A szabadkai Dr. Rehák László Kollégiumban lakó egyetemisták november 31-én, advent első vasárnapján arra gondoltak, ideje megkezdeni a karácsonyi készülődést, és kidíszíteni az épület helyiségeit. A gondolatot tettek követték, így mi december elején már úgy léptünk be az épületbe, hogy annak központi, közösségi helyisége ünnepi fényben ragyogott: a varázslat a teljes díszben álló karácsonyfában csúcsosodott ki.
Családias hangulatban fogadott bennünket a 19 férőhelyes egyetemistaotthon öt lakója, valamint Cékó Krisztina, a kollégiumot működtető Dr. Rehák László Alap igazgatóbizottságának elnöke. Miután helyet foglaltunk, a karácsonyi készülődésre tereltük a szót. Mi az asztal egyik oldalán, akár egy katedránál, szemben velünk pedig az egyetemisták, név szerint a székelykevei Bíró Leona, a Közgazdasági Egyetem, a csantavéri Farkas Lara, a Jogi Kar, az adai Kovács Rebeka, a Műszaki Szakfőiskola, a hódegyházi Tóth Levente, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, valamint a szintén adai Pámer Bence, a Műszaki Szakfőiskola hallgatója. És hogy miről beszélgettünk? Karácsonyról, karácsonyi készülődésről, ajándékozásról, az egyetemista létről, szabadságról és kötelezettségekről – és mindenről egy kicsit.
– Volt olyan évünk, hogy előre megbeszéltük, mikor és hogyan fogjuk kidíszíteni a kollégiumot, de olyan is volt, hogy csak jött egy érzés: most csináljuk meg. Az idén a közös kolis csoportunkba írtuk be, hogy jó lenne feldíszíteni a kollégiumot, és azután, aki november 31-én, vasárnap itt volt, az kivette a részét a munkából. Általában itt vagyunk vasárnap, estig ugyanis megérkezik az is, aki hétvégére hazament – hallottuk Rebekától.
Karácsonyi hangulat a szobanövények között is (Benedek Miklós felvétele)
Cékó Krisztina elmondta, hogy az év végén szoktak megemlékezni azokról, akiknek ezt a kollégiumot köszönhetik.
– 13 éve kerültem ide, és az akkori nevelő néni is szívvel-lélekkel végezte a munkáját: a lakókkal karácsonyi műsort is készített, az egyetemisták felolvastak, zenéltek, szavaltak, közösen énekeltek. Annak a műsornak jó hangulata volt, de ez a szokás kikopott az évek alatt. Tavaly a kislányomat hoztam el, aki verset mondott, ezzel egy kis karácsonyi hangulatot igyekeztünk varázsolni ide. Jelenleg van olyan lakónk, aki szaval, mesét mond, vannak olyanok is, akik zenélnek, így lehet, hogy egy műsort is készítünk. Valamikor a karácsonyi programokon jelen voltak a korábbi nevelők és a támogatók is. Ma már csak egymás között ünnepelünk. Az alapítványunk az idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját, ami azt jelenti, hogy a kollégium jövőre lesz 30 éves, erről a jubileumról igyekszünk méltón megemlékezni, több vendég meghívásával. Egyébként a karácsonyi ünnepségünk részeként szoktunk megemlékezni az alapítványunk névadójáról és feleségéről, Rehák Pósa Rózsáról is – mondta Cékó Krisztina.
Egy meleg kuckó, ahol azonban a hóember nem olvad el
A karácsony egy ilyen kis közösségben sem múlhat el ajándékozás nélkül. A titkos angyalkának köszönhetően senki sem marad csomag nélkül. Erről Rebekától tudtunk meg többet.
– Több éve vagyok itt. Már a beköltözésemkor élt az a hagyomány, hogy mindenki kihúzza egy személy nevét, akit megajándékoz. Ez valójában egy titkos Mikulás-játék, de mi angyalkának nevezzük. Az idén december 2-án már kihúztuk a neveket, így mindenkinek van két hete arra, hogy kitalálja, mivel lepi meg a társát. 16-án tartjuk meg az ajándékozást, mert nem tudjuk, hogy ezt követően ki mikor lesz itt, mikor megy haza, mert szinte minden főiskola, egyetem máshogy szervezi meg az aktivitásait az ünnepek alatt.
Kérdésünkre, hogy a titkos angyalka valójában mennyire titkos, azt a választ kaptuk, hogy szinte semennyire, ráadásul az ajándékot személyesen adják oda egymásnak. Az ajándékozás lényege, hogy az ajándék személyre szóló legyen, amihez az kell, hogy a lakók ismerjék egymást – magyarázták a beszélgetőpartnereink, akik szerint ez nem okoz gondot, az ügyesebbek egy hónap alatt megismerik annyira a többieket, hogy tudják, mivel szerezhetnének örömöt a másiknak. Ezt megerősítette Levente is, a közösség legújabb tagja, aki októberben költözött be.
– Amikor kihúztam a nevet, nem ugrott be rögtön, hogy mit fogok neki ajándékozni. Egyelőre várok, de azt már most tudom, nem hétköznapi ajándékot szeretnék adni.
– Nekem rögtön beugrott – szúrta közbe Rebeka.
Akinek van kézügyessége, saját maga készíti el az ajándékot, de a legtöbben inkább vásárolnak.
Az elmúlt években az is megtörtént, hogy valaki az ajándékát már idő előtt betette a fa alá, és senki sem tudta, hogy ki rakta oda, kinek szánja, mi van benne. Ebből érdekes nyomozások, elemzések születnek, mert a kíváncsiság nagy úr.
Az ünnepekre igyekszik mindenki hazamenni, de hogy ez a látogatás végül hány napos lesz, az karfüggő. A szabadkai felsőfokú intézmények hallgatói között vannak olyanok, akik december 22-e és január 2-a között szabadok, de olyanok is, akik december 22-én és 26-án is kollokviumot írnak. Mint megtudtuk, aki az ünnepek alatt csak egy-két napra megy haza, az igyekszik kihasználni az otthon töltött időt, és nem foglalkozik a tanulmányaival, ellenben aki hosszabb időre utazik haza, annak úgy kell beosztania az idejét, hogy abba a tanulás is beleférjen.
A kollégiumról szólva annyit kell elmondanunk, hogy az kezdetben 12 lakót fogadott, és az évek alatt a férőhelyek száma 19-re nőtt. Az intézmény megnyitása utáni időszakban középiskolások is laktak itt, de mivel ők kiskorúak voltak, valakinek mindig az épületben kellett lennie velük, ezért néhány évvel később az a döntés született, hogy csak felnőttek, vagyis egyetemisták lakhatnak itt. A kollégiumot elsősorban a szórványból érkező hallgatóknak szánták, és ez ma is így van, a felvételnél fontos szempont, hogy a pályázó honnan érkezik, de az anyagi helyzete, valamint a tanulmányi átlaga is szerepet játszik a kiválasztásánál. A kollégium pályázata korábban a Magyar Szóban és a Hét Napban is megjelent, de amióta az alapítványnak saját honlapja van, ott hirdetik meg a férőhelyeket. A jelentkezők száma változó, volt olyan év, amikor a tanév elején még voltak szabad férőhelyek, amelyek év közben teltek be, de volt olyan év is, hogy háromszoros túljelentkezés volt. A kollégium reklámozásában a korábbi lakóknak nagy szerepe van, hisz aki itt élt, sokszor ajánlja azt ismerősének, vagy éppen jelenlegi diákjainak.
A beszélgetés „hivatalos” része végén arra kértük a lakókat, hogy mondják el, mit kívánnak a fiataloknak, a jelenlegi és jövőbeli egyetemistáknak.
– A fiataloknak azt kívánom, hogy élvezzék az életet, amíg lehet – vágta rá kérdésünkre azonnal Kovács Rebeka.
Farkas Laura sem váratott soká bennünket:
– Sok sikert a vizsgaidőszakhoz! – kiálltott fel.
– Az ünnepekre azt kívánom, hogy legyenek jelen ott, ahol vannak, s élvezzék, hogy ott vannak. A karácsony arról szól, hogy azokkal legyél, akit szeretsz, és az élmény csak akkor lesz teljes, ha egész lényeddel ott vagy velük – fogalmazott Bíró Leona.
A kollégium névadójának és feleségének szelleme az ünnepek alatt is jelen van
Pámer Bence továbbfűzte a gondolatot:
– Kívánom, hogy tapasztalják meg azt az érzést, amit egy ilyen kis közösségben nyújt a karácsonyi hangolódás. Megszokhattuk, hogy milyen az otthoni készülődés, de amikor itt vagyunk, egy 19 fős fiatal közösséggel, akkor egészen más oldalát mutatja az ünnep. Ennek van egy sajátságos varázsa, amit csak az alatt a néhány év alatt élhetünk meg, amíg egyetemre vagy főiskolára járunk.
A kívánságsort Tóth Levente zárta:
– Mindenki szeresse az életet, és karácsony környékén, de az év többi részében is vegyük észre a mindennapi csodákat!
A hármas szoba egy jegesmedvével invitálja be a látogatókat
Nyitókép: Beszélgetőpartnereink a karácsonyfa és a fűtőtestek melegében (Benedek Miklós felvétele)
