A szilágyi József Attila Művelődési Egyesületben csütörtök este népes közönség előtt tartották meg Antalovics Péter Magánbeszélgetés című kötetének bemutatóját. A szerzővel Losoncz-Kelemen Emese beszélgetett.
A költő és kérdezője között mindenek előtt megvitatásra került a kötet ciklusainak jellege, üzenete, továbbá mindennek kapcsán érintették a poétikai magány, az egyedüllét, a táj és a közösség Antalovics költészetére gyakorolt hatását.
A nyáron a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent verseskötet vonatkozásában, az eddigi szakmai és olvasói visszajelzések kapcsán kiemelték, a Magánbeszélgetés című kötet bejutott a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj tízes listájára, ami azért is nagy szó, mert ez az ösztöndíj főként magyarországi bázisú és egy határon túli magyar fiatalnak ide bekerülni, úgy hogy nem közös kiadású a könyve, hanem határon túli kiadó jegyzi, nagy teljesítmény.
A hely(ek) szelleméről pedig Antalovics a következőképpen nyilatkozott:
– A pillanatnyi hangulatom határozza meg egy-egy szöveg hangvételét. Mi, innen Nyugat-Bácskából a világot egészen másként látjuk. Más a perspektívánk, a kulturális identitásunk és a mindennapok megélése miatt.
Ami nagyon meghatározó a digitális világ egyre nagyobb térhódítása, ami meglátásom szerint szétdarabolja társadalmunkat, a természetes közegeinket, barátságainkat stb. Van egy ilyenfajta tendencia és emiatt gondolom úgy, hogy rossz felé mennek a dolgok. Mindez itt, a mi régiónkban kevésbé van így. A könyvben is megfogalmazott társadalomkritika inkább a nagyvárosi életre igaz. A kisebb településeken megmaradt egy kevésbé virtualizált élet, amely megadja az alkotáshoz szükséges mély inspiráció lehetőségét- hallottuk a költőtől.
A bemutató után megnyílt Varga Eleonóra kiállítása. Visinka Jenő zombori festő nyitotta meg a Színek és fények című tárlatot, amelyen mandalák, életfák, mozaikos képek, ősi magyar motívumokkal tarkított alkotások voltak láthatók. Alkotói szándékáról a festőnő egyebek mellett az alábbiakat mondta:
„Azt szeretném, hogy az emberek otthonaiban legyenek műalkotások, mert azt gondolom, mai rohanó világunkban, ha valaki csak tíz percre is megáll és kicsit elmélázik például egy mandala előtt, amelynek az a lényege, hogy van egy középpontja és segítségével a néző keresni kezdi a saját fókuszát, akkor számára mindez segíthet megtalálni az egyensúlyt.”
Zenei improvizációkkal Ódry Rudolf tette emlékezetessé az összművészeti estet.
Nyitókép: Antalovics Péter és Losoncz-Kelemen Emese, fotó: L. Móger Tímea
