Csantavérről a világhírnév felé

Törley József százhatvanöt évvel ezelőtt, 1858. január 10-én született a Szabadka melletti Csantavéren. Innen indult el tehát pályafutása a neves pezsgőgyárosnak, aki, túlzás nélkül mondható, hogy világhírű magyar terméket hozott létre. De nemcsak Törley József, hanem a Törley-család számos tagja is kötődik tájainkhoz. Törley Bálint, Törley Ilona és Törley Gyula nyughelye a szabadkai bajai úti temetőben található. Egy másik Törley Bálint, aki Magyarország kereskedelem- és közlekedésügyi államtitkára volt 1938 és 1940 között, a délvidéki magyarság első érdekvédelmi szervezetének, a Magyar Pártnak volt a politikusa. Az évforduló kapcsán a Törley család történetét ismertetjük.

A Törley család múltja egészen a XVII. századig nyúlik vissza a törökök ellen vívott visszafoglaló háborúig. Ekkor a Törleyek még Schmierl névre hallgattak. A háború során, 1686-ban, az egyesített keresztény hadak Lotharingiai Károly herceg fővezérlete alatt ostrom alá vették Buda várát, azért hogy visszafoglalják azt a törököktől. Az ostrom során kitüntette magát egy Schmierl nevű német lovag. Az ő leszármazottja volt egy bizonyos Schmierl Károly Ágost, aki Újvidéken volt császári és királyi szállásmester.

Károly Ágost fia, János, a XVIII. század egyik legsikeresebb hadvezérének, Ernst Gideon Freiherr von Laudon tábornagynak a futára volt. Laudon a többi között harcolt a hétéves háborúban és az 1787–1792-es török háborúban, Szuvorov tábornok is példaképének tekintette. Maga Schmierl János is szépen építette katonai karrierjét, és egészen a tábornoki rangig vitte a hadseregben, de egy harc során járóképtelenné vált, ami katonai pályájának végét is jelentette. Ekkor levelet írt Szabadka szabad királyi város tanácsának, amelyben hősies és példás magatartásának elismeréseképpen arra kérte a tanácstagokat, hogy biztosítsanak számára állást. A sérült katona végül Küllődön kapott jegyzői állást. 1826-ban kigyulladt a háza, és a mozgásképtelen Schmierl János bennégett.

Schmierl János 1823-ban született fia, Valentin, édesapja példáját követve szintén a katonai pályát választotta. Vadászhadnagyként vett részt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben. Az események hatására nevét Törlei Bálintra magyarosította. A névválasztás alapja, hogy az eredeti német név a schmieren, illetve a streichen szavakból származik, ami annyit jelent, mint kihúzni, törölni. A világosi fegyverletétel után, Kossuth Lajos lelkes híveként követte a forradalom vezérét Sumlába, a török emigrációba. Kossuth ezért Törlei Bálintot írásos dicsérő elismerésben részesítette. Később az Amerikai Egyesült Államokban, majd Franciaországban élt, végül hazatért, és Csantavéren telepedett le, ahol földbirtokos lett belőle. Feleségül vette a bajsai Vojnits Máriát. Három fiuk és egy lányuk született: Antal, Gyula, József és Ilona. A fiúk szakítottak a családi tradícióval, és nem katonai, hanem polgári pályát választottak maguknak. A szülőfalu azonban szűkösnek bizonyult számukra, és elhagyták Csantavért.

A legkisebb fiú, József, a későbbi pezsgőgyáros, Csantavéren született 1858. január 10-én. Az ifjú Törley Grazban a kereskedelmi akadémián tanult. Itt találkozott a Teophil Roederer francia pezsgőgyárossal, aki őt francia–német levelezőként alkalmazta. Állásának köszönhetően Reimsben megismerkedhetett a pezsgőgyártás folyamatával, trükkjeivel. A megszerzett tudást Delbeck et Cie. cégnél a gyakorlatban is kipróbálhatta. Később a megszerzett ismeretekkel felvértezve önállósította magát, és Champagne fővárosában, Reimsben megalapította első pezsgőgyárát. 1880-ban egy alapbor-beszerző körútján jutott el Budafokra, amelyet akkor még Promontornak, hegyfoknak neveztek, és felfedezte, hogy a hely kiváló adottságokkal rendelkezik a pezsgőgyártáshoz. Törley ezért szőlőst, présházat és egyéb épületeket vásárolt a pezsgőgyártás megkezdéséhez, majd 1882-ben ide telepítette reimsi gyárát is. Cégét 1882. augusztus 1-jén jegyezték be a budapesti cégbíróságon Törley József és Társa néven, a Péter-Pál utca 578. szám alatt. A cég gyors felvirágzása és a termék világhírűvé válása Törley József kiváló üzleti érzékének volt köszönhető. 1890-ben a gyár a mai helyére, az Anna utcába költözött, ahol Törley egy 20 ezer négyzetméteres pincét alakított ki, üzemét pedig a legmodernebb gépekkel szerelte fel. Elsőként alkalmazta az országban a fagyasztásos seprőtelenítést. Törley üzleti sikerei a társadalmi életben is meghozták eredményeit. 1896. április 1-jén csantavéri előnévvel nemességet kapott I. Ferenc József magyar királytól (és ettől kezdve használhattak vezetéknevükben y-t az i helyett).

Törley József, a gyár alapításának 25. évfordulójának évében 1907-ben hunyt el, negyvenkilenc évesen. Július 28-án Belgiumban, oostendei nyaralása közben, vakbélgyulladás-perforáció következtében vesztette életét. A családi kriptába temették el a Kerepesi temetőben. Törley József utolsó akaratában sem feledkezett meg szülőfalujáról, Csantavérről. Erről a Pesti Hírlap 1907. augusztus 31-ei számában a következőket olvashatjuk:

„Csantavéri Törley József, a világhírű magyar pezsgőgyáros, oly váratlanul halt meg, hogy nem állott neki módjában végrendeletileg intézkedni a közintézményekről, és a jótékony meg a kulturális hagyományokról. De miután ezekről életében feleségével több izben beszélt, az özvegy teljesiti Törley ebbeli akaratát s kétszázezer koronányi összeget adományoz a fenti célokra. Ez olyan tekintélyes összeg, amely bizonyára maradandóvá teszi Törley József emlékét. A pénzből ötvenezer korona a pezsgőgyár személyzetének nyugdíjalapját illeti, amelynek Törley csak néhány év előtt kétszázezer koronát adott, mig a százötvenezer koronából kisebb-nagyobb összeget kapnak a következők: Budapest, Szabadka, Csantavér község, Budafok, szegényei. A Gyermekbarát Egylet. Ingyen kenyér egyesület. Ingyen tej egylet. Hajléktalanok menhely-egylet. [Ezt követi több sor jótékonysági egyesület neve.]”

Törley József síremlékére felesége egy hatalmas mauzóleumot emeltetett, amely 1909-ben készült el. A pezsgőgyáros egyébként utód nélkül halt meg. A vállalkozást bátyjai és unokaöccsei működtették tovább, sikeresen.

Budapest mellett egy síremlék Szabadkán is őrzi a Törley család emlékét, méghozzá a bajai úti temetőben. Itt áll egy sír egy oszloppal, amelyen három nevet találunk. Az egyik Törley Bálinté, József apjáé. Törley Bálint neve alatt találjuk Németh Mátyásné nevét, aki Törley Ilonaként született, tehát ő József lánytestvére. A felirat szerint Ilona 1891. augusztus 22-én halt meg, mindösszesen harminckét éves korában. Legalul pedig csantavéri Törley Gyula nevét találjuk, József bátyjáét, aki a felirat szerint nyolcvanéves korában halt meg 1935. november 12-én. Tegyük hozzá, hogy Törley Gyula a Vojnich családtól megvásárolta zobnaticai birtokukat, ahol kastélyt építettet. Így Topolyán gyakran megfordultak a Törleyek, köztük a neves pezsgőgyáros is. Törley Gyula Trianon után is Bácskában maradt. Fia, Bálint, József unokaöccse, a kisebbségi sorba szorult délvidéki magyarság közéletének jeles személye volt. Életrajza megtalálható az Országgyűlési Almanach az 1939–1944. évi országgyűlésről című kiadványban. E szerint 1885-ben született Szabadkán. A középiskolát a piaristák budapesti gimnáziumában és a kolozsvári felsőkereskedelmi iskolában végezte, utána a bécsi kereskedelmi akadémián és a lipcsei egyetem mezőgazdasági intézetében folytatta a tanulmányait. 1906-ban teljesítette önkéntes katonai szolgálatát, utána pedig nagybátyjának budafoki pezsgőgyárában volt gyakorlaton.

Hajlandóságai azonban a mezőgazdaság felé vonzották, s 1908-ban már gróf Hunyadi László hírneves ürményi uradalmában volt jószágfelügyelőségi gyakornok, 1910-ben pedig kitűnő képesítéssel a kassai Gazdasági Akadémián szerzett oklevelet. 1911-ben bekerült Szabadka törvényhatósági bizottságába, politikai kérdésekkel azonban csak 1917-ben kezdett el foglalkozni, és fokozottabb tevékenységet az impériumváltás után fejtett ki. Nagy szerepet vállalt a jugoszláviai Magyar Párt szervezésében, majd egyik jelentős politikusa volt. Az almanachban kiemelik, hogy volt Genfben a kisebbségi kongresszuson, mint a délvidéki magyarság kiküldöttje és az utódállamok magyarságának megbízásából 1926-ban ő helyezett koszorút Bocskay István genfi szobrára. Politikai tevékenysége miatt 1927-ben kénytelen volt elhagyni az SZHSZ Királyságot. Magyarországra költözött, ahol Solt és Harta községek határában fekvő birtokán gazdálkodott. Csakhamar a magyarországi politikának is aktív tagjává vált. 1935-ben az általános választásokon Dunavecse mandátumával kerül be a képviselőházba. Gyakorta szólalt fel gazdasági jellegű törvényjavaslatoknál, valamint a mezőgazdasági termelés és értékesítés kérdéseinél. 1938 októberében a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium államtitkárává nevezték ki. Ezt a tisztséget azonban nem sokáig tölthette be, ugyanis 1940 decemberében elhunyt. A budapesti Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.