Az esküvő után a templom előtti téren vagy a paplak udvarán járt vegyes páros táncot hívják paptáncnak. Valamikor kultikus rendeltetése lehetett. Erről a szokásról Szajánban, Gomboson és az al-dunai székelyeknél tudunk. Kálmány Lajos szerint a szajáni paptáncban a 19. század végén a menyasszony és vőlegény már nem vett részt. Jung Károly kutatásai szerint az 1930-as évek gombosi lakodalmi rendjében többé már nem szerepelt a paptánc. Kiss Lajos az 1940-es években gyűjtött az al-dunaiak paptáncára vonatkozó adatokat. A bukovinaiak a menyasszony ( hazai ) tiszteletére esküvő után a templom előtti téren három táncot húztak: a hazai táncát (menyasszonytáncot), silladrit (csosszantós forgótáncot) és magyarost (csárdást). Ebben a menyasszony is részt vett.
A szokásnak tehát csak az al-dunai székelyektől maradtak ránk dalai.
Az első tánc a menyasszony vagy hazai tánca, népies műdalból alakult népdallá. Menyasszonykíséréskor is éneklik.
1. Édësanyám rózsafája,
Én vótam a legszëbb ága.
De ëgy bëtyár leszakasztott,
Kalapjában elhërvasztott, tyuhajja!
2. Én ültettem az almafát,
Más kötte hëzza ja lovát.
Elvágom a kantárszárját!
Mét kötte hëzza ja lovát?
2.a Én ültettem az almafát,
Más kötte hëzza ja lovát.
Ne kösd hëzza a lovadot,
Elvágom a kantárszárod, csuhajja!
3. Én ültettem a rózsafát,
Más szëdte le a rózsáját.
Verje mëg az Isten a karját!
Mét szëdte le a rózsáját?
4. Édësanyám mondta nékëm,
Minek a szerető nékëm!
De én arra nem hajlottam,
De én arra nem hallgattam,
Titkos szeretőt tartottam magamnak.
5. Édësanyám sok szép szava,
Kit hallgattam, s kit nem soha!
Hallgattam ëgy bëtyáréra,
De nem az édësanyáméra, tyuhajja!
6. Most hallgatnék, de már késő,
Esik előttem az eső!
Én azt tudtam, eső esik,
De csak a szëmëm könnyedzik.
*Szëmëm könnyes, arcám nedves,
Mind teérted van, te kedves!
*A III–IV. dallamsorra
Az Édesanyám rózsafája szövegtípus sokféle lakodalmas szerepben előfordul: mint menetdal, mint menyasszonykísérő, mint kontyolónóta, mint mulatási tánc és mint újasszonytánc. Nálunk is gyakran felbukkanó versszak különböző közegekben.
Dallama a közismert „Ne menj, rózsám, a tarlóra” kezdetű emelkedő vonalú népies műdalból alakult autentikus formájú népdallá. „Jók a leányok, nem rosszak” szöveggel már Bartók is gyűjtötte 1907-ben, Csíkban. Ezt Kodály is felhasználta Székelyfonó c. daljátékában. Ez a változat kétféle alakban is szerepel: izometrikus 8-as sorokon és 3 szótaggal megtoldott IV. dallamsorral.
A második tánc a silladri (csoszogtatós tánc) dallama, az ugor zenei örökség ún. sirató stílusába tartozó jellemző képviselő. Vornyik tánc alá is muzsikálják. A silladri a bukovinaiak régi magyar táncörökségének egyik túlélője volt, párosan is, szólóban is járták. Az al-dunaiaknál napjainkban kihaltnak tekinthető tánc. Silladrit különféle dallamokra jártak.
1. Mëghalt, mëghalt a cigányok vajdája, vajdája,
Felesége sátorfáját számlálja, számlálja.
Gyár gyoppáj bingyájszkorë gajdulë, gajdulë,
Szávájdálë, hoppingyálë szuszkiri, szuszkiri.
2. Édës uram, bárcsak addig élsz vala, élsz vala,
Míg nekëm ëgy fehér lovat lopsz vala, lopsz vala!
Gyér gyoppáj bingyájszkorë gajdulë, gajdulë,
Szávájdálë, hoppingyálë szuszkiri, szuszkiri.
3. Mëgtalálták a cigánnak vagyonát, vagyonát,
A fakalánt s a nagy üres tarisnyát, tarisnyát.
Gyár gyoppáj bingyájszkorë gajdulë, gajdulë,
Szávájdálë, hoppingyálë szuszkiri, szuszkiri.
A dallamok szövege zömmel cigánycsúfoló, refrénes. A refrén a cigány beszéd paródiájának szánt értelmetlen szavakból áll. Ponyván is terjedt, esetleg ponyvai eredetű. Főleg a bukovinai változatokhoz kapcsolódik, de elvétve máshol is felbukkan.
Mind az öt dialektusterületen előfordul, legtöbb változata azonban a bukovinai székelyektől való. A dallamot történeti források sora rögzítette a 18. század elejétől. A kutatók is elég sokat foglalkoztak történeti kapcsolataival.
Az al-dunai székelyek ma már a dallamot sem igen tudják, a hozzá fűződő silladri tánc ellen pedig végképp tiltakoznak, hogy az övéké lett volna.
A harmadik tánc (csárdás) dallamai ma is népszerűek. Régi műdal folklorizálódott utódai. Fél lábbal már a hagyományos, fél lábbal még a műdalos anyagba tartoznak. Közeli változataik Gomboson és Doroszlón is igen népszerű szerelmi dalok, de fríg színezetű hangnemben és tempó rubatóban. Az ún. Rákóczi-nótával is rokonok.
Annak ellenére, hogy a dal ma is ismert és kedvelt, a paptáncra már nem emlékeznek a mai al-dunaiak, még hallomásból sem.
Kanásztáncritmusú, 14 szótagos táncdal. Az ugor-ereszkedő, ún. sirató stílus jellegzetes képviselője. Lépcsőzetesen ereszkedő zárlataiban (5/4/2), a sirató „utóív szekvenciái vannak dallammá, ritmussá stilizálva” (Vargyas Lajos szavaival). Többféle tánchoz használt azonos, „illeszkedő dallam”. (Bukovinában silladrit táncolnak rá, Marosszéken magyar forduló, Gyergyóban székely lassú. A dél-dunántúli Madocsán régi stílusú tánc, ugrós, hangszeres alakítással hatsorossá formálva.
Énekelte Illés Ambrusné Buta Mária, 50, Kovács Albert Lajos, 30, Varga Zsiga József, 64, Kovács Júlia, 74, Eröss Istvánné Kovács Teréz, 55, gyűjtötte Kiss Lajos 1940-ben, 1941-ben, 1967-ben és Király Ernő 1960-ban. Hertelendyfalva szerb neve Vojlovica
Énekelte Eröss Istvánné Kovács Teréz, 55, gyűjtötte Kiss Lajos 1967-ben Hertelendyfalván
