Mellékletek

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ahogy a világ változik körülöttünk félelmeivel és álnokságaival, szapora gyászjelentéseivel, mindinkább megértjük az Emberfia testi-lelki gyötrelmeinek lényegét. Olyan emberekért áldozta fel magát, akik halálra kínozták, keresztre feszítették, elárulták… Senkinek kétsége ne legyen: az ilyen személyek velünk is megteszik ugyanezt más módon, még ha jót tettünk is nekik, övéiknek, a közösségnek!

Krisztusban kedves testvéreim!Az ember akarva-akaratlanul szembesül azzal a lesújtó igazsággal, hogy minden jóakarat mellett sem sikerül minden az életében úgy, ahogy szeretnénk, mi több, vannak esetek, amikor nemcsak a véletlen miatt, hanem a mi baklövésünk ront el valamit.

Kedves Testvéreim!Minden emberi lény a lelke legmélyén életre törekszik.

Ebbe az „áldott földű Kánaánba” kezdtek a somogyi, a zalai – újabb időkben a muraközi – magyarok is kivándorolni, hogy föladva az otthoni szegénységet, anyagilag biztosabb életet teremtsenek maguknak. „Eladó földet itt mindig kaphatni, egyrészt mivel – mint már említem – az ottani nép a hiányzó munkáskéz, s a régi jó időkből eredő dologtalanság, ímmel-ámmal való gazdálkodási módnál fogva a födnek csak felét, vagy háromnegyed részét műveli meg, s a parlagra szánt területet-mennyiségen, mint fölöslegen, szívesen túlad, másrészt a mulatni vágyá...

– Tudod, mi ez? – emelte magasra az öregasszony a padláson talált képet.