Butterer Kiss Márta: Égi csengők, nemez és fa
Mezei Erzsébet (1947) és Butterer Kiss Márta (1961), két művésznő és képzőművészeti pedagógus találkozása, személyes érzelmi és gondolati világukból merítve a nemez és a fa párbeszédében öltött testet, melynek első nyilvános, kifelé mutató megnyilatkozása ez a közös tárlat. Mezei Erzsébet székelykevei származású zentai grafikus, lassan két évtizede nemezel és használja fel az archaikus gyapjúmegmunkálást, tájunk évszázados kézműves-hagyományának módszerét saját és az ősi jelképtár díszítőmotívumainak ötvözésével használati és dísztárgyak előállítására, melyben a tenyérnyi labda és karkötő, valamint a padlónagyságú takaró egyaránt megtalálható.
A természetes anyag és a visszafogott, természetes színek használata mellett gyapjúmunkáit a technikai kivitelezés magas színvonala jellemzi. A nemez puha és hajlékonyan alkalmazkodó természetébe most a fa keménysége új mondanivalót diktál, ami Mezei Erzsébet jellegzetes, kiforrott monotípiáinak összhangzattanával, bújtatásos, stilizáltan egyszerű technikájával cseng egybe.
Butterer Kiss Márta nagykikindai származású újvidéki festőnő számára is szűknek bizonyult a klasszikus értelemben vett festészet és grafika formai, kétdimenziós volta, ami miatt más anyagokkal és kifejezésformákkal kezdett el kísérletezni, mígnem eljutott a természetes anyagokból, talált tárgyakból és festészeti eszközökből kombinált objektumok készítéséig. Butterer Kiss Márta alkotásai a 20. század elején történő avantgárd művészeti újításokhoz kapcsolódnak, mint a ready made és az object trouvé. A deszkafűrésszel levágott falapokra kékkel és feketével festett figurális kompozíciók a fa repedéseit, üregeit és alakját követték, mint most a fa nemezzel való beborítása. A népi használati tárgyakat, pl. kenyérsütő lapátot, fakanalat, hímzett terítőt, csengettyűt, fateknőt, ágyrészt, széktámlát stb. felhasználó művek is fával és más természetes anyagokkal kombinálva jöttek létre úgy, hogy azok minimális festészeti beavatkozásnak lettek alávetve – most ugyanaz történt a gyapjú megjelenésével.
Butterer Kiss Márta és Mezei Erzsébet művészetének közös jellemvonása a természet és a vajdasági népi hagyomány tisztelete, valamint az egyedi technikai megoldások, amelyek a természetes anyagok felhasználásából és az alkalmazott technikákból erednek, és termékeny alkotói talajra találtak az általuk kedvelt két agyag találkozásában. A rájuk jellemző minimális intervenciónak tűnő külsőség mögött viszont a mostani kiállítás esetében is hosszadalmas műveletek folyamata rejlik, ami már magában a nemez megszületésben és a fa megmunkálásában idő és tudás függvényében is megvan. Az ismétlődő mozdulatok, a forró víz és a szappan, valamint a fa megmunkálásához szükséges éles eszközök felváltva mentek jelentkeztek a spontán ötlettől vezérelt kiállításon szereplő alkotások mindegyikének esetében. Ezeknek a műveknek a jelentése ebből kifolyólag is egy meditatív állapotra, az anyagi létet meghaladó örök értékekre utal és a létezés szellemi szférájába vezeti a nézőt.
Mezei Erzsébet és Butterer Kiss Márta alkotótevékenysége a vajdasági művészet két évtizede zajló természethez való visszafordulásának és a népi kultúrából ihletet merítő művészeti törekvéseknek a ritka példája, ami a XX. századi gépkorszak uralmának hanyatlásával ment párhuzamosan végbe. A természetes anyagok emberléptékű, archaikus réteget hordozó közvetítő szerepe jut kifejezésre minden itt kiállított alkotásban, ami a ráruházott alkotói jelentéstartománnyal jól megfér, helyet hagyva a néző személyes asszociációjának. Ez a fajta absztrakt hozzáállás a két alkotó esetében olyan természetes jelenség, mint az, hogy a gazdag gyapjús birka elhaladva a fakerítés mellett rajtahagy némi gyapjúszálat annak faszálai között.
( A fotókat Dávid Csilla készítette)
Butterer Kiss Márta: Ölelés, nemez és fa
Mezei Erzsébet: Március, nemez és fa
Mezei Erzsébet: Örvény, nemez és fa
Mezei Erzsébet: Váratlanul, nemez és fa
