Kedves Feri!
Mindketten kifejezetten elégedettek lehetünk magunkkal, temperamentumos írásainkkal sikerült kavicsot hajítanunk posványos, néha-néha silány közéletünk állóvizébe.
Most azonban arra kell figyelnünk, nehogy kontraproduktívvá és öncélúvá váljon sajtóvitánk. Olvasói tapasztalatom szerint hamar meg lehet unni a csökönyösködő és kizárólagos vitapartnerek okoskodásait, elménckedéseit. Nem szoktam sem rövid, sem tömör lenni, ám ezúttal kurtára fogom.
Hibád ténye vitathatatlan, ezt mindenki látta, magad is beismerted. Sportnyelven tehát 1:0 javamra. Elszúrtad. Ezt a „tébolydába való csótány, patkány, őszödi kúrtány” mocskosabban mondta volna, ám neki különben is lámpavason lógva Vóna eminens helye valamelyik pesti sugárúton.
Ha zéró eredményedet számos magvas tétellel föl is akartad turbózni, akárhánnyal is sikerült beszoroznod, az a számtan mai állása szerint még mindig nulla. Hisz amennyiben egy tányér közepére romlott húst teszünk, hiába sütjük ropogósra, hiába körítjük illatos garnírunggal, a kiugráló kukacok ellehetetlenítik az egészségre ártalmatlan, élvezetes fogyasztást.
Valaki a délvidéki mélymagyarok közül szemléletesen jelentette ki: „a szívem a Jobbiké, az eszem a FIDESZ-é”. Így határoznám meg vajdasági nemzettársaink nem elhanyagolható hányadának politikai pozicionálását. Ha Te – vélelmem dacára – mégsem ebbe a körbe tartozol, akkor pardon.
Ez itten nem a magyarázkodás tere, mégis visszautasítom gyanúsításodat, miszerint én a kommunisták bérence, tollnoka és kampányoló szekértolója volnék. Világéletemben utáltam a rezsimet. Egyetemi oktatói státusom ellenére, bár kényszeríteni akartak, sohasem léptem be a pártba (ma sem, egyetlenbe sem, se nemzetibe, se liberálisba, se kozmopolitába). Megvallom, amikor az ellenzékiség magyar színezetet öltött, a legnagyobbak közé tartoztam, olyannyira, hogy egyik haverom ekképpen szólott hozzám a hetvenes években: „ha ekkora magyar vagy, miért nem öltözöl népviseletbe?” A szép emlékű, hajdani Dominóban valaha gallér mögé rejtett kokárdákkal ünnepeltük március 15-ét. 1991-ben – nemzeti hovatartozásom mellett – a magyar ügyek harcos képviselete miatt dobtak ki az újvidéki Jogi Karról.
További hol goromba, hol finom, ám sértőnek szánt utalásaidat is érteni vélem, de mint mondtam, ezúttal spórolom a helyet és az Olvasó idegeit.
A címben nincs nyomdahiba, szándékosan emlékeztetlek egy számomra rokonszenves politikai alakulat néhai – Orbán Viktorék által Kövéren eltiport – létezési kísérletére.
Mivel Téged bölcs embernek tartalak, egy kérdéssel fejezem be: ha valakinek azt vágod a fejéhez, hogy ostoba és arcátlan, ez kimeríti-e vajon a becsületsértés bűncselekményének ismérveit, s ha netán igen, akkor a verbális deliktum a Btk. vagy a Ptk. szerint büntetendő-e?
A régi barátsággal üdvözöl: Endre
