2024. május 26., vasárnap

Húsvét, ahogy mi szeretjük

Ünnep köszöntött ránk ismét. Számomra olyan gyorsasággal érkezett, hogy szinte fel sem tudtam fogni. Úgy pörögtek a napok, a hetek és velük együtt a hónapok, hogy olyan érzésem van, csak átfutott rajtunk a tél, igazából nem is állt meg nálunk. Ripsz-ropsz tavasz lett, és vele a húsvét is elérkezett. Tegnap hazafelé jövet feltűnt, hogy néhány ház ablakában még angyalkák, gömbök, az előző ünnep emlékeztetői lógnak. Örömmel nyugtáztam, hogy nekünk két hete sikerült lemosnunk a nappali ablakáról a havas tájat ábrázoló rajzot, amit a gyerekek fehér filctollal festettek fel. 

Sokszor elképzelem, hogyan lehetne úgy készülni egy ünnepre testben, lélekben és akár külsőségekben is, hogy akkor tényleg erre koncentrálunk és nem csak úgy becsapódunk a sodródás közepette. Aztán megvilágosodok, hogy ez szinte elképzelhetetlen, hiszen folyton úton vagyunk, mindig ténykedünk, egyik dologból a másikba esünk. Ilyen az élet aktív része – állapítom meg. Több időnk az elmélyülésre, a felkészülésre, valószínűleg csak hajlottabb korunkban adódik. Azért nincs minden veszve, a gyerekek legalább hittanon készülnek a nővérrel, ők barkaszentelésen is voltak, meg is gyóntak, a néptáncos közösségükkel tojást is festettek és az ünnep előtt már napokkal iskolai szünetre vonultak. Ezt a rohanást egyébként remélem csak mi éljük meg rohanásnak, ők talán nem, mert mi, szülők, azért igyekszünk tényleg mindent beleadni abba, hogy valahogy mégis készüljünk az ünnepre, hogy ez az időszak más legyen, hogy jobban figyeljünk egymásra, hogy valahogy kifejezésre jusson: a húsvét a legnagyobb öröm ünnepe.

Ha már az előző hetek gyorsaságban teltek, a nagypénteket, a nagyszombatot és a húsvét vasárnapot biztosan itthon töltjük, együtt a szeretteink körében. Nagypéntek a tojásfestés napja, ami a gyerekek kedvence. Olyankor minden kelléket kipakolunk a nagy konyhaasztalra és órákig csak ezzel foglalkozunk.

Szeretjük a kifújt és kiszárított tojásokat akril festékkel díszíteni, szép virágmintásra festeni, de a vöröshagyma héjával megfőzött tojások is igazi kihívást jelentenek. Azokhoz előtte a kertben növényeket gyűjtünk. Emlékszem, megboldogult édesapámmal ibolyákat kerestünk az udvarban, pitypangot, meg négylevelű lóherét, mert azoknak olyan szép a formájuk, hogy aztán nagyon jót mutat a mintájuk a tojáson. Persze ahhoz megfelelően el kell igazítani a harisnyában, amibe a tojásokat beletesszük, de pont ez benne a lényeg, ez a kifinomult munka, ez a szépre való törekvés. A lányokkal nagypénteken mi is virágokat, érdekes formájú füveket szedünk a kertben, és ugyanolyan nagy gonddal illesztgetjük a harisnyába csúsztatott tojás köré, mint ahogy engem tanítottak. Aztán forrhat a víz egy jó nagy adag vöröshagymahéjjal. Ezek a tojások meglepetéseket hoznak, hiszen sosem tudni előre, melyik növény hogyan „köszön” majd vissza a héjon. Mivel a lányok már az írókázás alapjait is tudják, írókázni is fogunk, ezúttal ők tanítanak majd engem, mert én még sosem próbáltam. Idén jó sok tojást kell festenünk, hiszen ezúttal közös locsolkodást szerveztek a néptáncosoknál. Először lesz a lányaimnak olyan élményben részük, hogy a fiúk lovaskocsin érkeznek meglocsolni őket. Nagy dolog elé néznek a kis néptáncos fiúk és az őket váró leányzók is. 

Húsvét hétfőig azonban még sok a tennivalónk, a tojásfestés után a kalácssütés következik. Ezúttal mi sütjük meg itthon az ünnepi kőtt kalácsot. A nagymamám mindig az egész tepsit betöltötte kalácstésztával és a tetejét szintén tésztából formált galambokkal díszítette. Legalábbis ő így hívta őket, és én is így tartom. Ilyen kalács évente kétszer került az asztalra, karácsonykor és húsvétkor. Ebből is lehetett tudni, hogy ezek különleges, ünnepi alkalmak. Amióta nincs közöttünk, nem ettünk ilyet és még sosem próbáltam elkészíteni, de most rászántam magam. A sütemény sem maradhat el húsvétkor. Nálunk a diósak a népszerűek, úgyhogy annak minden válfaja szóba jöhet, kezdve a zserbótól a diós tortán át a rumos dióbombáig bármi. Ez is közös időtöltés és nem csak a lányokkal, hanem édesanyámmal is, hiszen a sütésben, a krémfőzésben ő a mester. Nála nem az utolsó pillanatban dől el, mit süt az ünnepre, hanem gondos tervezés után fog neki négy-öt fajta finomság elkészítésének. Úgy szereti, ha ünnepkor roskadozik az asztal a süteményektől és mindenféle ünnepi ételtől, hiszen tudja, a húsvéti ebédre mind ott ülünk majd az ő asztalánál.

Kívánom, hogy szeretetben, reménnyel telve ülje mindenki körül húsvétkor az asztalt családja körében!

 

Nyitókép: Ótos András felvétele