Mint ismeretes, a legrégibb magyar bibliafordítást huszita bibliának szokás nevezni, miután Husz János tanításai Magyarországon is elterjedtek. Valószínűleg 1436–1439 között jött létre. Döbrentei Gábor kutatásai alapján vonta le azt a következtetést, miszerint a fordítás szövege huszita körök munkájának tekinthető, s bizonyos Tamás és Bálint, a Szerémségben elhelyezkedő kamanci klerikusokban jelölte meg a fordítókat. Erre az alapot Szalkai Balázs ferences krónikája adta, amelynek első, ismeretlen folytatója a XVI. század legelején a következőket írta: „Ebben az időben még két tanuló ember is távozott innen Kamancról, tudniillik Tamás és Bálint, akik miután ezt néhány megszállott férfival és asszonnyal megtanácskozták, éjnek idején Moldvába szöktek, ahol aztán ez a két pap elterjesztette az említett huszita eretnekséget, és mindkét testamentum írásait lefordította magyar nyelvre”.
A XX. század folyamán több kutató kétségbe vonta, hogy a huszita biblia eretnek fordítók műve lenne. Egyesek premontrei körökre vezették vissza a szerzőket, míg többen a bencés eredet mellett foglaltak állást, de voltak, akik a ferencesekkel hozták kapcsolatba őket. Mindenesetre erre a kérdésre még nem született egységes álláspont a téma kutatói között. Személyüket általában azonosnak tekintik a prágai egyetem anyakönyvében szereplő Thomas Quinqueecclesiensis és Valentinus de Ujlak nevű diákokkal.
A XV. század első felében készült bibliafordítás részleteiben az Apor-kódex, a Bécsi kódex és a Müncheni kódex tartalmazza. Ez utóbbi záradékának szövege tartalmazza, hogy a bibliát a moldvai Tatrosban másolták, s ez jelenti a kapcsot a fordítók és a fennmaradt fordításegyüttes között.
A fordítás keletkezésének idejére és ezzel összefüggésben helyére nézve nem perdöntő a Müncheni kódexben található utalás. Ugyanis korántsem elképzelhetetlen, hogy a fordítók még 1439 előtt a Délvidéken láttak munkához, hogy azután Moldvában fejezzék azt be. A kutatók egy része azt állítja, hogy a bibliafordítás 1416 körül keletkezett, s kétségbe vonják Szalkai már idézett szövegének hitelességét.
Ami pedig a fordítás keletkezésének helyszínét, Moldvát illeti, megjegyezhető: ebben az időben el volt-e kellő mértékben terjedve a huszitizmus Moldvában.
Ami a huszita biblia nyelvezetét illeti, igen régies. Kifejezései ma már szokatlanok, például a Szentlélek fordítása „Szent Szellet”.
A fordításban nagyon sok olyan szó található, amelyek más magyar nyelvemlékben nem, vagy csak nagyon ritkán fordulnak elő. Ilyenek: „monnál” (mintegy, mintha), „midenem” (nemde), „csajva” (cserebogár), „gördőlet” (mennydörgés) stb. Egyéb kihalt szavak: „valál” (birtok), „megvanal” (meggyógyul) stb.
Külön érdekessége a fordításnak, hogy az első nyelvújítóknak is tekinthetjük őket: „császárlat” (impérium), „czimerlet” (titulus) stb.
