2024. február 28., szerda

Évtizedek óta a zene szolgálatában

Beszélgetés Birkás Jánossal és Lippai Mónikával, az idén harmincéves adai Musica Humana Kamarakórus karmestereivel

A fennállásának harmincadik évfordulóját idén ünneplő adai Musica Humana Kamarakórus 1993 márciusában alakult meg a helyi Bartók Béla Zeneiskola néhány tanárának kezdeményezésére. Tíz éven át Lippai Mónika karnagy vezényletével működött, majd Birkás János vette át az irányítását. A kórus többször szerepelt különféle zeneegyesületek fesztiválján az országon belül és külföldön is, tíz éven át társzervezője volt Szerbiában a Bárdos Lajos Zenei Hetek rendezvénysorozat részeként Adán megtartott nemzetközi kórusfesztiválnak, továbbá igen szoros kapcsolatot építettek ki a komlói, az orosházi, a celldömölki, a szentesi és a mosonmagyaróvári, valamint baráti kapcsolatokat ápolnak bulgáriai, romániai, csehországi kórusokkal is.

A harmincéves jubileum apropóján kerestük fel Birkás Jánost és párját, Lippai Mónikát, akik otthonukban fogadtak, és nosztalgikus hangulatban meséltek a kezdetekről, a meghatározó koncertekről és a hozzájuk kapcsolódó élményekről.

Hogyan született meg a kamarakórus megalapításának ötlete?

Birkás János: – A párom és én már a hatvanas évek óta dolgoztunk zenekarban, a Musica Humana Kamarakórusunk megalapítása kapcsán pedig egészen a kilencvenes évek elejéig kell visszamennünk az időben, amikor a háború következtében a párom, Mónika harmonika-zenekara, valamint az én vonószenekarom is felbomlott, a tagok közül ugyanis többen is úgy döntöttek, külföldön telepednek le. Sokáig gondolkodtunk, majd arra a döntésre jutottunk, hogy nagyon sok idő telt el azóta, hogy nincs kórusunk, és tulajdonképpen akkor született meg a Musica Humana kórus megalakításának az ötlete. A kórus létrejöttekor az akkor tanári kar mellett zeneiskolán kívüli személyek is csatlakoztak hozzánk, így összesen hatvannégyes létszámmal vágtunk neki a közös munkának, ami igen nagy büszkeséggel tölt el bennünket. A kezdeti megindulást követően azonban csökkent a létszámunk, mivel azon személyek, akik inkább népdalokat szerettek volna énekelni, nem akartak részt venni a komolyzenei művek és világi zenék éneklésében. Az énekkórust Mónika vezette egészen 2003-ig, amikor is helyet cseréltünk, és átvettem tőle az irányítást. Jelenleg mindketten dirigálunk, egymást felváltva. Hálával és jó érzéssel gondolunk minden jelenlegi és múltbéli kórustagunkra, két személyt azonban külön is megemlítenénk, akik már a kezdetek óta velünk vannak. Az egyikük Rákos József, aki a kórus elnöke jelenleg is, a másik pedig Csúzdi Erzsébet, aki a könyvelés mellett a vendéglátásokkal kapcsolatos dolgokat intézi, valamint az utazásokat is szervezi. Ezáltal jócskán tehermentesítenek bennünket, és számunkra megmarad a kórus vezetése, valamint a zenei fellépőanyagok előkészítése.

Miként képzeljük el a felkészülést a fellépésekre?

Lippai Mónika: – Sokan tévhitben élnek, és azt gondolják, hogy egy énekkar vezetése könnyű dolog, ez azonban koránt sincs így. Mindig az alkalmaknak megfelelő kottákat kell előkészítenünk, ami alapos átgondolást igényel, ugyanakkor egy jól megválogatott éneklista összeállítását is megköveteli. Ilyen alkalom pl. a hagyományosnak tekinthető karácsonyi koncertünk, amikor adventi, ünnepi énekekkel készülünk, és ilyenkor egyebek között felcsendül Sztevánovity Zorántól a Kell ott fenn egy ország című dal, a Lennék bár kisharang, a Csendes éj vagy akár az Ave Maria is. Amennyiben más országban vendégszerepelünk, akkor igyekszünk minél szélesebb repertoárt bemutatni, amely egyházi zenéket és komolyzenei énekeket is tartalmaz, ugyanakkor magyar és szláv zeneszerzők művei is fellelhetők benne. Ha viszont versenyről van szó, akkor mindig az adott tematikának megfelelő zenei anyaggal készülünk, és azzal is lépünk fel.

Hálával és jó érzéssel gondolnak minden egykori és jelenlegi kórustagra (Morvai Nagybali Tamara felvétele)

Hálával és jó érzéssel gondolnak minden egykori és jelenlegi kórustagra (Morvai Nagybali Tamara felvétele)

Melyik fellépésükre, eredményükre a legbüszkébbek?

Birkás János: – Egy alkalommal sikerült számos jelentkező közül bekerülnünk a Negotinban megtartott Mokranjac-napok keretein belül megrendezett versenyre, amelyre egy előválogatáson keresztül vezetett az út. Hanganyagot kellett küldenünk, amelyet a szakértő zsűrijük meghallgatott, majd a hanganyagok alapján döntöttek egy-egy kórus meghívásáról. Ezen a versenyen hat-hét kórus vett részt különböző országokból. Utólag visszagondolva, óriási büszkeséggel tölt el, hogy képviselhettük az országunkat azon a különleges rendezvényen, amelyen az akkor fellépő kórustagok nevében is mondhatom, egy egész életre szóló élménnyel és emlékkel lettünk gazdagabbak.

Korábban Adán is rendszeresen megtartották a Bárdos Lajos zenei hetek rendezvényét…

Birkás János: – A Bárdos Lajos zenei hetek nevű zenei eseményt, amely egy nemzetközi zenei szemlének tekinthető, egy budapesti házaspár indította el. Hallottak a kamarakórusunkról, ellátogattak hozzánk, hogy megismerkedjünk egymással, és ezt követően döntöttük el, hogy Szerbián belül Ada is egy fontos helyszíne lesz a minden évben megrendezésre kerülő zenei hetek rendezvénysorozatnak. Az esemény minden évben egyhetes programsorozatot jelentett, amelynek Ada az egyik helyszíne volt, és amelyen a vajdasági kórusokon kívül mindig vendégszerepelt egy külföldi kórus is. Ezt a rendezvényt több éven át rendszeresen megszerveztük itt, Adán, ahol nagy népszerűségnek örvendett a látogatók körében.

Idén hatalmas mérföldkőhöz érkeztek, immáron harmincéves a kamarakórus. Mikor és hogyan ünnepelték meg ezt?

Lippai Mónika: – Nagy örömünkre szolgál, hogy ilyen kerek jubileumhoz érkeztünk az idei évben. Az ünnepséget július elején tartottuk meg, ennek keretein belül a kórusok fellépéseire az adai Szentháromság-templomban került sor. Az ünnepségre ellátogattak a komlói pedagóguskar tagjai is. Korábban már mi is többször jártunk nálunk, most viszonozták, és megtiszteltek bennünket azzal, hogy együtt ünnepelhettünk. Összességében több mint kétszáz vendégünk volt azon a hétvégén, és elmondhatom, hogy nagyon tartalmasan és kellemes telt el. A finomabbnál finomabb ételek kóstolása mellett alkalmunk nyílt ellátogatni vendégeinkkel az adai wellnessközpontba, valamint a moholi templomba is.

Tíz évvel ezelőtt, a kamarakórus fennállásának huszadik évfordulóján (Csincsik Zsolt felvétele)

Tíz évvel ezelőtt, a kamarakórus fennállásának huszadik évfordulóján (Csincsik Zsolt felvétele)

Mesélnének az idei Vajdasági Magyar Kórusok Fesztiváljáról?

Birkás János: – A Vajdasági Magyar Kórusok Fesztiválja minden évben megszervezésre kerül, és az idei rendezvényre október 22-én került sor Adán, éppen a kórusunk jubileuma alkalmából. A Kóruspódium már huszonharmadik alkalommal szervezte meg a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, kamarakórusunkkal és az adai Szentháromság plébániával karöltve. Mint ahogyan a korábbi alkalmakkor, ezúttal is az adai Szentháromság-templom szolgált a fesztivál helyszínéül, mivel csak ott van megfelelő akusztika, ami a kamarakórusok előadásához az egyik legfontosabb feltétel. Idén tizenegy kórus adta elő énekeit, és bátran állíthatom, hogy nagyon professzionális előadásokat hallgathatott meg a közönség. A kamarakórusok Kúláról, Magyarkanizsáról, Nagybecskerekről, Újvidékről, Temerinből, Zentáról, Tornyosról, Óbecséről és Szabadkáról érkeztek, és nagy örömet jelentett számunkra, hogy ennyi kedves emberrel és ismerőssel együtt ünnepelhettük meg a jubileumunkat. Egyébként elmondhatom, hogy a kórusunk számára is az a jobb és megfelelőbb, ha több, nagyon jó kamarakórus is fellép, mert az minket is motivál. Természetesen a tagok is nagyon tudnak örülni és lelkesedni, ha úgy érzik, jól sikerült a fellépésük, és igazán színvonalas produkciót nyújtottak.

Mitől igazán jó egy kórusvezető? Kaptak-e díjakat, elismeréseket életük során, mint egyfajta visszaigazolást a munkájuk elismeréseként?

Birkás János: – Nem kaptunk kimondottan sok díjat, bár van itt néhány szobor, amelyeket egy-egy fellépés után kaptam. Az egyes zsűrizések alkalmával általában összehívták a karvezetőket, és elmondták a szakvéleményüket, amelyeket egy jó kórusvezető elfogad, tanul belőle, és megpróbálja magát fejleszteni, minden jó tanácsot felhasználva a későbbi munkája során.

Lippai Mónika: – A karvezetőnek szemkontaktust kell tartania minden egyes kórustaggal, és jeleznie kell nekik, hogy ki hol lép be, vagy, hogy két vagy három szólam énekel-e. Mivel nem mindenki zeneileg képzett, aki a kórusban van, mindenkit megfelelően kell vezetni. Ezért is hasznosak a próbák, és jó lenne, ha mindenki minél többször részt tudna venni rajtuk, hogy megtanulják a kottaolvasást, ha pedig az nehezebben megy nekik, akkor fejből is megtanulhatják az énekeket és a belépéseket. Sajnos azt kell mondanom, mostanság már ritkábban vannak próbáink, mivel a tagjaink kevésbé érnek rá a mindennapi teendőik mellett. Általánosan is elmondható, hogy nemcsak a kórus tagjait, hanem a jó karmestert is a gyakorlás teszi igazán jó mesterré, karvezetővé.

Miként látják a Musica Humana kamarakórus jelenét, jövőjét?

Birkás János: – Jelenleg nagyjából huszonkét aktív tagunk van, akiket nagyon nagy dicséret illet meg, hiszen kitartóak voltak és nagyon sok sikeres, eredményes, szép évet tudhatnak maguk mögött. Azt azonban nagy sajnálattal tudjuk elmondani, hogy egyelőre nem csatlakoztak fiatalok, illetve középkorosztályúak a kórushoz.

Lippai Mónika: – A Barna Helga és Lévai Hényel Beáta vezette gyermekkórusban nagyjából hatvan gyermek van, akik nagyon tehetségesek. Bízunk benne, hogy közülük sokan kitartanak majd az éneklés mellett, megtanulják, hogy milyen művek vannak, melyiket hogyan kell előadni, és hosszú távon is tagjai lesznek a majdani énekkórusnak. Ha ebből a népes gyermekkórusból a későbbiekben legalább húsz-harminc gyermek csatlakozna majd hozzánk, akkor azzal a számmal már mi is nagyon elégedettek lennénk.

A Musica Humana Kamarakórus az idei Vajdasági Magyar Kórusok Fesztiválján (Csincsik Zsolt felvétele)

A Musica Humana Kamarakórus az idei Vajdasági Magyar Kórusok Fesztiválján (Csincsik Zsolt felvétele)

Nyitókép: A kórus vezetői azt szeretnék, ha fiatalok is csatlakoznának hozzájuk (Csincsik Zsolt felvétele)