Méltón képviselni a kisközösséget

Magyarország miniszterelnöke a külhoni magyarságért végzett áldozatos tevékenységet 1995 óta ismeri el díjazással. Kezdetben a kitüntetés a Kisebbségekért Díj nevet viselte és két tagozattal rendelkezett: a Hazai Kisebbségekért és a Külhoni Magyarságért Tagozattal. 2011 óta a hazai nemzetiségek és a külhoni magyarok külön-külön díjban részesülnek.

A magyarcsernyei Ady Endre Művelődési Egyesület idén fennállásának hetvenötödik évfordulója alkalmából vehette át nemzeti ünnepünkön a budapesti Hagyományok Házában a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat. Az elismerést Hódi Judit, az egyesület elnöke vette át Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől és Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkártól.

A KEZDETEK

Hetvenöt év egy ember életében sem kevés, hát még egy egyesületében. A magyarcsernyei művelődési élet meghatározó jelentőségű szervezete idén ünnepli fennállásának hetvenötödik évfordulóját, Hódi Judittól, az Ady Endre Művelődési Egyesület elnökétől azonban megtudtuk, hogy a kezdetek még korábbra tehetőek.

– Az első világháború előtti és közbeni művelődési életre vonatkozóan nincsenek írásos feljegyzéseink, emlékeink, azt azonban tudjuk, hogy a két világháború közötti időszakban virágzott a színjátszás Magyarcsernyén. Több civil szervezet is színdarabokat vitt színre – a Gazdakör, az Önkéntes Tűzoltó Testület, a Roham Labdarúgóklub –, amelyeket rendszeresen elő is adtak, hogy a belépők árából munkájukhoz anyagi forrásokat biztosítsanak. A Magyar Kultúrközösség, amely a mai Ady Endre ME elődje volt, 1947-ben alakult meg, egy évvel később – 1948-ban – pedig Gyenge Antal vezetésével egy új művelődési egyesületet hoztak létre, ami akkor az Ady Endre nevet vette fel. Az 1960-as években épült fel a kultúrotthonunk, ami háromszáz embert tudott befogadni. Az 1990-es években, a délszláv háború ideje alatt, és az azt követő néhány évben szünetelt a művelődési élet, ugyanis a kultúrotthon rossz állapotba került, és ellehetetlenült annak a célszerű használata, ugyanakkor a társadalmi események is kihatottak az aktív tagok létszámának jelentős csökkenésére. A kétezres évek eleje fordulópontot hozott az egyesület életébe, ugyanis egy nagyon jó színjátszó szakcsoport állt össze, amelynek tagjai minden évben sikerekkel és elismerésekkel tértek haza a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójáról, ma azonban már ez a színjátszó szakcsoport nem aktív, a legtöbb tagja külföldre költözött. 2014-ben az egyesület előcsarnokában egy emléktáblát avattunk fel a névadónk tiszteletére, 2016 áprilisában pedig megszerveztük a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóját, ahol több mint húsz amatőr színjátszó csoport mutatkozott be. Három évvel később, 2019-ben az a megtiszteltetés érte egyesületünket, hogy házigazdái lehettünk a magyar szórvány napja alkalmából szervezett központi rendezvénynek, ami közösségünk számára sokat jelentett, mivel mi magunk is egy szórványközösség vagyunk, így igen sokat küzdünk a megmaradásunkért. Majd jött az idei év, amikor egy régi álmunk vált valóra azzal, hogy házigazdái lehettünk a Durindónak és a Gyöngyösbokrétának, Vajdaság legnagyobb és legtömegesebb népzenei és néptáncfesztiváljának. A rendezvény sikeressége érdekében összefogott a falu apraja-nagyja, és az alig ezer lelket számláló falu mégis kétszáz önkéntest adott. Én akkor azt láttam az emberek szemében, hogy mindenkinek nagyon fontos ez a rendezvény, és mindenki arra törekedett, hogy jól sikerüljön, illetve hogy jó házigazdái legyünk ennek a fesztiválnak – hangsúlyozta Hódi Judit, aki ezt követően az elismerés jelentőségére is kitért.

– Óriási megtiszteltetés számunkra az, hogy mi is Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjban részesültünk. Úgy gondolom, hogy ez a díj a munkánk, illetve ennek a kis közösségnek az elismerését jelenti, és megerősít bennünket abban, hogy amit csinálunk, azt jól csináljuk. Ez az elismerés nemcsak az én érdemem, hanem mindazoké, akik bármilyen munkával előre vitték a művelődési egyesület életét és besegítettek a munkába, gondolok itt az elnökségi tagokra, a tagokra, a szülőkre, és hát ugye nem utolsósorban a csernyei közönségre is, akik tömeges az elnök.

A LEGNÉPESEBB EGYESÜLET

Az Ady Endre Művelődési Egyesület Magyarcsernye legnépesebb egyesülete. Majdnem hetven tagot számlál, és számos szakcsoportban folyik a munka. Az óvodáskorú gyermekektől kezdve az általános és a középiskolás tanulókon át a középkorúakig és az idősebb korosztály tagjaiig vannak aktív tagjaik. Szeptemberben három gyermek-, illetve egy ifjúsági néptáccsoporttal, két gyermek citeracsoporttal, egy asszonykórussal és egy felnőtt férfi zenekarral kezdték el az évadot.

– Büszkék vagyunk arra, hogy erre az évadra már annyi gyermeknéptáncosunk lett, hogy három Pitypang néptánccsoportot is el tudtunk indítani. Külön csoportba kerültek az ovisok, az első-, a második- és a harmadik osztályosok, valamint a negyedik-, az ötödik-, a hatodik- és a hetedik osztályosok is. Mindhárom csoport néptáncoktatója az óbecsei Palotás Lengyel Anna, aki népi játékokat is tanít a gyermekeknek. Külön öröm számunkra, hogy a legnagyobb pitypangosok még május folyamán részt vehettek az óbecsei Kőketáncon, ahonnan bronz minősítéssel tértek haza. Arra is büszkék vagyunk, hogy az ifjúsági-, illetve a felnőtt néptánccsoportban is folytatódik a munka, ugyanis jövőre lesz tíz éve annak, hogy elindult az első néptánccsoport Magyarcsernyén, amit egy nagyszabású rendezvénnyel szeretnénk megünnepelni. A Tulipán néptánccsoportban jelenleg tizennégyen táncolnak, a próbákat inkább csak az nehezíti, hogy többen külföldön tanulnak, ahonnan ritkán térnek haza, ám amikor próbálnak, akkor azt szívvel-lélekkel teszik. Az ő koreográfusuk Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó maradt. Ők a nyáron a felvidéki Naszvadon jártak, ahol az aratóünnepségen léptek fel. A két citerazenekarunkat Micsik Béla citerakészítő és -oktató tanítja citerázni. A felnőtt zenekarunk is folyamatosan próbál. Számos rendezvényen részt vesznek – ugyanúgy, mint ahogyan a néptáncosaink, a citerásaink vagy az asszonykórusunk –, muzsikáltak már teadélutánokon, szilveszteri bálokon, osztálytalálkozókon, valamint a helyi civil szervezetek közgyűlésein, illetve egyéb rendezvényein is – mesélte Hódi Judit.

AZ ŐSZIRÓZSÁK

Az Őszirózsa asszonykórus még 2001-ben alakult meg, amikor id. dr. Gyermán Attila volt az egyesület elnöke. A kórus megszervezését Osztermann Emmára bízta, aki elmondta, hogy megkeresésére sok asszony igent mondott, és amikor a legtöbben voltak, tizenhat tagot számlált a kórus.

– Jómagam nagyon keveset tudtam a népdalokról, mindig is inkább nótaénekes voltam. Nagyon nagy szerencsém volt azonban a nagykikindai Őszirózsa asszonykórus vezetőjével, Varga Rozáliával, akihez többször is elmentem, hogy tanácsot kérjek. Vele régi barátság köt össze, és tudtam, hogy számíthatok a segítségére. Beszélgetéseink során megtanultam, hogy hogyan állíthatok össze egy jó népdalcsokrot, mert ugye nem mindegy, hogy tájegység vagy alkalom szerint szeretnénk összeválogatni a népdalokat, ugyanakkor az is fontos ilyenkor, hogy amennyiben asszonykórussal dolgozunk, ne a férfiakhoz illő dalokat válasszunk, stb. A durindós kiruccanásainkon többször is kaptunk népdalgyűjteményes köteteket, amiket az évek során fel is használtunk, valamint rengeteg CD-hez is hozzájutottunk úgy Magyarországról, mint Vajdaság különböző pontjairól, amelyek a tájegységekre jellemzően tartalmaztak válogatásokat. Minden Durindóra szívvel-lélekkel készültünk, mert ott fejből kellett énekelni, nem énekelhettünk olvasva, de minden fellépésünkre rengeteget készültünk, mivel mindig is az az elv vezérelt bennünket, hogy méltón képviseljük Magyarcsernyét. Volt egy időszak, amikor néhány fiatalasszony is bekapcsolódott a munkába, akkor nagyon boldog voltam, mert nagyon szépen csengő-bongó hangjuk volt, és abban is reménykedtem, hogy talán utánpótlás is lesz, sőt az is előfordult, hogy férfiak is énekeltek a kórusban, aminek megint csak nagyon örültem, mert a férfihangok más ízt adnak egy-egy dalcsokornak. Később azonban különféle nehézségekkel szembesültünk, az asszonyaim a csoportban idősnek érezték magukat, illetve sokan el is távoztak az élők sorából. Az utolsó durindós fellépésünk 2018-ban volt Törökkanizsán, akkor már csak öten énekeltünk, majd nekem is komoly egészségügyi problémáim lettek, így teljesen leálltunk a munkával. Próbáltam visszakapaszkodni a lejtőn, ám akkor már nagyon nehéz volt – számolt be a kórusvezető, majd kitért arra is, hogy az idén megrendezett Durindó és Gyöngyösbokréta alkalmat adott az újjászerveződésre.

– Hódi Judit elnöknőnk még a tél folyamán keresett meg azzal, hogy idén Magyarcsernye megszerezte a Durindó és a Gyöngyösbokréta szervezési jogát, így jó lenne, ha még egyszer megpróbálnám megszervezni az asszonykórust. A hír hallatán lázba jöttem, és ismét belefogtam. Tizenkét asszonnyal kezdtük meg a munkát, hogy méltón képviseljük közösségünket. Nagyon örültünk annak, hogy mindegyikünk kapott egy-egy gyönyörű fellépőruhát, és amikor eljött a nagy nap, örömmel és büszkén nyitottuk meg a rendezvényt. Számunkra ez felejthetetlen pillanat volt, egész életemben hálás leszek ezért a lehetőségért – tette hozzá Osztermann Emma, aki azt is elárulta, hogy a Durindó óta már több rendezvényen is részt vettek, jártak Szajánban és Nagykikindán is a durindós repertoárral, sőt már újabb csokrokkal is készülnek.

– Óriási boldogság számomra az, hogy sikerült elindítani a kórust, mert én alapvetően társas lénynek érzem magam, mindig nagyon szerettem a barátkozást, az összetartozást és az összetartást, az egy akaratot. A próbáink is ilyen szellemiségben zajlanak, kicsit énekelünk, kicsit beszélgetünk, meghallgatjuk egymás gondjait, aztán megint énekelünk egy kicsit, tehát odafigyelünk egymásra – zárta gondolatait Osztermann Emma.

TERVEK, CÉLOK

Az idén megrendezett Durindó és Gyöngyösbokréta keretein belül az egyesület már szervezett egy fényképekből álló kiállítást fennállásának 75. évfordulója alkalmából, az ősz folyamán pedig szeretnének egy nagyszabású kultúrműsorral is visszatekinteni az elmúlt évekre. Az egyesületben mindig szerveznek karácsonyi műsort is, ennek keretében a Télapó meglátogatja a fellépő gyermekeket, és karácsonyi ajándékot oszt ki a számukra. Minden jeles ünnepkörhöz kapcsolódóan, így karácsony és húsvét környékén, valamint a Márton-nap környékén is szerveznek kézműves foglalkozásokat a helyi gyermekek számára, hogy közelebbről is megismerkedhessenek az ezen ünnepkörökhöz kapcsolódó szokásokkal.

– Fontosnak tartjuk azt, hogy a gyermekeink megismerkedjenek a magyar hagyományokkal, a magyar szokásokkal, átadjuk nekik a mi ismereteinket, és mindig abban reménykedünk, hogy lesznek közöttük olyanok, akik a következő generációnak is továbbadják ezeket az ismereteket – hangsúlyozta Judit, majd arról is beszélt, hogy az elmúlt évek során több saját rendezvényt is elindítottak, amelyekkel hagyományt teremtettek, és ezeket ebben az évadban is szeretnék megrendezni.

– Idén harmadszor tartottuk meg a nótaestet, amellyel a magyar nóta fennmaradását szorgalmazzuk, és kilencedik alkalommal fogjuk – szintén az ősz folyamán – megszervezni a népzenei- és néptáncestet. Ezen az esten a mi szakcsoportjaink mellett bemutatkoznak a környékbeli művelődési egyesületek néptáncosai, citerásai és néptáncegyüttesei – magyarázta az Ady Endre Művelődési Egyesület elnöke, aki elmondta, az elmúlt időszakban a pályázati támogatásoknak köszönhetően a kultúrotthonban több felújítást is elvégeztek, ezzel biztosítva kellő teret a szellemi és a művelődési élet folytatásához. 2017 óta folyamatosan korszerűsítették az épületet, a színháztermet, a színpadot, a függönyöket, a nézőteret és a fénytechnikát is. Egy újabb sikeres pályázatnak köszönhetően pedig az idén az előcsarnokot is szeretnék felújítani, amely munkálatoknak a tervek szerint az év végéig be kell fejeződniük.