Többször is megfogalmaztuk építészettel foglalkozó sorozatunkban, hogy ez a terület szinte kiaknázhatatlan, rengeteg ága van, amiket még felsorolni is nehéz, és mi nem is ezzel próbálkozunk, hanem tovább bővítjük a bemutatott ágazatok palettáját. Ezúttal egy kertépítészmérnök, Mihók Edit volt a beszélgetőpartnerünk, akivel nemcsak a kerttervezésről, ház-tulajdonos-kert háromszögről, hanem a zöld területek gondozásáról, az öntözőrendszerekről is váltottuk néhány szót.
Már gyermekkorodban is érdekeltek a zöld felületek, a kertek, a természet? Mikor döntöttél a kertészet mellett?
- Gyermekkoromban különböző vízióim voltak, óvodásként olyan esztétikai élmények értek, amikről azóta tudom, hogy ez az, amikor minden összejön. Pl. az óvoda mellett volt egy nyárfás, a fák április-május táján fehér, hópihe-szerű terméseiket ledobják magukról, és azoknak a repülését néztem ámulva, olyan volt, mint egy nyári hóesés. A nyárfás mellett volt egy kis vérszilvafa, aminek nagyon erőteljes, gömb alakú koronája van, és valóban vérvörösek a levelei. Ennek meg a „nyári hóesés”-nek a keveréke máig élő benyomást tett rám. Kertélmények későbbről is vannak persze, pl. a nagymamám dzsungelszerű, zegzugos kertje, amiben a nyári szünetekben napokat elvoltunk a többi gyerekkel. Aztán az általános iskolában madarásztáborban jártam Ludason, ahol egy másfajta természetélményt kaptam, de akkor sem, majd a gimnázium társadalmi-nyelvi szakának elvégzése után sem tudtam, hogy mivel is foglalkozzak. A négy év végén egyetlenegy dologban voltam biztos, hogy nem leszek irodalomkritikus. Pár év eltelt úgy, hogy nem iratkoztam be sehová, aztán egyszer a vajdasági táj láttán, ahogy szemléltem a sínbusz ablakán át, az impresszionista csodák ugrottak be – Van Gogh és a többiek művei. Akkor döbbentem rá, hogy nem akarok filozofálgatással foglalkozni, hanem olyan szakmát szeretnék, aminek megvan a kézzelfogható eredménye. Városi lány létemre furcsállom is kicsit, hogy ilyenfajta kötődésem alakult ki a földhöz. Aztán valahol hallottam, hogy van Zentán ez a szak, döntöttem, és odamentem, a földhöz, a növényekhez való vonzódásom még jobban megalapozódott. Gondolok itt arra, hogy Vajdaság egy valóságos éléskamra, fantasztikus földjei vannak, messze nincsenek ilyen jó földek, mint itt, a növények pedig úgy vannak összerakva, hogy egy picinyke magból megsokszorozódnak. Tehát itt nem kellene, hogy legyen bármilyen probléma, ha van egy ilyen tájunk, és tudjuk, hogy mit, hogyan kell csinálni. Ez még jobban föllelkesített.
Akkor te végül is elégedett voltál? Irányba tettek téged ezek a tanulmányok? Mi kezdett el téged leginkább érdekelni, mert rengeteg speciális ágazat létezik ebben a témakörben?
- A zentai tagozat programja úgy volt összeállítva, hogy nagyon széles palettán mozgott, de nagyon jó alapot biztosított. Volt zöldségtermesztés, szántóföldi növénytermesztés, kertészeti géptan, szőlészet, borászat, mezőgazdasági jog, tehát szerteágazó témakörök, ami nem tette lehetővé, hogy valaki szakember legyen az összes szakterületen, hanem mindenkire rábízták, hogy válasszon egy szakirányt magának, és azon a területen fejlessze magát tovább. Én dísznövénytermesztésből államvizsgáztam, és kerttervezésből írtam a diplomamunkám. Akkor ez így leszűkült.
Szerintem jó megfontolás volt, hogy Vajdaságba ezt a programot hozták, mert így az nyert legtöbbet, aki segítséggel ugyan, de tudott egyről a kettőre haladni. Ők rálátást adtak nekünk erre a világra, ami alapján nekünk könnyebb volt dönteni, hogy merre is mozdulunk tovább.
Hogy éled meg Vajdaságot, van kultúrája itt a te szakterületeidnek? Van-e különbség Magyarország és Vajdaság között ebben a tekintetben?
- Most már nagyon nagy a különbség a két ország között, ott már jó néhány éve folyik ilyen jellegű képzés, a magyarországi gazdasági viszonyok is lehetővé tették az embereknek, hogy megterveztessék a kertjüket. Ott már a magánemberek is látják azt, hogy egy újonnan felépített ház értéke mennyit nő, ha szakavatottak által tervezett kert veszi körül. A világban mostanában már elfogadott vélekedés, hogy a kert a nappali szoba meghosszabbítása, és hogy a kertépítészetnek is nagyon hasonló funkciót kellene lassan betöltenie, mint az építészetnek magának.
Ennek a vélekedésnek az elterjedését segíti az is, hogy egyre többen vágyódnak vissza a természethez?
- A vissza a természethez mozgalom nagyon jó, és megérett már rá a helyzet rendkívül, ugyanis Budapesten tisztán érzékelhető, hogy az emberek el vannak távolodva a természettől, nem lépnek földre, nincsenek fizikai érintkezésben növényekkel, mert csak aszfalton járnak. Ez szerintem az emberek viselkedésére is rányomja a bélyegét, furcsa személyiségtorzulásokhoz vezethet. Nagyon gusztustalanul bizarr, hogy van olyan városrész, ahol a természet rezdüléseiből nem lehet megállapítani még azt sem, hogy milyen évszak van.
Jöjjünk kicsit közelebb. Szabadka milyen város, tetszik, nem tetszik kertépítész szemszögből?
- Az igazat megvallva, állhatnánk jobban is. Most csak a magánkertekről beszélnék. Azt tapasztalom, hogy az embereknek vannak igényeik, és nagyon szeretnének szép udvarokat, kerteket, viszont nincs elég rálátásuk a lehetőségekre. Eléggé beszűkült az a képi világ, amit a legtöbben el tudnak képzelni. Gyakran megragadnak a tujasornál és a sziklakertnél.
Nemrégiben egyik kolléganőddel indítottatok egy Tájék elnevezésű előadás- és beszélgetéssorozatot. Gondolom, annak alapvető célja is az informálatlanság jelentős csökkentése.
- Igen, az egyik alapvető cél, hogy az embereknek ötleteket mutassunk, mik azok az őshonos vagy egzóta, de már meghonosodott vagy a klímánkat jól tűrő növények, amiket lehet alkalmazni. Számtalan variáció lehetséges ezekben a kertekben, az ember fantáziája kevés ezek elképzelésére. Nekünk az a fontos, hogy lássanak az emberek, hogy tudják, hogy a házukhoz, tulajdonságaikhoz illő kertjük is lehet. Ha megismerjük a megrendelő múltját, élményvilágát, gondolkodásmódját, és tudjuk azt, hogy milyen a hozzáállása, pl. szereti-e vagy egyáltalán nem a kerti munkát, gondoskodást igénylő vagy nem túl igényes növényekkel rokonszenvez-e, ehhez mérten fogunk neki kertet tervezni. De az is számít, hogy maga az épület, amely mellé a kert kerül, milyen. Ez már kertművészet-történeti kérdés. Az egyik ilyen kedvenc területem, ami tudtommal még nincs feldolgozva, a palicsi villakertek világa. Ezekhez a svájci típusú palicsi villákhoz annak idején hozzájuk illő kertet alakítottak ki, a ház mögött voltak az élethez szükséges részek, a gyümölcsös és egyebek, a ház előtt pedig egy afféle kirakatkert, ami az arra járók szemét volt hivatott odavonzani. Ez egy itteni jellegzetesség volt, és én hiányolom, hogy a város védett magjában lévő épületekkel kapcsolatban nincs valamiféle zöldfelületi iránymutatás. Ez is erősítené a műemlékjelleget, meg fokozná a város jellegzetes hangulatát, ezzel is meg lehetne idézni a múltat.
Neked van kerted? Ha igen, gondolom, saját terv alapján készült.
- Igen, egy icipicike kertem van, de ahogy mondani szoktál, cipésznek lyukas a cipője, az egy folyamatos fejlesztés alatt lévő kertecske, és még nagyon sok mindent kellene benne csinálni. De hát vannak elképzeléseim, hogy ha majd ilyen és olyan házam lesz itt és ott, akkor oda milyen kertet szeretnék létrehozni. Nekem több ötletem is van, és azokat nem tudom egy helyszínen megvalósítani, úgyhogy nekem ezért is jó ez a munka, hogy mások esetében tudom az agyam kicsit elengedni.
Jártál kicsit a világban. Láttál-e olyan várost, amelyről lerí az ilyenfajta hagyomány, ahol jó lenne élni, mert jó úgy, ahogy van?
- Vannak ilyen élményeim a világból, pl. Párizs egy nagyon élhető nagyváros, csodálkoztam, amikor megláttam, hogy mennyire tágas. Össze nem lehet hasonlítani Budapesttel, holott valahol hasonló mintára épültek az épületek, nagyon hasonlít a Szajna-part a Duna-partra, Párizsban mégis rengeteg tér, zöld terület van, a köztéri hatalmas fák meg vannak metszve. Ellenben nagyon szeretem a nem ennyire kiművelt zöld felületeket is, amik kicsit vadonos jellegűek. Ilyeneket pl. Görögországban láttam, ahol az emberek együtt élnek egy olajfával, és ennek megvan a sajátos hangulata. Nekünk is valamiféle összefogással vissza kellene állítani a vajdasági tájat, mert néhol olyan érzése van az embernek, mintha a Marson járna, pl. Újvidék és Belgárd között utazva nem látni egyetlen fát sem, és ha ez így marad, annak nagyon rossz következményei lehetnek.
Az öntözőrendszereket még nem is érintettük...
- Ez nekem egy újabb terület, részt vettem egy ilyen jellegű továbbképzésen, mert egyre fontosabb szerepet játszanak öntözőrendszerek, egyre nélkülözhetetlenebbek, ugyanis a szakmában mindenki tudja, hogy intenzíven feltartott zöld terület, akár városi szinten is már régóta elképzelhetetlen öntözőrendszer nélkül, mert akkor a fű kiszárad, megsárgul. Látható a felüljáró előtti benzinkútnál is, hogy valaki megtervezte a kertet, de az öntözésre nem fektetett hangsúlyt, így a fák és a fű is kiszáradt.
Tehát ha te kertet tervezel, akkor öntözőrendszert is?
- Igen. Ha van rá igény. Ez nagyon sok helyen létfontosságú. Az általunk is forgalmazott öntözőrendszerekben az a jó, hogy víztakarékosak, nem egész éjszaka folyik a csapról a víz, hanem pont annyit öntöz, amennyi be van állítva, amikor forró nyáron éjszaka a legkisebb a hőmérséklet, a kipárolgás, a vízveszteség, pontosan oda megy a víz, ahová kell. Nálunk köztereken azért nem alkalmazzák ezeket, mert még nincsen vandálbiztos megoldás. De valahogy meg kellene oldani, mert szükséges, a szakmabeliek ebben mind egyetértenek.
Akkor hasonlóan az építészet más ágaihoz, itt is úgy lehetne megoldani a problémákat, hogy szakemberekre bízzák a döntéshozatalt, és nem hagynak belefolyni más tényezőket?
- Igen. Ezek szakmák. Én sem érthetek a fogorvosláshoz, ha nem tudom, mikor mi a teendő. Ez nem valami elvont dolog, megvannak a reális érvek, hogy mit miért kell. Nemcsak a tervezés, hanem a fenntartás is rendkívül fontos. Ha az utóbbi hibádzik, akkor a megvalósított terv kidobott pénz.
