Vonat fut a távolban. A mozdony füstje, mint egy némafilmben, fátyolként lobog utána, ezüstös csíkot húz dohogva a hóba süppedő láthatáron.
Mellékletek
Reisinger János irodalomtörténész Mosonmagyaróváron született, az ELTE bölcsészkarán és az MTA Irodalomtudományi Intézetében szerzett diplomát. Több mint húsz könyvet és mintegy kétszáz tanulmányt publikált, közönségbarát irodalmi előadásaival évtizedek óta járja a Kárpát-medencét.
A karácsonyra való felkészülés és maga a karácsony is merőben más volt a múlt század derekán. Akkor még őrzött magában valamit a régmúlt idők lelkületéből, ami mára teljesen kiveszni látszik.
Lassan kezdett elviselhetetlenné válni a lelkendezés, értelmezés és a sok mondat, hirtelen mindenki olyan nagyon karácsonyozik, jézusozik, hogy már szédülök, és visszavágyom a gyerekkoromba, amikor az iskolában a tanárok úgy tettek, mintha nem volna karácsony.
Jövő áprilisban lezárul a császár szerint elnevezett Heiszei-korszak. Ez a hagyományos japán évszámítás, eddig csak a császár halálát követően váltották fel az új korszakkal, de mivel a jelenlegi császár már 84 éves és fizikailag túlterheli a hivatalos munkája, úgy döntött, hogy „nyugdíjba vonul” és átadja pozícióját az első fiának.
Néhány napja több előadást hallhattam a Kárpát-medencei magyar nyelvjárások helyzetéről, a szükséges és lehetséges tennivalókról a Magyar Nyelvstratégiai Intézet konferenciáján. Szükséges tennivalókról persze csak azok gondolkodhatnak, akik a nyelvjárásokat, a nyelvnek e társadalomtörténeti beágyazottságú területi változatait értéknek tekintik, és ezért nem nézhetik szenvtelenül elmúlásukat.

