Sava Halugin alkotása
.
A vajdasági magyar iparművészek és formatervezők, valamint a szabadkai alkotók az idén immár negyedik alkalommal mutatják be alkotásaikat a BIENNÁLÉN. A rendezvény rangját legjobban a kiállító művészek létszámának növekedése és a kiállított művek minősége bizonyítja.
A különböző anyagok, technikák és technológiák sokféle lehetőséget adnak alkotóinknak: a szép ne csak jó minőségű, de hasznos is, vagyis használható legyen. Az is igaz viszont, hogy a kiváló terméknek esztétikusnak is kell lennie. Az iparművészetnek ugyanis ez célja, jellegzetessége, de ez sem mindig igaz, mert nem minden alkotás használati tárgy, tehát az alkotók művei a képzőművészet kategóriájába tartoznak. Az alkotók többségével már évtizedek óta találkozunk kiállításainkon, megállják a helyüket, járják a maguk útját. Ismerjük stílusukat, a témakörüket is, ennek ellenére munkáik rendszerint időszerűek és újak.
A számítógép mind elterjedtebb alkalmazása nagy előrelépés, és megkönnyíti a munkát grafikusainknak, ruházati formatervezőinknek, fotográfusainknak, sőt a keramikusoknak is sok új megoldást és lehetőséget kínál. Az azonban tény, hogy igazi alkotónak kell a számítógép mögött állnia.
A kiállításon legtömegesebben grafikusaink vesznek részt, őket a keramikusok, majd a textilesek és a fotósok követik. Örömünkre szolgál az a tény is, hogy a legfiatalabb alkotóink is éltek a lehetőséggel, és elhozták munkáikat.
A grafikai munkákban találtam meg a legtöbb kimagasló színvonalú, ötletgazdag, újszerű és letisztult megoldást. Igazán figyelemre méltó alkotások. A textilesek munkáit nézegetve bennem mindig felmerül a kérdés: vajon én felvenném-e azt a ruhadarabot, vagy sem. Most ezek közül is szívesen látnék néhány megoldást az üzleteinkben. A fotósok szemével pedig sokszor szívesen néznék, hiszen lenyűgözően tudnak láttatni, színeket, formákat, tereket és fényeket.
Utoljára hagytam azt az iparművészeti területet, amely legjobban a szívemhez nőtt – a kerámiát. Az itt kiállító tizenöt művész közül tíz részvevője volt a kishegyesi művésztelepnek, és legtöbbjük magvát képezte a néhai jugoszláviai kerámiai triennálénak.
Befejezésül, az itt kiállító művészek és alkotásaik megérdemelnék, hogy többet szóljak róluk, de azt ajánlom inkább, nézzék meg a kiállítást, beszéljenek inkább az alkotások, hiszen az a legszebb kommunikáció.
