Másodízben rendezte meg a londoni Kinetikus Múzeum a Kinetica Art Fair-t, ahol kortárs magyar művészek összehangolt megjelenésének lehettünk végre tanúi. A londoni Magyar Kulturális Központ támogatásával a budapesti Ráday Galéria a kísérleti és kinetikus műalkotások forgalmazására szakosodott. 22 galéria, valamint a Kitchen Budapest csoport mutatkozhatott be az angol művészeti piacon. Az idei Talent Díjat Komlovszky Szvet Tamás vihette haza.
Az elmúlt években fiatal lengyel, cseh és szlovák művészek tűntek fel az angol galériákban. Mi több, az állami finanszírozású nagy intézmények (pl. a Tate Galéria) szintén befektettek Roman Ondak, Pawel Althamer vagy Miroslaw Balka műveibe. A szűkebb térségünkből származó kortárs művészek azonban csupán elvétve jelennek meg, holott a magyar – köztük vajdasági – művészeknek úttörő szerepe volt a modern művészetek kialakulásában és elterjedésében. Egy példa a sok közül Moholy-Nagy László, aki (azért vette fel a Moholy nevet, mert Moholon született) a korszakalkotó jelentőségű Bauhaus művészeti iskola tanára volt Németországban, majd Amerikában.
A Kinetica Art Fair Londonban egyedülálló rendezvény, amely alkalmat nyújt a gyűjtőknek, kurátoroknak és a közönségnek, hogy megnézzék és megvásárolják a kinetikus, elektronikus és robotikus alapokon működő modern alkotásokat. A tavalyi vásár jelentős kulturális esemény volt, amely több mint 9000 látogatót fogadott, s nagymértékben megnövelte az ilyen műalkotások közismertségét és értekét globálisan és a sajtóban is. Idén 1300 m2 területen megközelítőleg 150 művész alkotásait láthattuk. A kinetikus installációk eredete az 1920-as évekre vezethető vissza, amikor Marcel Duchamp kísérletezni kezdett a kinetikus szerkezetekkel. Hamarosan megjelentek Alexander Calder lebegő, légmozgásra mozduló szobrai, majd a 30-as évek elején Moholy-Nagy László motorral működtetett világító-forgó fénymodulátora is elkészült. A 2010-es kiállítást a kinetikus művészet úttörőinek és mestereinek szentelték, és többek között Jean Tinguely alkotásaiból állítottak ki, akinek örökmozgó szökőkútja Párizs modern művészeti galériája mellett látható.
A magyar galériák meglehetősen biztosra játszottak, és a legismertebb művészek alkotásait hozták ki, hogy bemutassák a magyar kinetikus, elektronikus és tudományos művészetet. A Bostonban élő, tatabányai mechanikai és zenei géniusz, Lois Viktor a hetvenes évek óta géproncsokból építi szobrait. 1987 óta olyan komplex alkotásokat hoz létre, amelyek meg is mozdulnak, időnként fényt bocsátanak ki, és zeneeszközként is működtethetők – sőt működnek is, hiszen Lois „TundraVoice” nevű zenekara ezeken a szobor-zeneeszközökön játszva a Budapesti Zenei Fesztivál állandó szereplője. 1993-ban ő képviselte Magyarországot a 45. velencei Biennálén, s munkáit rendszeresen bemutatják Európa legjelentősebb múzeumai. Rajta kívül (az erdélyi) Mattis-Teutsch Waldemar hologramjaiból, Mengyán András, Csáji Attila, Haraszty István, Bölcskey Miklós, Pacsika Rudolf, az inkább tudósként, mint művészként ismert Pócsy Ferenc és kakukktojásként az orosz Vyacheslav Koleychuk műveit láthattuk. A fentebb már említett K. Szvet Tamás konkáv tükrök szembefordításával létrehozott alakjai anyagtalanul lebegnek. Két műalkotása finom költőiségével és spiritualitásával a zsűri kedvence lett.
A Kitchen Budapest a Magyar Telekom innovációs laborja. A mobil kommunikációval és internettel foglalkozó fiatal kutatók kreatív csoportja olyan közös alkotásokat hoz létre, amelyben különböző technológiák és tudományterületek képviselői gondolják újra az új médiák adta lehetőségeket. A LANdelion c. interaktív installációval mutatkoztak be, amely újrahasznosított elektronikus és mechanikus elemekből készült. Netvirág – mondják (a Landelion szójáték, dandelion = pitypang), melynél a pitypang formáját és jellemzőit vették alapul a prototípus megalkotásakor. Az organikus formájú, egy méter átmérőjű szobor vibrál és világít.
Ha a „szirmokra” fújunk, felizzik, és a pitypangokat szimbolizáló részecskék halk surrogással forogni kezdenek.
A Londonban élő Bolygó Bálint fiatal kora ellenére máris közismert alakja a magyar és a londoni kinetikus művészeti szcénának egyaránt. Néhány évvel ezelőtt egy kiállításon olyan szerkezetet mutatott be, amely egy bolygó fölé függesztett ceruzából állt, és egy karrendszer segítségével a forgó bolygón laza köröket leíró ceruza mozgását egy sík lapra képezte le. Mostanra ez az alapötlet tökéletesedett és átalakult: most arcokat ábrázoló finom szobrok körül keringnek a ceruzák, s képezik le a vonásokat egy kör alakú papírlapra. A furcsa rajzok mellett maga a finom szerkezet is lenyűgöző, kigondolása és összeállítása precíz mérnöki tudást feltételez.
A végtelenül egyszerű ötletektől a laikus számára követhetetlenül bonyolult, komputerizált szerkezetekig terjedő skálán minden megtálalható itt. A hömpölygő tömeg nyilvánvalóvá teszi, hogy a kiállítás máris kinőtte ezt a teret. Pedig az egyik fő attrakció odakinn látható: Ben Parry és Jacques Chauchat humoros járműve London utcáin turnézik a fogyasztói társadalmat gúnyolva. A járgányon kiszuperált mosógépdobok, edények és mindennapi használati tárgyak változnak iszonyú hangzavart keltő eszközökké. Miközben a gépezet a várost járja, a berregő motorok, nyikorgó csigák, kerekek, surrogó ékszíjak és csikorgó fogaskerekek meg láncok, tülkölő dudák, csilingelő csengők, összecsattanó fedők és más szerkezetek követhetetlen mozgással vándorolnak rajta le-fel és jobbra-balra kakofonikus zenebonát okozva. A londoni járókelők leesett állal tapasztalják meg, hogy a masina hogyan tükrözi a modern nagyváros utcazajának dinamizmusát, folytonos vágyakozását, állandó változását, instabilitását és a káoszt.
Jó időzítéssel, jókor – jó helyen jelentek meg a magyar galériák. A kinetikus, digitális és interaktív művészet csillaga nyilvánvalóan emelkedőben van. Nemrégiben nyílt meg a Victoria és Albert galéria DECODE című digitális és interaktív művészeti kiállítása is. Az események összecsengése még inkább Londonba vonzza a kísérleti művek iránt érdeklődőket. A magyar művészek megjelenése, ha nem is áttörés, de mindenesetre nagy jelentőséggel bíró jó reklám. A tudomány és művészet ötvözése kézenfekvő kitörési terület lehet. Általános gyengeségünk, a menedzsment erősítése mellett ez az a terep, ahol a kreativitás győzedelmeskedhet a piacát védő angol műkereskedelem felett, s fokozatosan kortárs képzőművészeink is megkaphatják megérdemelt helyüket a köztudatban.
A jótékonysági szervezetként működő Londoni Magyar Iskola (melynek több vajdasági diákja és tanára is van, köztük Czérna Ágnes vagy jómagam) idén kiállítást szervez Londonban azoknak a képzőművészeknek, akik hajlandóak egy művet ajándékozni az iskolának. Az eladással egybekötött tárlat szintén jó lehetőség a bemutatkozásra az angliai művészeti piacon, s a bevétel nyelvünk és kultúránk fennmaradását segíti. Az érdeklődők az iskola honlapján keresztül léphetnek kapcsolatba velünk, a honlap címe: www.magyariskola.org.uk A magyar művészek megjelenése, ha nem is áttörés, de mindenesetre nagy jelentőséggel bíró jó reklám. A tudomány és a művészet ötvözése kézenfekvő kitörési terület lehet. |
Netvirág – Az organikus formájú, egy méter átmérőjű szobor vibrál és világít.
Bolygó Bálint finom szerkezete is lenyűgöző
