A szünidőben átadhatják magukat a gyerekek a jól megérdemelt pihenésnek. Nem úgy a szüleik, akikre nehéz feladat hárul: elősegíteni, hogy a gyermekek aktívan töltsék a szünidő napjait. Ha túl vagyunk a nagymamáknál és más rokonoknál lebonyolított ajándékbezsebelő körúton, megnéztük az összes karácsonyi vígjátékot, ha már hátast dobunk, amikor a fenyő alatt ismét meghalljuk az elektromos kisvonat zakatolását, akkor érdemes valamit gyorsan kitalálni, mert egy nyűgös szülő nagyon el tudja rontani a gyerekek hangulatát és önfeledt szórakozását.
Nagyon egyszerű megoldás úgy lopni magunknak néhány szabad órát, hogy elküldjük a csemetét a barátaihoz. Egyedüli kellemetlenség, hogy pár napon belül, vagy akár már másnap nekünk is vendégül kell látni a barátot (rosszabb esetben barátokat), amely program alkalmával saját ivadékunk minden elképzelésünket és eddigi tapasztalatunkat megszégyenítő módon, önmagából kikelve a csapat vezéreként zúzza romhalmazzá társai segítségével a lakás komplett berendezését. Így azt is megértjük, miért telefonált a Peti anyukája tegnap, amikor elnyúzott hangon sajnálkozva közölte, hogy váratlanul rosszul lett a nagymama, és a kórházba menet hazahozzák a Julcsit, nem is kell érte menni.
Sok szülő már a karácsonyi halászlé főzése közben elköveti azt a hibát, hogy mézes pálinkás bólintással jóváhagyja a gyerek „Ugye, az egész téli szünetben feldíszítve hagyjuk a karácsonyfát?” kérését. A szilveszteri vigadalom után kap észbe, hogy elképzelhetetlenül hosszú időt szavazott meg a fának, hiszen ahogy nőnek a tűhegyek a lakásban, úgy nő az esélye annak is, hogy a lelopott csillagszórókkal fénykardozó apróságok közül minimum az egyik az ügyeleten fog kikötni. Hiába, már meguntak minden ajándékot, még azokat is, amelyek eltűntek a szentesti bőség zavarában, és csak napok múlva bújtak elő a csomagolópapírok mélyéről.
Érdemes hát időben átgondolni, mi az, amit megígérhetünk a gyereknek, és biztos, hogy szívesen be is tartunk, nem csak a karácsonyi emelkedett hangulatban. Például nem biztos, hogy lesz kedvünk a koripályán szerencsétlenkedni tizenévesek kaján vigyorgása közepette csak azért, mert elhamarkodottan ígértünk egy gyenge pillanatunkban. Inkább kérjük meg a szomszéd tizenhét éves lakliját, hogy egy tábla lila tehenes csoki fejében mutassa meg a mi alsósunknak a legvagányabb mozdulatokat a jégen. Ha jól felszereljük a gyerkőcünket védőkkel, akkor félnünk sem kell, ha elkezdi őt utánozni, és nem utolsósorban szerzünk egy szövetségest, aki ezek után rendre utasítja a saját szüleit, hogy nem illik éjjel egy órakor muskátlizenét hallgatni teljes hangerővel. És miért ne tenné? Nem csak a mi gyerekünk oszt ki bennünket, ettől ne tartsunk.
A téli szünetben általában a művelődési házak is szerveznek gyerekeknek szóló programokat. Ezt érdemes időben kinyomozni, hogy egyezkedhessünk a gyerekünkkel. Mondjuk minden meglátogatott programért egy százas üti a markát. A gyerekek általában szeretik a könnyen szerzett vagyont, és haverjukkal karöltve ellátogatnak a kézművesprogramra. Egy bizonyos kor alatt lelkendezve fognak hazajönni, és büszkén mutogatják a gyöngyből fűzött, Tankcsapda feliratú karkötőt. Bizonyos kor fölött azonban nem a legjobb ötlet így próbálni lélegzetvételhez jutni, mert a gyerekek nagyon élelmesek, és nemcsak a könnyen szerzett vagyont, hanem a könnyen szerzett szabadságot is nagyon szeretik. Vagyis amíg mi azt hisszük, hogy biztonságban ragasztgatja a papírfecniket a mozaikképre, csemeténk a Tisza ropogó jegén kolbászol, és petárdákat durrogtat.
Vannak táborok is, ahova el lehet küldeni őket, hogy ne unatkozzanak szabadidejükben, no és hogy ne menjenek a szüleik agyára. Lehetőleg próbáljuk meg elbliccelni a gyerek táborba való beköltözésekor a telefonszámunk átadását. Mire kinyomozzák, hol tudnak elérni, vége a téli szünetnek, és az iskolába indulás első napján elégedett sóhajtással segíthetjük csemeténk hátára az iskolatáskát. Megérdemlünk egy hátba veregetést: már megint túléltünk három hetet a saját gyerekünkkel!
A cikkben foglalt tanácsok a szórakoztatás célját szolgálják, az alkalmazásukból fakadó esetleges problémákért a szerző nem vállal felelősséget.
Érdemes hát időben átgondolni, mi az, amit megígérhetünk a gyereknek, és biztos, hogy szívesen be is tartunk, nem csak a karácsonyi emelkedett hangulatban. Például nem biztos, hogy lesz kedvünk a koripályán szerencsétlenkedni tizenévesek kaján vigyorgása közepette csak azért, mert elhamarkodottan ígértünk egy gyenge pillanatunkban. |
