Az egész nyelvterületen elterjedt ballada. Mintegy 180 változata ismert. Szép, régies szövege valószínűleg korábban kialakult, Bogár Imre nevét csak utólag illeszthették bele.
Bogár Szabó Imre 1842-ben született Nagykőrös határában. 1861 telén kezdett el betyárkodni a Duna–Tisza közében.
A betyárkodás fél évnél sem tartott tovább, a bukás máris bekövetkezett: 1862 nyarán elfogták, majd kivégezték. Az akkor 20 éves, „igen szép külsejű és arcú”, „leventei termettel, majdnem gyermeteg ifjúsággal, deli szépséggel – és az Isten képmását viselő arcvonásokkal” jellemzett betyár kivégzése Pesten nagy esemény volt. „Ezernyiezer ember lepte el az utcákat”, amikor „virágkoszorúval a kezében a vesztőhelyre szállíttatott”. Nyilván a nagy érdeklődés volt a fő oka, hogy Bogár Imre nevéhez a legszebb betyárballada fűződik, melynek 8 év múlva már feljegyezhették első népi változatát. A ballada szinte semmiben sem egyezik a törvényszéki iratokból megtudható valósággal: sem az elfogás körülményei, sem a Duli Marcsa szerető nem felel meg a tényállásnak. Az aranyos-gyémántos ábrázolás nyilván a betyár sokat emlegetett szép külsejének számlájára írható. A ballada azt mondja el, amit a nép törvényszerűnek tartott a betyárok életében: hetyke, magabiztos magatartás, majd a bukás. (Részlet Bodor Anikó Vajdasági magyar népdalok című könyvének II. kötetéből)
Bogár Imre balladája
1. Zavaros a Tisza,
Nem akar nyugonni.
Nem akar higganni.
Ez a hírës Bogár Imre
Átal akar mënni.
2. Átal akar mënni,
Lovat akar lopni,
A szëgedi* nagy vásáron
El akarja anni.
Pézt akar csináni.
3. Pézt akar csináni,
Bölcsőt akar vënni.
Azt a hírës Duli Marcsát
El akarja vënni.
4. Harangoznak dére,
De nem az ebédre.
Bogár Imre, itt az idő,
Hóhér mondja, Bogár Imre,
Lépjën föl a székre!
Álljon föl a székre!
5. Föllépett a székre,
Fölnézett az égre:
– Jaj, Istenem, a sok vétkem
– Jaj, Istenem, (a) sok rablásim
Most jut az eszëmbe!
Most jutnak eszëmbe!
5a. Fölállott a székre,
Föltekint az égre:
Akkor jutott már eszébe,
Mit tett életébe.
6. Megöltem ëgy embërt
Hatszáz** forintjáé,
Belevettem a Tiszába
Piros pejlováé.
Sötét pejlováé.
6a. Megöltem egy legényt
Ezër forintjáé,
Beledobtam a Tiszába
Pejparipájáé.
7. Tisza be nem vëtte,
A víz bë nem vëtte,
Partjára kivette.
Partjára vetëtte.
A’ra mënt ëgy hajós legény,
Arra ment egy halász legény,
a Hajójába tëtte.
a Hálójába vëtte.
8. Ára mén az anyja,
Odament az anyja,
Ke’ti, de nem hallja:
– Ke’j föl, fiam, édes fiam,
– Kelj fel, fiam, kedves fiam,
– Ke’j föl, ke’j föl, kedves fiam,
Gyere velem haza!
9. – Nem mëhetëk haza,
Mer mëg vagyok halva,
Két fekete ráncos csizmám
a Lábomra van fagyva.
9a. – Nem kelek, nem kelek,
Mer mëg vagyok halva,
Szép fekete göndör hajam
Vállamra van hajtva.
10. Ára mén az apja,
Odament az apja,
Ke’ti, de nem hallja:
– Ke’j föl, fiam, édes fiam,
– Kelj fel, fiam, kedves fiam,
– Ke’j föl, ke’j föl, kedves fiam,
Gyere velem haza!
11. – Nem mëhetëk haza,
Mer mëg vagyok halva.
Két fekete bogár szemem
Le vagyon ragadva.
Le van már ragadva.
11a. – Nem kelek, nem kelek,
Mer mëg vagyok halva.
Szép fekete göndör hajam
Vállamra van hajtva.
12. Ára mén a rózsája,
A’ra ment a babája,
Ke’ti, de nem hallja:
Kelti, azt mëghallja:
– Ke’j föl, rózsám, édës rózsám,
– Kelj fel, rózsám, kedves rózsám,
Gyere velem haza!
13. – Nem mëhetëk haza,
Mer mëg vagyok halva.
Fehér ingëm, vasalt ingëm
A szép fehér vasalt ingëm
a Mejjemre van fagyva.
14. – Mëgsiratsz-ë, rózsám,
Három legény előtt?
– Mëgsiratlak, édës rózsám,
az Egész világ előtt!
15. – Eltemetsz-ë, rózsám,
A kertëd szélére?
– Eltemetlek, édës rózsám,
A kert közepébe!
16. Kiapadt a Tisza,
Csak a sara maradt.
Meghalt szëgény Bogár Imre,
Csak a neve maradt.
* becskereki
** ezër, százhúsz
