A fizikai-térbeli kiterjedéssel rendelkező tényleges emberi test számára a primer medializálatlan, vagyis reális és a digitális tér közötti határvonal áthidalhatatlan akadályt és lehetőséget jelent egy időben. Az általa tagolt oppozícióban a véges emberi lét törékenységét, térbeli és időbeli koordináták általi behatároltságát az üdvös korrekció lehetősége ellensúlyozza.
„A virtuális valóság lehetővé teszi a valós világ egzisztenciális feltételeinek digitális struktúrákba való transzformálását. Mivel ez a transzformáció nem kötődik elválaszthatatlanul a valós világ feltételeihez, s nem is vonja ki magát az emberi manipuláció alól, lehetségesek az olyan átalakítások, amelyek megengedik, hogy a reális valóságot saját elképzeléseink szerint korrigáljuk.”1 Habár az oppozíciót meghatározó határvonal nem egy homogén téren belüli felezővonal vagy sík, amely két egymás mellett lévő, azonban különböző attribútumok jellemezte részt hozna létre, a testi jegyek korrekciója – a valós tér szempontjából – mindig a másik oldalon, a szemben álló térfelek egyikében zajlik. A szubjektum csakis egy másik testtel, koncepciótól függően: egy meghaladott, átalakított, anomáliáitól megszabadított vagy éppen szimulált testtel léphet be a digitális térbe. Gondoljunk csak a paradigmatikus belépés nyomógombra! Azért van szükség ennek a határnak az átlépésére, mert az ember ily módon tudja kitágítani hatókörét. A telekommunikáció digitális terében például a térbeli elválasztottság hidalható át. „A »tele-« előtag nemcsak a tőlünk távol zajló események, hanem a tőlünk távoli emberek közelebb hozását is jelenti, tehát a telematika jóvoltából sok-sok olyan emberrel kerülünk kapcsolatba, akikben megvalósíthatjuk magunkat, s akik bennünk megvalósíthatják magukat. Dialogikus kapcsolat alakul ki az egykor távoli, most pedig egymáshoz közel került emberek között.”2 A virtuális térben lényegibb általános emberi tulajdonságok átalakítására, anomáliák meghaladására, valamint újabbnál újabb identitások felvételére-cseréjére is lehetőség nyílik. Nem véletlenül értekezik Esterbauer az új médiumok kapcsán mitikus és a valós világot transzcendáló térről: „a virtuális világ egyre inkább visszakapcsolódik a valóságoshoz, mégpedig abban az értelemben, hogy a valós világ szimulált protéziseket kap, és különféle szükségletek szerint az alternatív jobb világok révén helyettesítődik.”3
Az emberi testnek egyrészt a megszűnését, feleslegessé válását hirdető szólamok hangzanak fel a (mobil)kommunikáció és a virtualitás digitális immaterialitását hangsúlyozó koncepciók részéről, másrészt pedig éppen felszámolhatatlan testisége által az immaterializáció elleni küzdelem utolsó mentsvárának tűnik. Joshua Meyrowitz A glokalitás hajnala című írásában a tapasztalat meghatározó helyhez kötöttsége, lokalizmusa mellett érvelve a testet – a globális méreteket öltő telekommunikációs-medializációs folyamatok ellenére is – az emberi lét nélkülözhetetlen elemeként kezeli. „Minden tapasztalat helyhez kötött. Mindent, amit látunk, hallunk, érintünk, érzünk és ízlelünk, a testünkön keresztül tapasztalunk meg. És hacsak nem hiszünk a testen kívüli élményekben, el kell fogadnunk, hogy a testünk és mi véglegesen összekapcsolódtunk.”4 Hans Moravec a lehető legélesebben helyezkedik szembe az integer emberi test konstitutív értékeit és alapvető szerepét az előrehaladott technikai fejlettség állapotában is hirdető koncepciókkal. Véleménye szerint az ember biológiai meghatározottságai technikai úton meghaladhatók, és a személyiség, valamint a tudat szoftverek által tárolható és ily módon működőképes is. A testről való lemondás gesztusáról értekezik Detlef B. Linke A testéről lemond az ember, s egy szikra a komputerre pattan át poétikus címet viselő tanulmányában. Az immaterializációt az ember létbeli állandóságra irányuló vágyából vezeti le, miközben ezt a stabilitást az informatika látszik lehetővé tenni. Az ember „Felemészti magát, miközben a computer felé fordul. Az ember elemészti testét, azt remélve, hogy az emésztés szubjektumaként túlél, jóllehet az uroborosz, a saját farkába harapó kígyó táplálkozási folyamata nem enged meg szubjektumot; az egy kémiai felbomlás egy másik alak számára.”5 Mark Poster a radikális immaterializációs irány és a testet a mobilkommunikációban is meghatározó tényezőnek tekintő elképzelés határán mozog, amikor a következőképpen ír: „A testet nem dobjuk csökevényes toldalékként a történelem hamvvedrébe, s nem is ünnepeljük mint a posztmodernitás elleni küzdelem alapját. Amikor a mobilkommunikáció kontextusait vizsgáljuk, a testet nem hagyhatjuk figyelmen kívül, de nem is idealizálhatjuk, mint a valódiság bástyáját.”6 Meg kell jegyezni, hogy Poster terminológiájában a mobilkommunikáció természetesen nem (kizárólag) a maroktelefonok segítségével megvalósuló kapcsolattartást és információcserét takarja, a mobilitás ugyanis az egymással kommunikáló személyek potenciális helyváltozatására és a kommunikációt lehetővé tevő technikai apparátusok hordozhatóságára vagy éppen helyhez kötöttségére utal. Poster mellesleg elfogadónak mutatkozik a digitális terek alternatív egzisztenciái iránt, amikor is – medializált kapcsolattartásuk kérdésében – a bensőségesség lehetőségét veti fel: „ki merné kijelenteni, hogy a távoli intimitás, amit ezek a helyek lehetővé tesznek, nem ugyanolyan jó, vagy még jobb, mint a fizikai közelségben lévő emberek közötti intimitás.”7 Esterbauer a digitális szubjektum kategorikus immaterializációjáról, testi jellegének megszüntetéséről, majd annak helyettesítéséről, adathordozó(ko)n történő tárolásáról és nem pedig szimulációjáról értekezik: „A digitális szubjektum tárolható szellemi lényként jelentkezik, amely a valós testiségtől megszabadulva létezik. A szellemi oldalt szimulálják, a testi oldalt megszüntetik. A digitalizálás révén a pusztán szellemileg létező digitális szubjektumot számos különféle adathordozón lehet tárolni, amelyek mind testének szerepét veszik át. Ekkor ugyan megszabadul valós testétől, de azt nem szimulálják, hanem helyettesítik […] A PC helyettesíti az elvetett testet.”8
Nem csupán a testnek a digitalitásban betöltött szerepéről, funkcióváltásairól folyik heves és konstruktív vita, ugyanis maguknak a kurrens (tele)kommunikációs tereknek a mibenléte, státusa is problematizálódik. Marc Augé A nem-helyek. Bevezetés a posztmodernség (surmo-dernité) antropológiájába című könyvében9 a központi jelentőségű nem-hely fogalmát értelemszerűen a valódi hely oppozíciójaként határozza meg. A paradigmatikus valódi helyek – Augé koncepciójában – „az egyéni és kollektív identitás szimbolikus és történelmi dimenziójú alkotóelemei, a nem-helyek [pedig] a fogyasztási, közlekedési és kommunikációs tereket […] belakók és használók névtelenségét, magányát, láthatatlanságát reprezentálják” – fogalmaz Ana Maria Rivas.10 A nem-hely terminushoz hasonlóan bináris logikát implikál James Kunstler és Gary Eberle azonos, A sehol geográfiája (The Geography of Nowhere) című műve is.11 Poster szerint a hely/nem-hely, a valahol/sehol típusú fogalmi oppozíciók „teoretikus védelmi manőverként” szolgálnak, és „képtelenek a mobilkommunikáció dinamikáját megragadni”12. Ő az új tereket, így a telekommunikáció tereit is a valós jelzővel illeti, amelyek így a medializálatlan primer terek alternatíváiként funkcionálnak. „Manapság a tér egyszerre közeli és távoli, lokális és globális, de összetett és fragmentált is, az emberi testet nem csak különböző formákba, de számtalan »inkarnációba« is alakítva.”13 Az elsődleges fizikai és az akár többszörösen is medializált terek bonyolult s a modern technológiák által megteremtett és fenntartott kontaminációjában a valós (közvetítettségtől független) térbeli elválasztottság hatékonyan kezelhető, relevanciája csökkenthető, devalválható és akár fel is függeszthető. A telematikában értelmét veszti a közeli/távoli oppozíciója. Meyrowitz glokalitás fogalma pedig a már szintén diszkutábilis jelentéstartományú és operativitású lokális és globális jelenségek közös megjelenési formáját hivatott érzékeltetni. A tapasztalatok állandó és meghatározó helyhez kötöttsége Meyrowitz elméletének sarkalatos pontját alkotja. Ki is jelenti, hogy „A lokalitás jelentőségét még a hatalmas társadalmi és technológiai változások sem kisebbítik”14. A medializációs és egyéb (flusseri értelemben vett) telematikus folyamatok következtében az egyes lokalitások konstitúciójában és percepciójában azonban a globális jelenségeknek is kitüntetett szerep jut. „Napjaink én- és helytudata különleges, mert a kommunikációban és a közlekedésben bekövetkezett fejlődés kölcsönösen összekapcsolt, globális mátrixot helyezett a helyi tapasztalatra. Ma »glokalitásokban« élünk. Mindegyik lokalitás sok szempontból egyedi, ám ugyanakkor mindegyik globális trendek és globális tudat hatása alatt is áll.”15
_________
1 Reinhold Esterbauer: Isten a cybertérben, http://www.vigilia.hu/2003/1/esterbauer.htm
2 Vilém Flusser: Az információs társadalom mint földigiliszta, http://www.artpool.hu/Flusser/informacios.html
3 Reinhold Esterbauer: Isten a cybertérben, http://www.vigilia.hu/2003/1/esterbauer.htm
4 Joshua Meyrowitz: A glokalitás hajnala: A hely és az önazonosság új élménye a világfaluban, http://www.fil.hu/mobil/2004/meyrowitz_hn_webversion.pdf
5 Detlef B. Linke: A testéről lemond az ember, s egy szikra a komputerre pattan át, http://www.c3.hu/~tillmann/forditasok/LINKE/Linke.html
6 Mark Poster: Digitálisan lokális: a kommunikációs technológiák és a tér, http://www.epa.oszk.hu/01200/01273/00024/pdf/20050902145716.pdf
7 Mark Poster: Digitálisan lokális: a kommunikációs technológiák és a tér, http://www.epa.oszk.hu/01200/01273/00024/pdf/20050902145716.pdf
8 Reinhold Esterbauer: Isten a cybertérben, http://www.vigilia.hu/2003/1/esterbauer.htm
9 Marc Augé: Non-lieux. Introduction à une anthropologie de la surmodernité – Seuil, Paris, 1992
10 Ana Maria Rivas: Az emlékezet mint kultuszhely, http://www.epa.oszk.hu/00400/00458/00104/2005honap8cikk1079.htm
11 James Howard Kunstler: TheGeographyofNowhere:theRiseandDeclineofAmerica’sMan-made Landscape – Simon and Schuster, New York, 1994; Gary Eberle: TheGeographyof Nowhere:FindingOne’s SelfinthePostmodernWorld – Sheed and Ward, Kansas City, 1994
12 Mark Poster: Digitálisan lokális: a kommunikációs technológiák és a tér, http://www.epa.oszk.hu/01200/01273/00024/pdf/20050902145716.pdf
13 uo.
14 Joshua Meyrowitz: A glokalitás hajnala: A hely és az önazonosság új élménye a világfaluban, http://www.fil.hu/mobil/2004/meyrowitz_hn_webversion.pdf
15 uo.
