te törékeny vagy
rám a gyöngeség jellemző
látod „írtam egy könyvet”
gyöngeségből
kovászosan dagadó múltunkból
akár azt is mondhatnám
kiteregettem a szennyest
habár nyoma sincs
vagy éppen csak nem róják föl
mint sofőrnek a hirtelen fékezést
bárhogy törekszem
a karácsonyból mindig
és kizárólag te maradsz meg
se hó se feledés se forralt bor
csak a gyaloghíd felé
igyekvő látványod
nem akartam rád ismerni
mégis tövig feszültek a szív-fonalak
úgy néztél mintha szellemet látnál
valahol az ámuló tekinteted
és kérdőjel-szemöldököd mögött
igazad lehet: szellemek vagyunk
egymás múltjának szellemei
