A könyvkultúra fejlődése Magyarországon csak a 18. század első felében indulhatott meg, a törökök kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc után bekövetkezett békés időszakban. A század végén, a felvilágosodás és a polgári átalakulás folyamán pedig újabb lendületet kapott. A Habsburg-abszolutizmus eme periódusában kezdődött meg a magyar nyelvű kiadványok számának gyarapodása, s az időszaki sajtó fejlődése.
A mai értelemben vett Bánát (akkor Torontál megye, valamint Temes megye egy része) korabeli politikai és művelődési élete messze elmaradt az országosétól. Ennek több objektív oka is van, elsősorban az, hogy a törökök kiűzése után a XVIII. században még nem alakulhatott ki említésre méltó irodalmi élet a térségben. Dr. Szeli István erről így írt: "Akkor számottevő magyar irodalmi-szellemi élet itt valóban nem volt, ki sem bontakozhatott, mert a kulturális fejlődés országútja messze elkerülte Vajdaságot. Ami pedig ennek ellenére is létrejött, az ma is jórészt rejtve van előttünk, ismeretlenül és feltáratlanul lappang."
Torontál megye a török hódoltság alatt csaknem teljesen kipusztult és lakhatatlanná vált. Az akkori térképeken is csak kevés lakott települést találunk. Ilyen állapotok uralkodtak Bánátban, amikor a pozsareváci békekötés után Claudius Florimund Mercy táborszernagy került a terület kormányzói székébe, akinek tevékenysége két fontos területre összpontosult: a vidék betelepítésére és a mocsarak lecsapolására. Először német, spanyol és olasz telepesekkel próbálkozott, majd a Habsburg Monarchia más területeiről irányítottak ide telepeseket. A század folyamán e terület volt az ország legváltozatosabb népelemekkel betelepített része: szerbek, magyarok, szlovákok, románok, franciák, spanyolok, németek, csehek, örmények, albánok, bolgárok lakták.
A fent említett előzmények után csak a XIX. század első felében teremtődtek meg a feltételek a térség, elsősorban Nagybecskerek könyvkultúrájának fejlődésére. Ekkor már kialakulóban volt a tájékoztatást igénylő polgári olvasóközönség vékony rétege. A nagyobb városokban már megjelenő lapok előfizetői a helyi jegyzők, birtokosok, uradalmi ügyészek, megyei tisztviselők stb. köréből kerültek ki. A nyomdaalapítások korszaka is ekkorra tehető.
Bánátban az első nyomda létrehozása előtt már jelentek meg kézzel írott sajtótermékek. Az első igazi nyomda 1847-ben alakult Nagybecskereken, amelyet a regensburgi származású Pleitz Ferenc Pál alapított.
A nyomdászok mellett fontos szerep jutott a könyvárusoknak, könyvkereskedőknek. A mai Vajdaság területén az első könyvárus Damjan Stefanović Kaulić volt, aki már 1780-ban Újvidéken működött. Bánátban valamelyest késtek ezek a folyamatok is. Nagybecskereken 1807-ben jelenik meg az első könyvárus Petar Bošković néven. Később 1835-ben Georgije Popović könyvkötőről és könyvkereskedőről, a negyvenes években Leschka Lajos könyvkötőről tesznek említést a téma kutatói. Az első engedéllyel rendelkező könyvkereskedést Nagybecskereken a Bettelheim testvérek nyitották 1843-ban a főutcai Fetter-féle házban. A már említett Pleitz Ferenc Pál nyomdája mellett kezdettől fogva könyvek eladásával is foglalkozott, de könyvkereskedést csak a század második felében nyitott.
A lapok és könyvek terjesztésében nagy szerep jutott a kaszinóknak, ahol a kor szokásai szerint a helybéli elit fordult meg. A bánáti városban az első kaszinót 1833-ban alapították Becskereki Nemzeti Casinó néven. A mai Vajdaság területén ez volt az első ilyen jellegű intézmény.
A későbbiek folyamán, főleg a trianoni békediktátum után a második világháborúig Nagybecskereknek nagy szerepe volt a délvidéki magyar nyelvű újság- és könyvkiadás tekintetében. Szabadka és Újvidék mellett Nagybecskerek volt az itteni magyar szellemi élet egyik központja.
