2024. április 24., szerda

A zöldbúzafű-lé ereje

A minőséget kiépíteni hosszú idő, elveszíteni viszont nagyon könnyű, mondja Kovács Német Klementina, akit nemrég két rangos elismeréssel tüntettek ki

Sokak számára már nem ismeretlen a búzafű vagy az árpafű levek gyógyító hatása. Nem is kell érte külföldre rohannunk, hiszen a közelben is beszerezhetjük, ráadásul egy sziklaszilárdan biztos forrástól. Számos jogtulajdon, független laborvizsgálat fémjelezi a megbízható minőséget a Spelta Vita termékeinek. Kovács Német Klementina, a cég tulajdonosnője egy igazi harcos amazon. Legnagyobb harcait önmagával vívja, ám ennek eredményét szüretelheti most, tízévnyi kemény munka után. Az elmúlt év novemberében két igen nagy meglepetés és egyben megtiszteltetés érte, hiszen megkapta a Szerbiai Üzletasszonyok Egyesületének díját, a Legsikeresebb női vállalkozók elismerését az innovációk kategóriájában, valamint kiérdemelte a Szellemi Tulajdonjogok Világszervezet egyik fődíját is. Kíváncsiak voltunk, hogyan éli meg ezeket a díjakat, illetve azt, hogy fiatal kisvállalkozóként ekkora elismeréseket tudhat magáénak.

Családanyaként számos akadályt kell leküzdenie nap mint nap, de ahogyan vallja, a szeretet az az energia, amely megkülönböztet minket a gépektől az üzleti világban. Ha ezt a vízióinkban hittel vegyítjük, akkor megvan a megfelelő receptünk a sikeres küldetéshez. Kovács Német Klementina eredetileg pszichológus szeretett volna lenni, ám a sors más hivatást választott neki, amelyben meg is találta önmagát. Ehhez azonban rögös út vezetett. A vele való beszélgetés során a pozitív energia és a mérhetetlen kedvesség áradt belőle.

Hogyan született meg a Spelta Vita?

– Engem mindig a vízióim vezettek. 2014-ben, miután félidős várandósan sajnos munka nélkül maradtam, megnyitottam a vállalkozásomat. Előtte édesapámmal és édesanyámmal dolgoztam 2006 óta, akiktől mindent megtanultam, így igazából a családi tradíciót vittem tovább. 2020-ig voltak hullámvölgyek, és nem is a saját utamat jártam. Ragaszkodtam a megszokotthoz és egyáltalán nem adtam helyet az újnak. Voltak jó és rossz döntéseim, amelyek tanulópénzek voltak, de ezzel jár egy vállalkozás. Ez az időszak nagyon megedzett. 2020 áprilisában teljesen új alapokra helyeztem a cégünket. Ekkor jelentek meg a vízióim, ekkor kezdtem az lenni, aki valóban vagyok. Megvoltak a terveim az új termékekre, a minőségre, amelyekre esténként, amíg mások aludtak, stratégiákat készítettem, technológiákat kutattam és tanulmányoztam. Ez a koronavírus éve volt, mindenki azt mondta, hogy vigyázzunk arra, amink van, ki tudja, mi lesz holnap, de én azt mondtam a férjemnek, hogy azt érzem, ha nem most lépünk, akkor nem tudom, mikor lesz rá lehetőségünk. Nem tudom, honnan jöttek az ötletek, hiszen a termékpiacon nem voltak ilyen vagy hasonló termékek. Az egész egy tanulási folyamat volt, közben, ahogyan oldódtak meg a felmerülő problémák, sok más lehetőség is megnyílt előttünk. Ám ha megnézzük azt is, hogy hány ember áll e termékek létrejötte mögött, akkor nem kicsi, hanem egy igazán nagy vállalkozásról beszélünk, amelyhez mindenki a saját szakértelmével tett hozzá valamit. Jöttek és jöttek az új emberek az életünkbe, azzal, hogy találtak megoldást valamilyen problémára, és ezzel megtalálta azt a részt is, amit a magáénak érzett, így lett a Spelta Vita mindenkié. Az innovációkért járó különdíj, amit novemberben vehettem át, a legnagyobb elismerés, mert amellett, hogy megtiszteltek vele, visszajelzést is kaptam általa arra az útra, amit három évvel ezelőtt választottam. Továbbra is abban hiszek, hogy az egészségmegőrzés a legfontosabb. A kiegyensúlyozott táplálkozás, táplálékkiegészítés. Nem kell semmit túlzásba vinni, ezt sem, csupán meg kell találnunk az egyensúlyunkat. Beleszaladtunk egy rohanó világba, aminek nem látjuk a végét. A Spelta Vita nemcsak egy termékmárka, hanem egy életstílus is, ami arra ösztönöz, hogy megtaláljuk az egyensúlyt. A „Német” terméknév egy szellemi jogtulajdon, amit azért tartottam meg, mert tisztelem a gyökeret, ahonnan jött ez a termék, tisztelem az apukám és az anyukám munkáját, akik mertek ugyanilyen innovatívak lenni 2006-ban, és mindent fel mertek áldozni annak érdekében, hogy a cég alapjai megteremtődhessenek. 2014-ben azért nyitottam meg újra ugyanezen név alatt, mert fontos volt az iránta való tisztelet. A Spelta Vita tiszteli a gyökereit, de már egy másik, a mai világhoz szóló energia. Számomra ez az út azt tanította, hogy merjünk hinni abban, akik vagyunk, az álmainkban és a missziónkban.
 

Kovács Német Klementina (Fotó: Gál Hermina)

Kovács Német Klementina (Fotó: Gál Hermina)

Az első díj, amit novemberben kapott, a Szerbiai Üzletasszonyok Egyesületének díja, amelyet a legsikeresebb női vállalkozóknak ítélnek oda. Hogyan zajlott le ennek a folyamata?

– Egyik ügyfelem, aki kigyógyult a mellrákból, azt javasolta, hogy jelentkezzek erre a versenyre, mert néhány évvel ezelőtt ő volt a nyertes, és nagyon sokat segített neki abban, hogy önbecsülést szerezzen, illetve, hogy megtalálja a helyét az üzleti világban. Mivel a férfiak összetartóbbak, gyorsabban tudnak haladni, a nők viszont jobban konkurálnak egymással, pedig így is kisebbségben vannak. Ebben az egyesületben viszont azt látom, hogy nagyon összetartóak a nők, és igyekeznek egymásnak segíteni, hogy jobban megtalálják a helyüket, hogy jobban be tudják osztani az idejüket, kicsit talán tehermentesítik is egymást, mondjuk úgy, hogy egy közösséghez tartoznak. Így természetesen valamivel könnyebb sikereket elérni. Ez az ügyfelem azt mondta, hogy úgy látja, indulnom kell ezen a versenyen, én viszont azt mondtam, hogy szerintem nem kell, mert nincs rá szükségem, nincs is rá időm és nekem egyébként is az a fontos, hogy az ügyfeleimtől milyen visszajelzéseket kapok. Egyébként nagyon komplex volt maga a kérdőív, amit ki kellett tölteni. Amikor láttam, hogy milyen bonyolult, konzultáltam az ügyvédemmel, aki azt mondta, hogy nincs sok esélyem. Akkor úgy gondoltam, hogy elengedem az egészet. Ám az elmúlt évben ismét elküldte az ügyfelem ezt a pályázatot, hogy most jelentkezzek, mert ő úgy érzi, nagyon nagy segítséget nyújtottam neki abban a helyzetben, amiben volt, nemcsak termékeket tudott tőlem vásárolni, hanem emberi támogatást is kapott, amit valamilyen módon meg szeretett volna hálálni. Felhívott a határidő lejárta előtt, hogy kitöltöttem-e, mondtam nem, és eszem ágában sincs megtenni. Elmúlt két-három hét, és csengett a telefonom, az egyesületből hívtak. Azt mondták, hogy nagyon örülnek, hogy részt veszek ezen a versenyen, mondtam, hogy szerintem téves számot hívtak, mert én semmilyen versenyben nem veszek részt, majd folytatták, hogy az az illető, aki engem benevezett, azt kérte, hogy legyen titkos, ám csak eddig tudták titokban tartani, hiszen szükségük van az önéletrajzomra és egy motivációs beszédre, mert minden mást kitöltött helyettem az a hölgy. Én továbbra se szerettem volna, majd elmesélték nekem a háttértörténetet, hogy hogyan is töltötte ki az ügyfelem a papírokat, milyen problémák között, és ha nem magam miatt, akkor miatta tegyem meg. Azt is elárulták, hogy több százan jelentkeznek a versenyre, és kérdés, hogy bekerülök-e a legjobb 25-be, mert nagyon erős a mezőny. Végül belementem. Ahogyan szedtem össze az adatokat a kért iratok megírásához, akkor jöttem rá, hogy az elmúlt tíz évben mennyi mindenen mentünk keresztül. Egy hónapra rá jelentkeztek, és bejelentették, hogy bekerültem a huszonöt legjobb női vállalkozó közé. A finalistákat egy szakzsűri nézte át, amelynek tagjai mások mellett a Szellemi Tulajdonjogok Intézet, a Cégnyilvántartási Ügynökség, a Nemzeti Bank, valamint a Galenika Gyógyszergyár képviselői voltak. Ezt a huszonötös csoportot tizenkét személyre szűrték le, akik a különdíjat vehettek át különböző kategóriákban. Én az innovációkért kategóriájának a díjazottja lettem. Akkor tudatosult bennem, hogy ez mekkora dolog, amikor odaértünk Belgrádba, a díjátadóra. Ahogyan ott beszélgettem más női vállalkozókkal, kiderült, hogy ők mennyi mindent tettek le az asztalra.

Hogy fér meg egymás mellett a család és a saját vállalkozás? Hogyan kell ezt jól koordinálni?

– Azt láttam ott, Belgrádban, hogy szinte mindenkinél ugyanaz szokott gondot okozni. Nőként ugyanis sokkal nehezebb összehangolni a családot és a munkát, mint férfiként. Mert általában, ha egy férfi sikeres, akkor a nő javarészt lemond a karrierjéről, azért, hogy ő legyen a család összefogó ereje. Amikor viszont egy nő sikeres, akkor a férfiakban általában irigység szokott lenni, és emiatt kompenzálnak. Nekem nagy szerencsém van, mert a gépészmérnök férjem rendkívül nyugodt habitusú ember és nagyon örül a felesége sikereinek is. Ha ő nem támogatott volna annyira, amennyire tette, akkor szerintem nem itt lennék, ezt a versenyen is elmondtam, hiszen azt láttam, hogy sok nő egyedül van és nincs megfelelő hátterük. Ilyen szempontból én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy nekem viszont van. Így ez nem is csak az én érdemem, hanem mindazoké az embereké is, akik itt vannak körülöttem, úgy az anyukámé, aki ma is az egész termelési láncot vezeti és felügyeli, úgy az összes alkalmazottamé, akik mindig mosolyogva jönnek és rengeteg pozitív energiát raknak bele, úgy akár az ügyvédünké, aki az összes jogi ügyet intézi. Szerintem egy vállalat vezetője nem tud egyedül sikeres is lenni úgy, hogy mellette megmaradjon embernek is, illetve szellemileg is ép személyiségnek. Főleg úgy, hogy ha mellette még családja is van, ahogyan nekem van két kislányom. Mert ott vannak jó és rossz napok, kisebb megfázások, hisztik és ez mind rá tudja nyomni a bélyegét a napjainkra. Nem tudom, hogy jól csinálom-e. Próbálom egyensúlyban tartani a családot és a munkát. Van, amikor a munkától veszek el, van, amikor a családtól. Nagyon büszke vagyok a gyerekeimre, hiszen nagyon önállóak és megértőek, ez annak a szellemiségnek köszönhető, aminek az átadásába a férjem is besegít. Elmondtam a gyerekeimnek, hogy a munkámat nem feltétlenül munkának élem meg, hanem inkább egy missziónak. Természetesen nem mindig könnyű, ám szerencsére a gyermekeim is beszálltak abba, hogy összetartsunk.

A november nemcsak e miatt a díj miatt volt jelentőségteljes, hiszen volt még egy elismerés, amit a magáénak tudhatott.

– Igen, ez a díj nem egy országos díj, mint a másik, hanem egy nemzetközi, amelyre nem is lehetett jelentkezni. Az első díj után alig telt el öt nap, amikor telefonon felhívtak a Szellemi Tulajdonjogok Intézettől. Az volt az első gondolatom, hogy valamit talán elrontottam, ám elmondták, hogy minden évben kiadnak öt fődíjat, öt különböző kategóriában, az ő intézményük a Wipo-val, azaz a Szellemi Tulajdonjogok Világszervezetével karöltve. Mondtam, hogy hallottam már erről a bizonyos díjról, de úgy gondolom, nem vagyok odavaló, majd a hölgy azt válaszolta, hogy egyöntetűen megszavazták, hogy a díjat az én cégem nyerte meg. Nagyon meglepődtem. A kis- és középvállalkozások gyakorlatban való jogvédelmére kaptam. Számomra az is nagyon nagy dolog volt, hogy beválasztottak az ország huszonöt legjobb női vállalkozója közé, az pedig, hogy egy ilyen díjat is magaménak tudhatok, amelyre ráadásul nem is lehet jelentkezni, hanem az intézet dönti el, ki kapja meg, ráadásul nemcsak nők, hanem férfiak is, sőt kis- és középvállalatok egyaránt versenyben vannak, az óriási dolog. Itt nem számított, hogy nő vagyok, hogy hány éves vagyok, semmi nem számított, itt a stratégiám volt a fontos, az, hogy mennyire tudom megvédeni a saját brendemet. Ebben nagyon sokat köszönhetek az ügyvédemnek és a dizájneremnek.

Az elismerések fontos visszajelzések számára arra vonatkozóan, hogy jó úton jár (Fotó: Gál Hermina)

Az elismerések fontos visszajelzések számára arra vonatkozóan, hogy jó úton jár (Fotó: Gál Hermina)

Mi egy sikeres vállalkozás titka?

– Nagyon sokszor az lehet a baj, ami nálam is volt, hogy vagy nagyon görcsösen ragaszkodunk hozzá, vagy természetesnek vesszük, és csak pakolunk hozzá, ahelyett, hogy az alapokon dolgoznánk, mondván, minek költsünk rá, azt úgysem látják, így csak arra adunk, ami látszik. Valóban így van, ám ha az alap nem elég erős, akkor hiába látszik, ha jön egy pofon, akkor padlóra kerülünk. Most ha jönne egy pofon, nem mondom, hogy nem érezném meg, de tudom, hol az alapom, és tudom, hogy azt lehet pofozni. Ez a különbség. Volt idő, amikor minden egybefolyt, most azonban már nem gondolom azt, hogy én és a vállalkozásom egyek vagyunk. Vagyok én és van a vállalkozásom, ahhoz azonban, hogy ezt most így éljem meg, kis híján el kellett, hogy veszítsem. Egy cégnek struktúrája kell, hogy legyen. Megvan mindenkinek a saját helye, feladata és felelőssége. Megvan a hierarchia, hogy ki kinek tartozik elszámolással, és attól, hogy én vagyok az igazgató, attól még én is tartozok elszámolással. Ám ahhoz, hogy én el tudjak számolni, tudnom kell, hogy a többiek mit csinálnak, és az egész egy egységben kell, hogy működjön. Nekem nincsenek munkásaim, nekem alkalmazottaim vannak, akik segítik a munkámat, segítenek abban, hogy én itt tudjak lenni. Úgy gondolom, hogy nekem meg kell tisztelnem az ő mindennapi munkájukat, jókedvüket, türelmüket, precízségüket, tisztaságukat és mindent, amit ők beletesznek, hogy a termékek ilyen minőségűek legyenek. Ők felelnek a sajátjukért, én felelek a sajátomért. Emellett nyilván azzal, hogy az embernek nő a terméklistája, nő az engedélyeinek száma is. Egy ilyen engedély a minisztériumtól nagyon jó hátországot jelent, hiszen nemcsak én biztosítom a vásárlót arról, hogy ez egy jó termék és az egészséget szolgálja, hanem papírom van arról, hogy ez valóban így van. Nekem például nem arról van papírom, hogy nem fogok senkit megmérgezni a termékeimmel, hanem arról, hogy a mi termékünk bizonyos dolgokra pozitívan hat az emberi testben. Egy laborvizsgálat nemcsak a termék minősége miatt fontos, hanem a bizalomépítés miatt is, a saját termékembe vetett bizalmam érdekében, illetve amit mások fognak kapni tőle. A nevet, a minőséget kiépíteni hosszú idő, elveszíteni viszont nagyon könnyű. Ezt nagyon megtanultam édesapámtól.

Nyitókép: A Spelta Vita nem csupán egy termékmárka, hanem egyfajta életstílus is egyben (Fotó: Gál Hermina)