Ha minden jól megy, ma (múlt hétfőn – szerk. megj.
Mellékletek
Azt hiszem, nem túlzás azt megállapítani, hogy Szerbiában a teke (is) lejtmenetben van, hiszen eltűntek a nagy szponzorok, a veretes, nemzetközi porondon is jegyzett csapatok, s valahogy még itt, Vajdaságban sem akkora téma már ez az egyébként közkedvelt sportág. Ugyanakkor paradoxon, hogy a férfimezőnyben Szerbia válogatottja már 11 éve tulajdonképpen verhetetlen, s a kiváló nemzedék legjelesebb tagja az óbecsei Zavarkó Vilmos, akit mi már csak úgy hívunk, a világ legjobb tekézője.
Na, jó: csak a peremén. Marokkói utazásom csúcspontja egyértelműen az a nap volt, amikor napfelkelte előtt jeep-be pattantunk és elindultunk a sivatagba.
Dübörög a színpad, harsognak a fúvós hangszerek a budapesti Stefánia palota Honvéd Kulturális Központjának dísztermében. A repülő szoknyák fergetegében egy büszke arc sejlik fel a közönség soraiból.
Beton tömböket bámult, lustán nyújtózkodó lakótelepet, reggeli hideg párát harapdáló embereket. Majd megbotlott a tekintete egy öregasszony nyakára tekert kék sálon.
„…komolyság a mai általános komolytalanságban.