Énekelte Eröss Istvánné Kovács Teréz, 57, gyűjtötte Kiss Lajos 1969-ben Hertelendyfalván. Hertelendyfalva szerb neve Vojlovica.
A menyasszony hivatalos kikérése és átadása nem az esküvői formaságok elvégzésekor történik. A vőlegény nászmenete ismét útra kel a menyasszonyért. Még ma is sok helyen él olyan szokás, hogy a menyasszony megszerzéséért „akadályokat” kell leküzdeni: pl. a násznagy csak hosszas alkudozás után engedi be a kikérőket, találós kérdéseket kell megfejteniük, maskarát vezetnek elő, mielőtt az igazi menyasszonyt megmutatnák, stb. Ilyenkor is énekelnek, főként tréfás dalokat. Az esküvő utáni menyasszonykikérés szokása néhol még a mai autós lakodalmakban is tartja magát, pl. Zenta vidékén. A templomból kijövet a vőlegény násznépe lemarad, megvárja, míg a menyasszony és násznépe hazaérkezik, és csak ekkor indul kikérni a menyasszonyt. Topolyán már az 1970-es években is csak halványan emlékeztek rá, hogy külön-külön nászmenete lett volna a menyasszonynak és vőlegénynek. A kikérés esküvő előtt történt a menyasszony-búcsúztatással együtt.
A menyasszonykikérés mozzanatához a nálunk gyűjtött anyagban csak egy csúfolódó jellegű al-dunai dudanóta kapcsolódik. Szerepére széki lakodalmas megfelelőjéből következtetünk. Akkor énekelik a menyasszonyos házban, mikor megérkeznek a menyasszonyt kikérni.
56.
1. Eridj haza, s mosdjál mëg,
s Aztán házasodjál mëg!
Eridj haza, s mosdjál mëg,
s Aztán házasodjál mëg!
2. Ëccër jártam nálotok,
Letörött az ágyotok!
Ripëgëtt, de ropogott,
Csinálja mëg sógorod!
Dudanóta. Az „A kapuba a szekér”kezdettel ismert széki lakodalmas változata. Széken akkor éneklik, mikor a vőlegény rokonasszonyai szekéren megérkeznek, hogy felvegyék a menyasszony rokonasszonyait a menyasszony holmijával. Ilyenkor nem eresztik be őket az udvarra, csak hosszas alkudozás után. Míg folyik az alkudozás, addig a szekéren éneklik a dalt.
A mi változatunk szerepéről nincs adatunk. Szövege csúfolódó, nyilván hasonló a rendeltetése, mint a székinek.
A lakodalom szereplői helyett leginkább azonban a vőfély rigmusai hallhatók ez alkalommal is, mint minden más szertartásos mozzanatban.
A vőfélyek a középkori mulattatók, a 16–18. századi énekes szolgák, szolgadiákok újkori népi megfelelői. Általában fiatalabb férfiak, a lakodalom sokoldalú tisztségviselői, szervezők és a gyakorlati munkák vezetői. Szertartásmesteri minőségben vőfélyrigmusokat szavalnak. A lakodalom előtt a vendégeket ők hívogatják. A menyegző napján beköszöntik az érkező vendégeket és az ajándékokat, vezetik a nászmenetet, kikérik a menyasszonyt és el is búcsúztatják, beköszöntik a menyasszonyt az örömszülők lakodalmas házába, vacsora alatt szórakoztatják a vendégeket, és beköszöntik a vacsora fogásait, bejelentik a menyasszonytáncot, és bemutatják az újmenyecskét. Régebben az éjfél utáni lakodalmi alakoskodásokban és táncos társasjátékok irányításában is részt vettek.
A vőfélyeknek azért szentelünk külön figyelmet, mert kézzel írott, másolgatás útján terjedő vőfélykönyveik rigmusaiból nagyjából követhető a lakodalom menete. (A 18. század végétől nyomtatásban, ponyván is jelent meg vőfélykönyv.) A változások egyre inkább olyan irányba mutatnak, hogy a szertartások főszereplői helyett is ők szolgáltatják a rigmusokat. Másrészt, a félnépi, diákos vőfélyverselgetés 12 szótagos sorokra írt strófái zenei vonatkozásúak. Néhány adatunk van arról, hogy régebben némelyiküket énekelték.
A vőfélyversek szerzői korábban az iskolamesterek, diákok, utóbb falusi néptanítók, kántorok és népi verselők, vőfélykedő parasztok. Az eredeti felező 12-es szótagszámot az ének nélküli mondóka „értelmező-magyarázó” verselése kikezdi, így gyakran kibillen a szótagszerkezetből, sok esetben a versszakok is csonkulnak vagy összemosódnak, hiszen a vőfélyek nem szerzői, csupán előadói a rigmusoknak, de az adott helyzethez illően már ők maguk módosítanak rajtuk.
A lakodalmi ünnepségsorozat különböző mozzanataihoz kapcsolódó szertartásos, tréfás és mulattató versezetek („periód”) végét általában a latin „vivát” (Doroszlón és Gomboson elferdülve „bivár”) vagy magyar megfelelője, az „éljen” szavak jelzik, de „lejelenthet” a zenekarnak adott „húzd rá” utasítás is.
Íme egy oromhegyesi vőfényrigmus menyasszonykikérésre:
Víg lakodalmi nép, ékes gyülekëzet!
Bátor kis csapatom hozzátok érkezett.
Óhajtástok betelt, türelemmel voltunk,
Míg ti vigadtatok, mi meg szomorkodtunk.
De már mostan eljött a nehezen várt óra,
Hogy a mi napunk is mëgforduljon jóra.
Azért eljöttünk, és tisztelettel kérjük,
Hogy a vőlegényünk párját hazakísérjük,
Aki már bánatába se eleven, se holt,
Pedig még ma reggel semmi baja se volt!
És már engem vádol, bennem talál hibát,
Hogy mért nem viszem haza kedves menyasszonyát?
Most, ha ki nem adják, erő, hatalommal
Viszem hű párjához bátor csapatommal! Húzd rá!
(Elmondta Erdélyi Mihály, 62, gyűjtötte Bodor Anikó 1996-ban Oromhegyesen. Oromhegyes szerb neve Trešnjevac.)
