Az indoeurópai nyelvekben – így a szerb nyelvben is – elöljáró és megfelelő esetben álló névszó fejezi ki a határozói viszonyt. A magyar, mint korai keletű szórványemlékeink tanúsítják, a nyelvfejlődésnek egy bizonyos szakaszáig úgyszintén névutót használt a jelölésére.
A tihanyi apátság 1055-ben kelt latin nyelvű alapítólevelében erre a sokat idézett magyar szövegbetétre találtak a nyelvkutatók: „feheruuaru rea meneh hodu utu rea”.
Az alig száz évvel későbbi nyelvemlékeink már a névutókból fejlődött határozóragokkal látják el a névszókat: a tőle helyett a -tól, -től, a benne helyett a -ban, -ben stb. raggal. Jóllehet a névutók raggá egyszerűsödtek, és hangtanilag illeszkedve összeforrtak az előttük álló szóval, önálló szerepben is megmaradtak, majd pedig részben a nyelvújítók jóvoltából, részben a szófacsarástól máig sem mentes hivatali nyelv hatására újak is születtek, illetve névszók kerültek névutói helyzetbe. Nyelvünk szerves tartozékaiként, ha megfelelően alkalmazzuk őket, jól töltik be szerepüket. Túlzott használatuk azonban megterheli a stílust, a kínos pontosságra való törekvés így önmaga ellentétébe csap át: a részletezés éppen a lényeget szűkíti, egyúttal megfosztja a nyelvet dinamikájától.
Nap nap után ilyen és hasonló megfogalmazásoktól hemzseg sajtónk nyelve: intézkedéseket tettek a problémák megoldása végett (érdekében, céljából). Pedig mennyivel egyszerűbb lenne így: intézkedéseket tettek a problémák megoldására. Vagy: A községi elnök véleménye szerint… Ehelyett nyelvünknek, amelyet méltán illetünk az „igei” jelzővel, jobban megfelelne, ha ezt írnánk: A községi elnök úgy véli…
Természetesen nincs szándékunkban pellengérre állítani a névutókat, mint említettük is, megvan a szerepük, csak arra akarjuk figyelmeztetni a stílusukra kényes újságírókat, hogy a ragot ne váltsák fel nehézkes határozós szerkezettel. De azt már mindenképpen helytelenítőleg kell szóvá tennünk, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban bukkan fel a sajtó hasábjain a miatt névutó nem éppen hozzá illő szerepben. A miatt a magyarban kizárólag okra utal. A szerb zbog elöljáró azonban célhatározói viszonyt is jelölhet, jóllehet erre az utóbbira van külön szava, a radi/-ért, végett. De azért senki sem ütközik meg, ha szerbül ezt hallja: učini to zbog mene/tedd meg ezt értem. Valószínűleg ennek hatására harapózott el, főként a fordításokban, a miatt pontatlan használata. Lássunk rá példát. „A dokumentumot nagy jelentősége miatt munkástörvénynek is nevezik.” Kétségtelen ugyan, hogy jelentősége folytán, okából kapta e megtisztelő elnevezést, így mégis pontosabb: jelentőségéért.
Persze, hiba volna minden helyteleníthető elírásért, stíluszökkenőért a szerb nyelv hatására hivatkoznunk, hiszen a magyarországi médiából is csak úgy árad az idegenszerűség, feltehetőleg a külföldről tudósítók „jóvoltából” tükörfordításhoz folyamodnak, s így háttérbe szorul a nyelvünknek megfelelőbb „ragos” megoldás.
Pedig mennyivel szebb volna így, ahogy kedves népdalunk sugallja:
Nem szeretlek másért,
szép piros orcádért,
szemed járásáért,
szád mosolygásáért.
