Új rovatunk a szabadkai Városi Múzeum néprajzi osztályán őrzött műtárgyak közötti barangolásra hívja az olvasót. Szakítva azzal a gyakorlattal, amely a tárgyi kultúra egészének bemutatására törekszik, minden alkalommal csak egy, tetszőlegesen kiragadott műtárgyat helyezünk a figyelem középpontjába. Olyan ez a vállalkozás, mint a törött üvegcserepek összeillesztése: látjuk a darabot is, de akár az egészet is elképzelhetjük.
Nem véletlen, hogy az első, bemutatásra kerülő tárgy egy üvegkép.
Az üvegkép – a Magyar Néprajzi Lexikon címszava alapján – üveglap hátoldalára, általában enyves vagy tojásos, ritkábban olajos kötőanyagú fedőfestékkel, fordított sorrendben (a befejező vonásoktól a háttér, ill. alap felé haladva) készül. Előállítása üveghutákhoz kapcsolódó háziipari közösségekben, az egyes festékrétegek szerinti munkamegosztásban készült. Előzménye az ókorban a két üveglap közötti díszítmény, majd arany fóliába karcolt ábrázolás. Díszítő betétként Itáliában a 13. századtól, Németországban a 14. századtól vannak emlékei. Ugyanitt kisméretű, önálló üvegképek, néha konvex üveglencse hátoldalán a 15. századtól ismertek. A 16. sz. második felében Velence és Murano manufaktúráiban már sorozatban gyártották. A 17. században Közép- és Nyugat-Európa több vidékén elterjedt. A népi üvegkép a 18. sz. második felében, hutákból kirajzó mesterek műhelyeiben jött létre, és az ellenreformáció nyomán megnövekedett szentképigényt szolgálta ki. Részben a készítők, részben kereskedők és házalók terjesztették, de nagy szerepük volt a búcsújáró helyeknek is. A legnagyobb kereskedelmi körzete a cseh–osztrák határvidék két központjának volt: Buchersnek (kb. 1770-től) és az innen áttelepülők révén Sandlnak (kb. 1800-tól). Már a 18. század végétől Magyarországot is jelentős mértékben ellátták. Önálló központ termékei találhatók a szerb lakosságnál, melynek fennmaradt néhány 18. századi emléke is látható hazánkban. A történeti Magyarország területén, a Felvidéken voltak még a 19. század folyamán ún. másodlagos központok, melyek a korábbi import pótlására alakultak. Az idegen vagy nemzetiségi központok ellenére az üvegkép a magyar római katolikus vidékeken is kedvelt volt, pl. Heves, Nógrád, Borsod, Zemplén megye palóc falvaiban. A műfaj több vidéken naiv művészetben él tovább (Jugoszlávia, Csehszlovákia).
A Városi Múzeum birtokában lévő üvegképen a Szent Család látható, felirata német nyelvű, és egyértelműen vidéki műhely terméke. Az üvegképet szemlélve egyszerre láthatjuk Jézus családját és a saját arcunkat is. Megláthatjuk – ha van bennünk – a jót.
