vezetője számára – bár azt hiszem, ebben a kollégáim is egyetértenek velem – mégiscsak azok a legnagyobb elismerések, amikor a kollégistáink vagy az egykori kollégistáink kifejtik, hogy mi mindent kaptak ettől az intézménytől, milyen módon befolyásolták az itt szerzett tapasztalatok a látás- és a gondolkodásmódjuk formálódását, illetve hogyan járultak hozzá az itt megélt élmények az emberi kapcsolataik vagy akár az egész életpályájuk alakulásához. Szerencsére nagyon sok ilyen jellegű pozitív visszajelzés érkezik hozzánk, ami azért fontos számunkra, mert a díjakkal együtt ezek azok a dolgok, amelyek visszaigazolást adnak nekünk arra vonatkozóan, hogy jól csináljuk azt, amit csinálunk, valamint erőt adnak nekünk ahhoz, hogy a jövőben is ugyanolyan lelkesedéssel és ugyanakkora erőbevetéssel dolgozzunk a céljaink megvalósításán, mint ahogyan azt az eddigiekben tettük.

 A jubileum nemcsak a visszatekintésre, hanem az előretekintésre is kiváló lehetőséget kínál. Milyen tervekkel, célokkal vágnak neki az elkövetkező időszaknak?

– A legfontosabb célunk az, hogy az elmúlt tíz év eredményeinek méltó módon történő megünneplése után azonnal új lendülettel vágjunk bele a következő évtized feladataiba. Tele vagyunk új ötletekkel és új elképzelésekkel, bízunk benne, hogy ezek is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a jövőben még jobbak, még sikeresebbek lehessünk. Az elkövetkező időszakban szeretnénk még nagyobb hangsúlyt fektetni a diákok tudományos tevékenységének támogatására, ezáltal a tudományos utánpótlás-nevelésben betöltött szerepünk erősítésére, szeretnénk még magasabb szintre emelni a közösségi tevékenységeinket, még nagyobb figyelmet fordítani a kollégistáink igényeinek kielégítésére, még erőteljesebben bevonni őket a programjaink megtervezésének, megszervezésének és lebonyolításának folyamatába. A jubileum alkalmából elindítottunk egy olyan programsorozatot, amelynek keretében az egykori kollégistáinkat hívjuk meg, hogy tartsanak előadást a mostaniaknak, ugyanis úgy gondoltuk – és ez teljes mértékben be is bizonyosodott –, hogy az ő történeteik rendkívül inspirálóan hathatnak a fiatalokra, hiszen ők már végigjárták azt az utat, amelyet a mostani kollégistáink még csak most taposnak, és amelynek igen fontos részét képezi egyebek között az itthon maradás és az itthon történő érvényesülés is. Ennek jelentőségét azért szeretnénk még inkább hangsúlyozni számunkra, mert a legfontosabb célunk az eddigiekben is az volt, és ezután is az lesz, hogy minél több vajdasági magyar fiatalt megpróbáljunk arra ösztönözni, hogy itthon tanuljon tovább, és tanulmányai befejezése után itthon próbáljon meg érvényesülni.