Érdekes lenne újra elolvasni azokat az újságcikkeket, meghallgatni a rádió- vagy megnézni a tv-műsorokat, amelyek a közelmúltban jelentek meg olyan hangnemben, hogy az új náthaláz kitalált betegség, hogy a gyógyszergyárak ügyes kampányáról van szó, és az új betegséget csak azért „találták ki”, mert nem tudták a patikák eladni a madárinfluenza elleni nagy gyógyszerkészletüket.
Pedig most már egyértelmű, hogy járvány van. Sajnos, jó néhány beteget nem lehetett megmenteni. A hírközlő eszközökben jelentkező összevisszaság miatt a lakosság nem tudott kire hallgatni, többek között éppen az említett félrevezető megnyilvánulások miatt. Tanácstalanságukban sokan keresték a gyógyszertárakban a fertőzés elleni védekezésben majdnem teljesen haszontalan maszkokat. Egyesek – groteszk látványt nyújtva – még az utcán is abban szaladgáltak, mások pedig töménytelen mennyiségben fogyasztották a déligyümölcsöt.
Pedig köztudott, hogy fontos kérdésekben a szakértőket kell kérdezni. Azokra kellene hallgatni, nem pedig szembe állítani véleményüket a laikusokéval. Hiszen pl. hídépítésnél sem laikusokat kérdezik a szerkezet tervezésénél, s szerencsére nem demokratikus vitában dől el az sem, mi módon kell egy anyahajót vagy repülőgépet sikeresen célba juttatni. Merthogy kiből lesz hídépítő mérnök, hajóskapitány vagy pilóta, az nem demokratikus válaszra váró, hanem szakmai kérdés.
Mit kellene tudni a védőoltásról?
A védőoltás (vakcina) nem mai találmány. Tudományos alkalmazását 1789-tól számítják. A vakcinálás európai atyja, az angol Jenner fedezte fel, hogy ha a gyengébb lefolyású, tehenek himlőjéből eredő folyadékkal megfertőzi az egészséges embereket, azoknál a himlő egészen gyenge formája alakul ki. Viszont az ilyenek (a vakcináltak, mert a vacca latinul tehenet jelent), ellenállók lesznek a sokszor halálos kimenetelű „igazi”, azaz a fekete himlő ellen is.
A vakcina gyűjtőneve azoknak az anyagoknak, melyek a szervezetbe megfelelő módon, általában injekció formájában bejuttatva bizonyos idő múltán természetes, aktív ellenállóképeséget, azaz immunitást eredményeznek. A vakcina olyan kórokozókat tartalmaz, melyeket laboratóriumi körülmények között megfelelő módon elölnek vagy teljesen legyengítenek, ezért azok betegséget már nem képesek kiváltani. Ennek ellenére ösztönzik a szervezet saját védekező rendszerét, az immunrendszert védő anyagok, ún. antitestek termelésére. A vakcinált személy vérében 10-14 nap múltán megjelennek az antitestek, és azok hosszabb-rövidebb ideig, vagy akár élethossziglan is védettséget biztosítanak az adott betegség ellen. A védettség ritka kivétellel mindenkiben kialakul. Mivel nem mindegyik szervezet reagál egyformán a védőoltásra, ezért a kialakuló védettség sem mindenkiben egyaránt sikeres, ha a fertőzés mégis bekövetkezik. Általános szabály azonban, hogy ha a beoltott személy mégis megbetegszik, ami kivételes ritkaság, a betegség lefolyása ilyeneknél sokkal enyhébb, és sohasem halálos. A védőoltások közül jó néhányat néhány hét, hónap vagy év múltán meg kell ismételni, hogy a teljes körű védettség hosszabb ideig megmaradjon.
A vakcinálással és a védőoltás gyártással kapcsolatos orvostudományi tapasztalatok teljesen elegendők a helyes állásfoglaláshoz abban a kérdésben, hogy be kell-e oltatni magunkat az új náthaláz ellen. A védőoltásoknak köszönhetjük, hogy ma jó néhány betegséget nem is ismerünk, hiszen gyermekkorunkban beoltottak bennünket ellenük. Az említett egyik legveszélyesebb betegséget, a fekete himlőt meg éppen védőoltással irtották ki a Földről!
A helyes álláspont az új náthalázzal kapcsolatos védőoltásról: mindenképpen oltassuk be magunkat az új náthaláz ellen, ha azt eddig máshonnan származó védőoltással még nem tettük meg. Ugyanis sokan Magyarországról származó védőoltással már beoltatták magukat.
Oltassuk be magunkat, minél előbb, tegyék ezt meg minél többen. Ne hagyjuk, hogy a képzeletbeli anyahajónkat vagy repülőgépünket laikusok irányítsák!
