A Ferenc-csatorna (mai Duna–Tisza–Duna-csatorna) a korabeli Magyarország legjelentősebb közlekedési csatornája volt, s Bezdán és Bácsföldvár (Tiszaföldvár) között épült meg. Eredetileg Monostorszegnél ágazott ki a Dunából, s Kissztapár, Ószivác, Cservenka, Kúla, Újverbász, Szenttamás és Turia érintésével Bácsföldvárnál torkollott a Tiszába (a Tisza szabályozása után pedig Óbecsénél). Kiépítésének ötlete Kiss József kincstári mérnöktől ered, aki néhány előzetes kísérlet után részvénytársaságot alapított, majd 1793-ban az udvari kamarával kötött szerződést, egy a Duna és Tisza folyók között hajózható csatorna megépítésére.
A csatorna 1802-ben készült el, s az akkori uralkodó Ferenc császárról, magyar királyról nevezték el. Építése 3 millió akkori forintba került, hossza 108km, szélessége 18,6m, mélysége pedig 2méter. Megépítésével a Duna és a Tisza folyók közötti közlekedés mintegy 250 kilométerrel rövidült meg. Mivel az említett részvénytársaság 500000 forintos alaptőkéje a költségek fedezésére nem volt elegendő, Ferenc király 1802. november 1-jétől 25 évre a társaságnak bérbe adta a Bács-Bodrog vármegyei kamarai jószágokat, mely tetemes jövedelmet hozott. Majd ennek letelte után, új vállalkozót tizennégy évig sem találván 1841. november 1-jétől a csatornát a magyar királyi kincstár vette át, s egyedül a leltárért fizetett váltságot.
Később a monostorszegi Duna-ág a főágtól elszakadt, aminek folytán a Ferenc-csatorna vize tetemesen megapadt. Szükségessé vált a csatorna Bezdánig való folytatása, s ezáltal a Duna főágával való összeköttetése. A kincstár 1856-ban Bezdánnál új zsilipet építtetett (Ferenc József-zsilip), mely az akkori Európa legjelentősebb vízépítményei közé tartozott. Ugyanitt nagy kikötőt is létesítettek, 1869-ben pedig Bácsföldvárnál új levezető ágat építettek.
A Ferenc-csatorna – különösen a gabonaszállítás terén – addig volt nagyon jelentős, amíg nem épült ki Bács-Bodrog vármegyében a vasúti hálózat. A későbbi években megépült bajai–bezdáni tápcsatorna is, de sokkal jelentősebb a Ferenc József-öntözőcsatorna létrehozása, amely Kissztapártól ágazik ki a Ferenc-csatornából, s Újvidékig halad.
A XXXIV. tc. által becikkelyezett engedélyokmány alapján minden tartozékával együtt, az államkincstár tulajdonjogának fenntartása mellett, Türr István olaszországi királyi altábornagynak adatott át „üzlet és használat végett”.
A Ferenc-csatorna létrejöttét a XVIII. században jellemző hiányos úthálózatnak, valamint a mocsarak lecsapolása szükségességének köszönheti. Megépülésével mintegy 150000 hektár területet szabadítottak fel a mocsaraktól és a lápoktól, és ezáltal váltak jó minőségű termőterületekké. Vizét nemcsak hajózásra és közlekedésre, hanem egyéb tevékenységek végzéséhez szükséges vízkivételre is használták.
A trianoni békediktátum után a délszláv államszövetséghez került, majd a Duna–Tisza–Duna-csatorna nevet adták neki. Jugoszláviának a kilencvenes években bekövetkezett felbomlásakor, a délszláv háborúk idején egyes magyarországi politikai körök kifejezték igényüket Magyarország déli határszakaszának a Ferenc-csatornáig való kiterjesztésére, azonban ezt az ötlet a hivatalos magyar külpolitika nem vállalta fel.
