A menyegzői szertartásrend meglehetősen sok ünnepélyes vonulással jár: esküvőre menet, esküvőről jövet, menyasszonykikérésre menet és menyasszonykísérés közben, ezenkívül még a hajnali kárlátóba vonulás és hajnalozás („tyúkverőzés”) is ide számítható. Menet közben igencsak táncolnak is, nemcsak énekelnek és kurjongatnak.
Esküvő után a násznép legtöbbször külön-külön menetet alkotva vonult haza. A vendégek ahhoz a menethez csatlakoztak, akinek a házához hivatalosak voltak. Ilyenkor is énekelnek, kurjongatnak, táncolnak. Ma már általában közösen, bérelt helyiségben rendezik a menyegzői lakomát. Az esküvőről jövet énekelt menetdalok sem szertartásos jellegűek. Hogy esküvőre menet vagy esküvőről jövet éneklik-e őket, vagy esetleg menet is, jövet is, egy-egy vidék szokásrendje szabja meg, csakúgy, mint a menetdalok műfaját általában.
51.
1. Elmehetek én már
Le is, fel az uccán,
Nem mondja már nékem senki:
Gyere be, vijolám!
2. Gyere be, vijolám,
Csókold meg az orcám!
Én is megcsókolom a tijedet
Százszor egymás után!
Palócföldre jellemző dallamtípus. Mindössze két változatát ismerjük nálunk, az egyik visszatanult (revival) gyanús. Énekese többet nem tudott mondani, csak annyit, hogy édesanyjától tanulta. Az édesanya feltehetőleg palóc származású. A szöveget a szlovákiai magyarság (Nyitra) is menetdalként énekli, de más dallamon.
A kurjantásokkal rokonítható egyetlen előkerült vőlegénycsúfolónk. Valaha feltehetőleg több változat élt a gyakorlatban. Szövegrokonait más dallamon szintén a szlovákikai (nyitrai) magyarságtól gyűjtötték.
54.
Nem ér a vőlegíny ëgy fej vöröshajmát:
Összehúzza nyakát, eltáccsa ja száját!
Ëgye lë ja fene a tátott szájúját!
Háromsoros dallama rendhagyó forma népdalaink között. Recitáló 12-szótagos históriás énekeinkkel rokon.
