Antalovics Péter költő, újságíró, Magánbeszélgetés című harmadik verseskötetét mutatták be kedd este a szabadkai Népkör MMK-ban. A könyvbemutató során több szó is esett a versek szabad értelmezéséről. Felvezetőt dr. Káich Katalin professor emeritától hallhattunk, aki a versek iránt érzett szeretetét is hangsúlyozta:
– Nagyon szeretem az irodalmat és azon belül a verseket. Irodalomelmélettel nem foglalkozok, engem az irodalmi művek – ahogyan más műalkotások is – vagy megszólítanak, vagy nem, és ez nem azt jelenti, hogy értékmérést végzek. Egész életem során a költészet volt az egyik tanácsadóm, általa tudtam kérdéseket megfogalmazni, vagy válaszokat találni a kérdéseimre – hallottuk Káich Katalintól.
Antalovics Péterrel dr. Beke Ottó, az MTTK docense beszélgetett. Mintegy bemutatkozásként Antalovics Péter a költészetére ható kulturális referenciákról szólt, úgy az irodalmi, mint a zenei vonatkozásúakról:
– Ami a magyar irodalmat illeti, az első számú József Attila, akinek a költészetét a legjobban kedvelem. Ez persze nem jelenti azt, hogy hozzá hasonlóan próbálnék írni, de az a fajta mélység, vagy lelki elmerülés, esetenként terápiás jelleggel írt szövegei, amelyekben az önmarcangolást juttatja erőteljesen kifejezésre, nagy hatást tettek rám. Mondhatnám ugyanakkor Radnóti Miklóst is, de tulajdonképpen a Nyugat folyóirat világa áll közel hozzám és szerintem itt nálunk, a közösségünkben, ezzel szinte mindenki így van. Ami viszont a zenét illeti, a Radiohead az első számú zenei ihletési forrás, és nem csak a zenéjük miatt – tudtuk meg a költőtől.
Az izgalmas beszélgetés során, a versek kapcsán szó esett álomról és ébrenlétről, álomról és jövőről, az életről és a virtuális valóságról, boldogságról és önismeretről, sőt a mesterséges intelligenciáról és a sci-firől is. Beke Ottó azt taglalta, hogy miért van oly kevés tudományos-fantasztikus vers, amikor regényből, elbeszélésből, novellából, képregényből sok is van. Valamint azt is, hogy Antalovics Péter versei azért is különlegesek, mert tartalmaznak a sci-fire utaló kifejezéseket. Meg is fogalmazódik a kérdés, hogy olvashatók-e a költeményei science fiction versekként. A szerző szerint igen:
– József Attila az egyik belém rögzült kétsora az Ars poetica című verséből van: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad!” Mi van akkor, ha a mindenséget így értjük, nem pedig emberi morális mindenségként? Amit nem tudunk, arról nem merném bizton állítani, hogy csak azért, mert nem tudunk róla, nincs is. Érdekes belegondolni abba is, hogy milyen méretben vagyunk meghatározva. „A mindenséggel mérd magad” – írja József Attila. Tegyük fel, hogy ez számunkra csillagászati fogalom, és látjuk a csillagokat, amelyek megragadják a fantáziánkat, azt azonban mégsem tudjuk, hogy az emberi tudatra milyen hatással van az, hogy ilyen kicsik vagyunk. Itt kapcsolódnék a könyv borítójához is, ami Utcai Dávid Orion-köd című festményéből való és egy létező űrfotó alapján készült. Nekem ez egy csodálatos kép, nemcsak az esztétikuma miatt, hanem azért is, mert ezen a képen összeér a tudomány és a művészet – hallottuk Antalovics Pétertől.
A kötetből Szép Benedek, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanulója olvasott fel részleteket, valamint felléptek a Szabadkai Zeneiskola diákjai is, Anastasija Subašić és Jurić Rebeka, énekszakos tanulók, akiket Kávai Réka kísért zongorán, a felkészítő tanáruk pedig Herodek Éva volt.
Nyitókép: Beke Ottó, Antalovics Péter és Szép Benedek a Népkörben / Lukács Melinda felvétele
