Szegény Salieri, milyen nehéz lehetett neki, hiszen mennyit és milyen keményen dolgozott, mégis akármit csinált, Mozart jobb volt nála. Ráadásul ez a Mozart milyen szemtelen volt, tehetségével kérkedve mindenkit lenézett és kigúnyolt – a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának bemutatóján, a szünetben, a női mosdó előtt kígyózó sorban hallottam megdöbbenve a mögöttem várakozó hatvanas asszonyságoktól ezeket a mondatokat.
2025. december 1., hétfő
Mellékletek
Lőcsei Ilona: Addig kell tenni, amíg van kiért
,,... nekem a magyarság nagyon sokat jelentett és jelent ma is.
Szó, szó, szó… Itt ez a filozófus, aki nem egy Hamlet, és aki úgy gondolja: a szavak teremtik az emberi világot. Apa, anya, kőre kő ‒ íme a nyelvfal!
Van néhány olyan le- igekötős igénk, amely azt fejezi ki, hogy valaki sértő módon fölényesen, rosszallóan viszonyul másnak a cselekedeteihez, dolgaihoz, korához stb.: lefitymál (gőgösen, fölényesen, ajkbiggyesztve lekicsinyel valakit, valamit; lebecsülő módon vélekedik róla), lesajnál (fölényesen lenéző, megvető véleményt táplál vagy nyilvánít valakiről, valamiről), letegez (a megillető, megtisztelőbb megszólítás helyett sértő, megalázó módon tegez valakit).
A kiadó meghatározása szerint a népszerű finn írónő, Sofi Oksanen legújabb, Norma címet viselő regénye a Sztálin tehenei, a Tisztogatás és a Mikor eltűntek a galambok című regény mellett a szerző tetralógiájának befejező darabja. Ez a kijelentés azonban a regény elolvasása után nem tűnik megalapozottnak, hisz a tematikáját tekintve sokkal inkább Oksanen Baby Jane című művével mutat rokonságot.