Ilyenkor egy öregasszonyt menyasszonynak öltöztettek, és zenészek kíséretében a lányos házhoz mentek, ahol siratóparódiákkal elsiratták a párnákat, dunnákat, lepedőket, miközben alaposan felforgatták az ágyneműt és széttúrták az ágyat. A siratóest tehát a nevével ellentétes tartalmú, vidám szórakozás. Régebben azonban nem volt feltétlen paródia jellegű. Különböző tájegységekről származó adatok szerint siratószerű énekeket is énekeltek ilyenkor, ún. menyasszonysiratókat. Dallamában is, szövegében is részben ezekkel rokon a következő paródia is:
22j.
Bujdosik a kutya, két szëmivel nem lát,
Igyál az üvegbül* kámforos pálinkát!
Jól mëgnézd, lëjányom, elejét, s utóját,
Akivel békötöd két szëmëd világát!
* a seggibül
(Énekelte Eröss Istvánné Kovács Teréz, 54, Gyűjtötte Kiss Lajos 1966-ban Hertelendyfalván. Hertelendyfalva szerb neve Vojlovica.)
Dallama rokon a bukovinai menyasszonysiratókkal és egyes históriás énekekkel, az ún. Árgirus nótával, azaz ennek menyasszony-búcsúztatóként használt dallamaival.
Funkciójáról nincs adatunk. Minden bizonnyal paródia, és nem lehetetlen, hogy a csintalan hangulatú siratóesteken hangzott el. Egy Doroszlón gyűjtött újasszony-bemutató dal szövege és dallama részben megegyezik.
Magyarszentmihályon a zenészek akkor muzsikálják a dallamot, mikor a vőfély a menyasszonyt búcsúztatja, a vőfélyrigmus alá.
Ugyancsak ismeretlen funkciójú, de komoly hangvételű szövegrokon került elő Törökkanizsáról. Énekese nem tudta, „miféle nóta”. Kapálás közben énekelgették édesanyjával.
22.
1. Jól möggondold, kislány
Elejét, utolját,
Mert nem szita, rosta,
Hogy azt mögfordíjják!
2. Mert nem szita, rosta,
Hogy azt mögfordíjják!
Se nem kölcsönkinyér,
Hogy azt visszaadják!
3. Amott van ëgy kis ház,
Árgyélus a neve,
Abba van ëgy asztal
Búval leterítve.
4. Azon van ëgy pohár,
Bánattal van tele,
Ëgy szép barna kislány
Most issza belőle.
(Énekelte Sós Mihályné Törköly Erzsébet, 75, gyűjtötte Bodor Anikó és Paksa Katalin 1993-ban Törökkanizsán. Törökkanizsa szerb neve Novi Kneževac.)
Régebbi hagyományba tartozó szöveg és dallam. A szöveg feszes tempójú dallamrokonai legtöbbször lakodalmi menetdalként szerepelnek, de megjelennek a lakodalom előtti szokásokban és a menyasszony- és újasszonytáncok között is. Borus Rózsa adataiból tudjuk, hogy a topolyai lakodalmakban ágyvitelkor énekeltek ilyen szöveget. Mint már említettük, elhangzottak még az újasszony bemutatásakor is.
Soraik felező 12-es vagy 6-os szótagszámúak. Kései leszármazottaik új stílusú, 11-es szótagszámú lakodalmasok, menetdalok leginkább. Kis terjedelmű, drm tengely körül mozgó dallam, mely a felső és alsó oktávot is érinti a dallam kezdetén és végén. Hangkészletében az ún. pszalmodizáló stílussal rokon. Többnyire balladákat és rabénekeket énekelnek rá.
Lakodalmi dalainkban a dallamok szertartásos jellege úgyszólván teljesen elveszett. A sajátosnak mondható lakodalmi rítusének elég kevés. A most bemutatott két dal a lakodalom költészetének rituális részét képviselhette, melyek egykor csakis a lakodalmi ünnepségek alkalmával hangzottak el. A „Jól meggondold, leány” kezdetű szövegek a magyar nyelvterület nagy részén előfordulnak különböző dallamokon. Nálunk, Vajdaságban valószínűleg a sirató-históriás ének dallamfajta párosult szertartásos dallamként a szövegekhez.
A Doroszlón gyűjtött újasszony-bemutató dal, mint al-dunai székely rokona, szintén paródia. Ma már nem gyűjthető. Kovács Endre így ír róla a doroszlai lakodalmi szokásokban: „Amikor az újmenyecskét »bekontyúták«, készen állt a menyecsketáncra. Ilyenkor a táncteremig a nagyvőfény vezette. Nyomukba szegődött a »pikulás« (klarinétos), egy »akkódot« játszott, és sebtében eldalolt egy-két versszakot ebből a – nem éppen ízléses – dalból, melyet emberemlékezet óta csak erre az alkalomra szokás énekelni.”
Egy hajdani menyasszony, aki 1930-ban esküdött, így emlékezik vissza: „Bekötötték a fejemet, kísértek be mënyecsketáncra, és má akkó is azt a nótát danúta a pikulás. Szëgény anyósom nagyon haragudott érte. A Csibili Marci bácsi, aki akkó vót a prímás, az mëg odaszót neki: –Mit dörmög? Ez az élethő tartozik!” Mára már végképp nagyon sérelmesnek, ellenszenvesnek tartják ezt a szokást. Még az idősebb asszonyok sem ismerik be, hogy emlékeznének a dalra. Avval hárítják el a kérdezősködést, hogy nehéz a dallama, és nagyon csúnya a szövege.
A feltehetőleg utólag parodizált dalt száműzte a közösség.
