Az emberélet fordulóinak legjelesebb része a lakodalom, melyet igyekszünk minél emlékezetesebbé tenni. A házasságkötéssel kapcsolatos szertartásokból több-kevesebb eleven hagyomány található még ma is a vajdasági magyarság szokásai között.
A szokásokat „általános” szempontból vázoljuk, azaz többféle tájegységre vonatkoznak, nem egy kiragadott homogén vidék meghatározott szokásaira, minthogy a vajdasági magyarság sem képvisel egységes néprajzi tájegységet.
A lakodalom (menyegző, nász) a házasságkötés szokáskörének legfontosabb eseménysorozata. Ennek keretében történik meg maga a házasságkötés, melynek lebonyolításában egész sor lakodalmi tisztségviselő segédkezik a rendezőknek (a menyasszonynak, a vőlegény és a szüleiknek). Mindez általában nagy méretű lakomázás és mulatozás közepette folyik a násznép részvételével. Az ünnepségsorozat legfontosabb mozzanatai a polgári és egyházi esküvő, a menyasszony átadása a vőlegénynek, a menyasszony befogadása a vőlegény családjába, az elhálás (menyasszonyfektetés), majd az asszonnyá válás formai kifejezése (kontyolás). Ezekhez kapcsolódik még a házasságkötéssel járó anyagi természetű ügyek rendezése, mint a hozományvitel (ágyvitel) és a menyasszony násznépének látogatása a vőlegényes háznál (kárlátó vagy hérész).
Az ünnepséget hetekig tartó komoly előkészületek előzték meg (dunna, párna készítése, állatok levágása, levesbe való csigatészta „kipedergetése”, aprósütemények sütése és még sok minden egyéb). Az előkészületek munkálatait közösen végezték férfiak és nők – a munka jellegétől függően együttesen vagy külön-külön.
El kellett készíteni a menyegzői díszekül szolgáló koszorúkat, bokrétákat is. A vendégek hívogatását végző vőfélyeket legalább egy héttel előbb fel kellett virágozni. A felvirágozás és hívogatás körüli szokásokhoz inkább gazdag rigmusanyag kapcsolódik, különösen a Bánátban (Magyarmajdány, Csóka, Padé, Torontáltorda, Szaján). Horgoson a szokás meghatározott dallal jár. A Kalangya folyóirat 1942-es 1–2. száma közöl egy Horgosi lakodalom című írást dr.Hegedűs László tollából, melynek dalait dr.Kiss Lajos kottázta le. Ebben a cikkben ez áll:
Felvirágozás (lakodalom előtt)
„Egy héttel az esküvő előtt a vőlegény felkéri a vőfényeket, koszorúslegényeket és -lányokat. Úgy a legényes, mint a lányos háznál van egy »nagy vőfény« és egy »kis vőfény«, ezenkívül 4-6 koszorúspár. Ezek pár nappal az esküvő előtt a lányos háznál gyülekeznek, és ekkor történik meg a »felvirágozás«.
Előáll a vőlegény nagy vőfénye és üdvözli a megjelenteket:
Dicsérjük a Jézust, az Úristen fiát,
Terjessze e házban az ő szent áldását…
Felkérik ezután valamennyiüket, párostul jelenjenek meg az esküvőn. Azután a koszorúslányokhoz fordul:
Tehát kérnénk szépen a koszorúslányokat,
Hogy helére feltűznék ezen virágokat,
Amiért mi nekik meg fogunk szolgálni,
Hogyha az ég arra rá fog segíteni.
A lányok a felkérés után feltűzik a virágokat. A kalapra és a kabát bal vállára fehér selyemből készült, ezüsttel, arannyal díszített virágokat illesztenek hosszú selyemszalagokkal. A nagy vőfény botját vagy fokosát körülszalagozzák és rozmaringszálakat raknak rá. A kis vőfények kulacsa is kap a díszekből: virágokat, szalagokat. A vőfények szépen megköszönik a felvirágozást, leülnek, előkerül pár üveg bor, és rágyújtanak a nótára: ”
20.
1. Udvarunkba magosra nőt a nyárfa,
Házunk előtt magosra nyőt a nyárfa,
Édesanyám barna lányát siratja.
– Sírjál, anyám, sirathatsz már engemet!
Férhez adtál, de nem tudod, hogy kihez.
2. Barna kislány, ha bemegy a templomba,
Egyik könnye ja másikat lemossa.
– Jaj, istenem, mire fogok esküdni?
– Én istenem, mire fogok esküszni?
Ezt a legényt sosem tudtam szeretni!
3. Barna kislán, ha bemegy a szobába,
Árva könnyét hullajtja az ágyára/párnára.
Ráborul a dijófa asztalára.
– Sírok, anyám, siratom a lányságom,
Sírok is én, míg élek a világon!
Siratom a lánykori boldogságom!
„Akkó éneklik, mikó virágozni vannak” – mondja Földi Mihály (1942).
Ötfokú, egy dallamgondolatból építkező, új stílusú dallam. Nem szertartásos jellegű, csak lakodalmas vonatkozású. Eddigi változatai a bácskai Tisza mentéről kerültek elő. Szövegükben rokon hangulatú, új stílusú dalok előfordulnak még a bukovinai siratóesteken (leánybúcsú) és a menetdalok, esetleg menyasszony-búcsúztatók között is.
