Idén van József Attila születésének 120. évfordulója, s ennek kapcsán a minap a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület színháztermében Amit szívedbe rejtesz című műsorával a 20 éves fennállását ünneplő Pro Urbe díjas Mécsvirág mutatkozott be. Az együttes állandó tagjai Verebes Krnács Erika előadóművész, Baráth Hajnal Anna és Zsoldos Ervin verséneklők. Az ünnepi előadáshoz csatlakozott Verebes Judit, a Zentai Magyar Kamaraszínház színművésze is vendégművészként.
A Mécsvirág együttes 20 évvel ezelőtt jött létre. Egy Radnóti-műsorra kérték fel őket, amit elvittek a Vendégségben Budapesten fesztiválra is, a Határon túli magyar fiatalok találkozójára. Verebes Krnács Erika előadóművész szavai szerint akkor úgy érezték, hogy folytatniuk kell a közös munkát.
– A Fehér Ferenc-emlékévben az ő munkásságából állítottunk össze egy produkciót. Időközben felfigyelt ránk a Magyar Nemzeti Tanács, s a támogatásukkal eljutottunk kétszer 86 helyszínre egy, az általános iskolás korosztály számára készült műsorral, amit a népi és a népies irodalomból merítettünk, illetve egy, a középiskolásoknak és a felnőtteknek szánt műsorral, amelybe a vajdasági magyar kortárs irodalom remekeiből válogattunk. A Petőfi-emlékévben Petőfi-műsorral álltunk a színpadokra. Számos alkalmi rendezvényen felléptünk a vajdasági könyvtárak, a művelődési egyesületek, esetenként a Magyar Nemzeti Tanács felkérésére. Ebből építkeztünk – mondta az együttes előadóművésze, aki a műsorfolyamat előkészületeibe is betekintést engedett.
– A 20 év egy ember életében is sok, nemhogy egy együttesében, de megtaláltuk azt, ami összetart bennünket. Ez az együtt gondolkodás, egymásnak a szeretete és a tisztelete. Szeretjük a verseket és a megzenésített verseket is, így egyszerű a munka. Egyikünk előáll egy ötlettel, a másik kettő arra három másikkal felel, s így alakulnak ki a műsoraink – mesélte Verebes Krnács Erika.
Felmerült az a kérdés is, hogy a mai rohanó világban mennyire befogadó a közönség akár József Attila, akár más költő versművészetére. Beszélgetőtársunk válasza az volt, hogy az előadóművész feladata befogadóvá tenni a közönségét.
– Én pedagógusként kezdtem a pályafutásomat, később dolgoztam az Újvidéki Rádió drámaosztályán is, így kialakult egy kép bennem azzal kapcsolatban, hogy a gyermek mit bír el és mit nem, hogy mi az, ami számára megemészthető, és ami esetleg nem az, azt hogyan tegyem azzá. Mindig olyan kérdéseket boncolgatunk, ami a gyermekeket és a felnőtteket is foglalkoztatja. Amikor a vajdasági magyar kortárs irodalmi összeállításra megérkezett a felkérés, kicsit megijedtünk. Én is voltam középiskolás, így pontosan tudtam, hogy azt a korosztályt egy-egy kérdéskör vagy érdekli vagy nem. Munka közben jöttünk arra rá, hogy olyan témákat kell pedzegetnünk, amelyek meghatározzák a mindennapjaikat: a szeretet, a szerelem, az elmenni-maradni és a hol a helyük a világban kérdés. Nem szabad beskatulyázni őket és kikiáltani, hogy ezt a korosztályt nem érdekli semmi, mert az a mi kudarcunk, ha hagyjuk, hogy ne érdekelje őket semmi – nyomatékosította Verebes Krnács Erika.
Az idei József Attila-előadás zenei világát Zsoldos Ervin álmodta meg.
– József Attilát sokan megzenésítették, ezért megijedtem az ötlet felmerülésekor. Nem akartam, hogy a már sokszor hallott, ismert dallamok csendüljenek fel a műsorban. Amikor elkezdtem olvasni egy, az összes verseit tartalmazó kötetet, elszállt a félelmem, mert rájöttem, hogy van miből válogatni. Megszülettek az első dallamok, a műsort a saját zenei ízlésem szerint építhettem fel. A költő megszólított. Amikor kiválogattuk a verseket, összesen 40 költemény került az asztalra. Válogatnunk kellett, ugyanis ez a mennyiség 3 műsorra is kellő forrást biztosított. Erika megengedte, hogy most én legyek a dramaturg, így én is tudtam álmodni – mesélte a verséneklő.
Nyitókép: Verebes Krnács Erika előadóművész, Verebes Judit vendégművész, Baráth Hajnal Anna és Zsoldos Ervin verséneklők (Vidács Hajnalka)
