nem tanítottak bennünket
lélegezni kedves Barátom
látod mégis elboldogulunk
mint gagarin a súlytalanságban
nem mutatták meg hogyan
szeressünk ám keringőzünk
kozmikus pályánkon s
miközben szeretőink távoli
bolygók magányos holdjai
elérnek hozzájuk kitartó
napfény-sugaraink
s habár nem készítettek fel
magányos űrutazásunkra sem
rójuk még csillagporos vers-útjainkat
szerény kis szondánknak
lüktető szívünk adja a löketet
