Felismerve és megtapasztalva a magyar népművészet oktatása lehetőségének hiányát és szükségességét, a VMF 1996-ban, oktatási rendszeren kívüli, kultúrán belüli FELNŐTTKÉPZÉST indított a népi kismesterségek továbbéltetése céljából.
A 140 órás alapképzési lehetőséget elsőként hímzés szakágban mindazok számára hirdette meg, akik a magyar nép tárgyi hagyatékáról többet szeretnének tudni, a Kárpát-medence hímzésével behatóan kívánnak foglalkozni vállalkozói szándékkal vagy kereset-kiegészítés céljából, népművészeti alkotóként, szakkörvezetőként, gyermekfoglalkozások vezetőjeként tevékenykednének, illetve ezen szakág területén kívánnak továbbtanulni.
Szabadka, Nagybecskerek, Bácsfeketehegy, Újvidék, Péterréve, Horgos után 2009-ben ismét szabadkai helyszínnel került megszervezésre az alapfokú hímzőtanfolyam, mely tizenkét fő részvételével indult. A lemorzsolódást követően nyolcan fejezték be a tanfolyamot, akik közül négyen vállalták, hogy záróvizsgát is tesznek, amely elméleti és gyakorlati részből állott.
Jelen kiállításon a hallgatók vizsgadarabjai láthatók, a tárlat anyaga pedig részben tükrözi a tanfolyam programfelépítését. Az első teremben a tanfolyam kezdetén készült, nyers színű lenvászonból készült terítőn a szálvonásos technika egyik variánsa, a varrótűvel történő díszítményképzés látható peremdíszként. Az általánosan elterjedt korai technika a díszítmény számtalan változatának elkészítésére ad lehetőséget ma is, akár lakástextil, akár öltözetelem díszítéséhez. A terítőszél eldolgozása varrott csipkével készült. Ez a technika a szélek összeállítását is szolgálhatja. Gazdag, igen mutatós változatairól főleg Erdélyben tudunk (de a pendelykötés szép példáival a bezdáni iskolai gyűjteményben is találkoztunk).
A következő néhány darabon (díszpárnák) a régi stílusú, kazettás szerkezetű, szabadrajzú, szőrhímzéses (gyapjúszállal hímzett) díszítmények láthatók egykori erdélyi párnavégek, terítők mintáival. Ezek a korai, gyakori vörös színnel készültek, és Torockó, Székelyudvarhely, Mezőség, Kalotaszeg vidékének igen gazdag hímzéskultúrájából adnak ízelítőt. A kutatások eredményeiből tudjuk, hogy szőrhímzés a Sárközben (Decs, Őcsény, Szekszárd vidéke) és a Sopron környéki Rábaközben (több színnel készítve) is előfordult.
A következő teremben kaptak helyet az új stílusú pamuthímzéssel készült darabok (fehér és nyers színű vászonterítők), a színesedés korszakára jellemző bordó-kék szín alkalmazásával. Ezen korszak megismeréséhez a nógrádi palócok mintakincsével és a bukovinai székely varrottasokkal ismerkedtek a hallgatók a tanfolyamon. Egyikre sem jellemző a gazdag vagy bonyolult öltéstechnika. Ám mindkét esetben figyelmet érdemel a díszítmény szerkezeti felépítésének sajátossága. A leggyakrabban előforduló öltéstechnikák a lapos- és száröltés, utóbbinál orai, selő-testületet, hogyfonott keresztöltés formájában.
A következő két pannón keleties szabással (egyenes szélek), fehér vászonból készült nyakbaráncolt ingek kaptak helyet. Az összeillesztés vonalán aprólékos díszöltéssel, nevesített mintával készült szélösszeállító öltések hívják fel magukra a figyelmet. Az ujjak fodrára pedig a szálszorító öltések néhány változata került mutatós, ám diszkrét mintázatot alkotva. Egyiknek ujjszegélye „pillangós” varrott csipkével készült.
Az új stílusú pamuthímzés vidékünkre legjellemzőbb változata, a könnyen elkészíthető fehér lyukhímzés (Duna menti hagyományőrző falvaink nyelvén slingülés) technikájának elsajátítása is része volt a tanfolyam programjának. A tárlaton bemutatott lakástextilek doroszlói mintával készültek.
A kiállítás anyagát képező 28 darab a Kárpát-medence magyarsága hagyományos hímzőkultúrájából merítve, díszítőelemeinek, tájra, korra jellemző technikáinak alkalmazásával, a díszítmény újraértelmezésével készült, a tanulók rátermettségétől és gyakorlottságától függő, igen igényes kivitelezésben. A kiállítás feliratozása segíti a látogatót a tájban való eligazodásban. A bemutatott darabok készítői: Boros Andrea – Szabadka, Fajtner Martonosi Lídia – Újvidék, Mandić Éva – Bajmok, Varga Adelina – Szabadka.
A kiállítást februárban keddi napokon ásával, a díszítmény újraérteledélután 3 órától este 6-ig látogathatják az érdeklődők.
Szépszámú érdeklődő, valamint a sajtó és a média jelenlétében, Linka Szabolcs néptáncos közreműködésének is köszönhetően igen kellemes hangulatban került sor a Vajdasági Magyar Folklórközpont (VMF) székházában (Szabadka, Dózsa Gy. u. 17.) a szervezet Alapfokú Hímzőtanfolyama hallgatóinak vizsgadarabjaiból rendezett bemutató kiállítás megnyitójára. A Zuberec Vera által rendezett kiállítást Raj Rozália népihímzés-szakoktató, a VMF kézműves megbízottja nyitotta meg 2010. február 6-án. |
