A sportmozgalom világméretű elterjedése a XIX. század második felére tehető. A polgárság megizmosodásával, az új életritmus létrejöttével, mint ahogy Táborosi László zentai kutató írja „a kibontakozásban levő modern társadalmi sport, az új mozgásszintézis jobban kielégítette az emberek testkultúraigényét, mint a torna tagolt, izolált gyakorlatanyaga.” A század második felében a lóversenyzést, a lövészegyesületi mozgalmakat és a természetjáró egyesületeket túlnővén, egyre népszerűbbé vált a korcsolyázás, az atletizálás és a kerékpározás. A polgárosodás előfeltétele volt a társadalmi egyesületek alakulásának. A mai fejlett sportélet létrejöttét nagymértékben elősegítette az a tény, hogy az újonnan megjelenő sportágak bevonultak a társadalmi egyesületekbe, majd később – amikor túlnőttek azok keretein – kiváltak és önállósultak.
Világszerte kezdték belátni, hogy a sport nem csak szórakozás, hanem más tekintetben is hasznos. Míg az ötvenes években Anglián kívül nem sok sportegyesület működött, addig az 1870-es évekre már alig volt olyan ország, ahol valamilyen sportegyesület ne alakult volna. A sport világméretű elterjedése az atlétikához fűződik. Az atlétika gyűjtőfogalom volt, amely többek között felölelte a kerékpározást, az ökölvívást, úszást, vívást, evezést is.
A korabeli Magyarországon az egyesülési jog érvényesítése előtt már több egyesület foglalkozott az akkor közismert sportágakkal. Ezek az egyesületek nem voltak hatóságilag bejegyezve. A már említett kutató szerint „az Osztrák–Magyar Monarchiában az újonnan alakult sportegyesületeket, klubokat a törvény nem kötelezte, hogy alapszabályukat, működési kérelmüket jóváhagyásra felterjesszék a minisztériumba. Ez is egy oka annak, hogy a levéltárakban és az irattárakban egyes sportegyesületekről semmilyen dokumentum nem található, habár tudunk létezésükről.”
Vidékünkön az első – s hivatalosan bejegyzett – sportegyesület a XVIII. század utolsó harmadában (1777-ben) alakult, amikor létrehozták Fehértemplomon a céllövő egyesületet. A Délvidéken a modern sport kialakulásának és az egyesületek megalakulásának tekintetében nagy hatással voltak a világban végbement ez irányú változások. Az 1867-es kiegyezést követő években ezen a tájon is sorra jöttek létre az atlétikával, céllövészettel, úszással, kerékpározással, korcsolyázással, evezéssel, vívással foglalkozó klubok. A versenyeket általában a tavaszi és az őszi időszakban rendezték meg. Télen és nyáron pedig inkább társasági élet folyt az egyesületekben, teadélutánokat, tánciskolát, bankettokat, felolvasóesteket stb. szerveztek. Az ez idő tájt létrejövő sportegyesületekről tudvalevő volt, hogy tevékenységük nem csak a sportolásra szorítkozott, hanem széles körű társadalmi tevékenységet is folytattak. A klubtagság társadalmi hovatartozást és kiváltságot jelentett, s csak jóval később jutottak el arra a szintre, hogy kizárólag sportolással foglalkozzanak. Településenként döntő jelentőségűnek bizonyult a lakosság gazdasági helyzete, aminek függvényeként egy-egy sportág gyökeret ereszthetett s fennmaradhatott. Többször nem sokkal megalakulásuk után feloszlottak.
A zentai atlétikai klub tablója 1882-ből
