Irodalmi délután az Art Caféban

A magyarkanizsai Art Café péntek délután a 74. Kanizsai Írótábor több színvonalas eseményének is otthont adott. Először Sági Varga Kingával a tíz éve elhunyt Gerold Lászlóra és Bányai Jánosra emlékezhetett a közönség.

– Bányai János a bezárkózás és a provincializmus helyett a nyitottságot, a korszerű irodalmi gondolkodást és az értékek következetes mérlegelését képviselte. A vajdasági magyar irodalom Bányai számára sohasem elszigetelt, önmagában értelmezhető jelenség volt – hallhattuk Sági Varga Kingától. – Gerold László kritikusi szemléletében az előadás mindig saját korának jelensége is volt, a színháztól időszerűséget és korszerűséget, a kritikától pedig felkészültséget és világos értékítéletet várt el. Irodalomtörténészként és kritikusként is következetességgel dolgozott a vajdasági magyar irodalom számbavételén.

A vajdasági magyar irodalom két kiemelkedő alakja előtti tisztelgés után az összegyűltek a Mit hozunk magunkkal? elnevezésű generációs kerekasztal-beszélgetést is meghallgathatták. 

Berényi Emőke moderátorként először a legidősebb generáció képviselőihez fordult, és a délszláv háborúk hatásairól, az elvándorlás és a hazatérés témájáról érdeklődött. Elsőként Beszédes István szólalt fel, aki többek között azt is említette, hogy a szétszéledés mellet az 1990-es és 2000-res években probléma volt az is, hogy a magyar irodalompolitika mit kezd a határon túlra került szerzőkkel. Ma már ez nem téma, viszont az elmúlt évtizedek problémái között a könyvpiaci rásegítés hiánya is szerepelt. A vele egy korosztályt képviselő Verebes Ernő elárulta, szerinte minden generációt utolér valamilyen kataklizma, amely kihat az emberi gondolkodásra, helyezkedésre. Szerinte ezek rányomják az adott korosztály irodalomára a pecsétjüket, de a generációk továbbadják azt, amit kapnak, szóval lényegében generációs problémák nem léteznek. 

Ezek csupán adalékok, amelyek formálják az aktuális nézőpontot. A rangidősök után Sándor Zoltán szólalt fel, aki abba a nemzedékbe tartozik, akiknek a felnőttkoruk a háborúval kezdődött, így ez az esemény számukra is igen meghatározó volt. A szerző a következő korosztályhoz azzal a tanáccsal fordult, hogy olvassanak többet, mint amennyit írnak, és mindenféle szöveget fogadjanak be. 

Ezután Pejin Lea beszélt első kötetének kiadásáról, illetve a művészeti életbe való beilleszkedésnek és az identitáskeresésnek a nehézségeiről, érintve a határon túli magyarok kérdését is az anyaországi közegben. Berényi Sarolta a középiskolások bevonásáról, megmozgatásáról beszélt. Szerinte sokakban elindul a kamaszos hév, és akkor kell őket biztatni, mielőtt még a lelkesedésük lecsengne. Fontos őket ösztönözni a publikálásra, és íróműhelyekbe kell hívni őket. Berényi Emőke a beszélgetés végén megjegyezte, az eddig forrongó vajdasági magyar irodalmi élet véleménye szerint kissé lenyugodott, és most ad igazán teret az új értékek alkotására.

A beszélgetések után az Egy kiadó, egy író programpont következett, ahol egy-egy vajdasági kiadónál megjelent magyar nyelvű kötet szerzője mutatkozhatott be a résztvevőknek. Az Életjeltől Dévavári Beszédes Valéria beszélt három kötetükről, Pekár Tibor Két szabadkai énekesnőjéről, Németh Ferenc „Sorsunk, hogy összetartozunk”-járól és Deák István Derülj, derülj Szabadkám!-járól. A Forum Könyvkiadó Intézettől Bicskei Gabriella Barátnőim, Hágár című kötetét mutatta be a szerzővel Sági Varga Kinga. A zEtna gondozásában jelent meg Szögi Csaba Kilégzés című kötete, melyről Sándor Zoltán beszélt. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadványai közül Laki Kolozsi Ildikó, Papp László és Szép Ferenc Történelemmé vált tegnapok – Pacsér és a pacsériak a nagy háború forgatagában című kiadványtól ismerhették meg az érdeklődők Molnár Tibor jóvoltából. A Hét Naptól Kartali Róbert mutatta be Silling István Kallódó történetek című kötetét. A kötetek szerzői közül is többen jelen voltak.

A tartalmas délutáni program után az érdeklődők az Álompolgárok koncertjén zárhatták a napot a Regionális Kreatív Műhelyben.