Az áprilisi hónap filmbemutatói között böngészve az embernek akaratlanul az az érzése, mintha megállt volna az idő. Néhány héttel ezelőtt, a szegedi kórház vörös zónájában, vagyis a Covid-osztályán súlyos betegeket gondozó ápolónő barátnőm online csevegésünk során megjegyezte, hogy miután elolvasta a szülőhazájában, Szerbiában újonnan bevezetett szigorításokat, akaratlanul is úgy érzi, mintha a múlt év azonos időszaka lenne.
Mellékletek
A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt.
Mielőtt hozzáfogna otthona, irodája, egyszóval környezete megtervezéséhez, kérje ki lakberendezőnk tanácsát!
Negyvenöt évvel ezelőtt, 1976. június 4-én, tragikus körülmények között, Balatonszemesen érte a halál a magyar színjátszás egyik legkarizmatikusabb nagy színészegyéniségét, Latinovits Zoltánt a Színészkirályt (ahogy Nagy László nevezte egy róla szóló hosszabb tanulmányban).
Az utóbbi esztendőben a székvárosban növekedett azoknak a fiatal fiúknak és lányoknak a száma, akik rászoktak az egyre több dohány, energiaital, szeszesital és különféle olcsóbb drogkeverékek fogya...
Kontler Gyula Slatináról küldte első írását, a Bencikék Jóskája című elbeszélését a Szlavóniai Magyar Újságnak, s maradt állandó munkatársa a lapnak egészen 1914-ig, az első világháború katonai mozgósításának pillanatáig. Az elbeszélés egy tisztességes béres, Bencik bácsi Jóska fiának és az uradalom grófi tulajdonosa Magda lányának tragikus szerelmét foglalta kerek történetbe.

