Újvidék az olyan város
minden ablaka lekváros
a háta meg tarka foltos
a szájában kövér boltos
tenyerében a Duna-park
éjjel-nappal nyi-nyitva tart
kéményei bálba járnak
csillagok között bokáznak
hosszú szeleket piálnak
aztán nagyokat pipáznak
nyelik a kormot a rémest
akárcsak a mákos rétest
füstfonalból két nagy torony
hálót horgol a Hold soron
hálóját az éj kiveti
Ponty Tini és Csuka Petyi
kattan rajtuk kövér lakat
elsápadnak a házfalak
Vénusz anyó udvarából
hópelyhek potyognak Dádó
s a hópelyhek olyakkorák
mint a lusta hízott kocák
Duna fölött a néma vár
(ez itt a legnagyobb bibi)
hófehérre hízza magát
reggelre te tudós Gigi
