A NAP .............................................................................................. A HOLD
kel: 7 31 ..........................................................................................kel: 19 07
nyugszik: 15 57 ..............................................................................nyugszik: 9 29
Leült az asztalhoz.
Alig lehetett rábírni, hogy leüljön, s úgy igya meg a pohárka pálinkát és fogyassza el az eléje tett kalácsot. Azért is nehezebb most nekem, motyogott zavartan, mert a szenteste a legzordabb időkben is mindig nagy meghittségben, melegségben, mindent felülíró csendességben telt családunkban, s tudvalevő, hogy a karácsonyesti harangszóra megnyílik az ég, és egészen az éjféli misére való beharangozásig úgy is marad, és ezt az időt békességben, szeretetben kellene eltölteni, mert a születő gyermek valóban Jézus Krisztus, nem csak egyszerűen egy karácsonyi kisded, hanem az Úr, aki azt üzente angyala által Ábrahámnak, hogy utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját... A te utódod által nyerhet áldást a föld valamennyi népe – mondta leplezetlen szomorúsággal, és hogy nem vár semmiféle vigasztaló szavakra azonnal hozzátette: tudnom kell, és tudom is, nem a bekövetkezett események kínoznak, hanem az a vélemény kínoz, amelyet róluk alkottam, mégis megvisel, valóságos fájdalmat okoz az egész nap, hisz képtelen vagyok szabadulni az emlékektől, a gyötrelmes kérdésektől mikor van a most?, svégül is ki győzte le a sárkányt?, és ha értelmet kereső szavaimból hiányzik Krisztus ereje?
Tizenkét éve már – vagy negyven is? –, hogy karácsony előtt négy nappal, a déli órákban, elindult a Hold felé az űrhajó, s azt a szentestét három ember a Hold körül töltötte, és miközben a Biblia teremtésről szóló könyvéből részleteket olvastak fel – a Hold horizontján felkelt a Föld.
Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!
.
*Részlet az Anno c. munkából
