Sok év és rengeteg fiatal kutató munkája fekszik abban a könyvben, amit november 3-án, a magyar tudomány napja alkalmából mutattak be a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy egy újabb mérföldkőt, viszonyítási pontot jelent ez a 2000-ben alakult Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszéke életében, hiszen a nagy elődökre való visszatekintés nélkül a jelen tájékozódási pontjait is sokkal nehezebb volna kijelölni. Különösen érvényes ez egy olyan, intézményes keretekkel a rendszerváltásig nem is rendelkező diszciplínára, mint a vallástudomány, melyet az ideológiai töltetű kommunista-szocialista szellemi rombolás időszaka után Magyarországon szó szerint újjá kellett építeni.
Vezető szerepet vállalt ebben dr.Máté-Tóth András, a szegedi vallástudományi tanszék, az első ilyen jellegű magyar tannyelvű intézet megalapítója, mint ahogy az említett könyv, a magyar vallástudomány korai szakaszának tudományos tevékenységébe betekintést nyújtó szemelvénygyűjtemény ötletadójaként is az ő nevét kell megemlíteni. Kezdeményezésére indult meg dr.Sarnyai Csaba Máté vezetésével a vallástudományi tanszék diákjait és történészhallgatókat is bekapcsoló kutatás, amely első feladatának a magyar vallástudomány jeles alakjainak és fő műveinek a föltérképezését tűzte ki célul. Ezt a sokéves kutatást követte egy szűkebb csapat munkája, ami a tanszék tanárai, Máté-Tóth András, Sarnyai Csaba Máté,Kerekes László,valamint e sorok írója és a tanszék akkori végzős hallgatóinak a bekapcsolódásával folytatódott tovább. A tudományos munka első gyümölcsét, A szemelvények a magyarvallástudomány történetéből I. című könyvet most vehette először a kezébe az olvasó. A római egyes jelzés egyértelművé teszi, hogy a könyv – az 1920 és a második világháború közötti időszak földolgozásával – a folytatására vár.
Máté-Tóth András a bemutatón a korabeli magyar vallástudomány naprakészségére hívta föl a figyelmet.
– Max Müller, a „vallástudomány atyjának” a műveit megjelenésük után kis idővel már recenzálták. Innentől kezdve Magyarországon a vallástudomány mint meghonosodó új tudományos megközelítésmód folyamatosan jelen van. Egyes országokban, mint például Csehországban vagy Oroszországban előrehaladottabb a hazai vallástudomány történetének a feltárása, Magyarországon ez az első ilyen jellegű szemelvénygyűjtemény – emelte ki a tanszékvezető.
Sarnyai Csaba Máté az úttörő munka során fölmerült szerkesztői alapelveket és a földolgozás során fölmerült dilemmákat ismertette. Kitért a vallástudomány mai napig vitatott tudományos identitásának a kérdésére is, arra tehát, hogy az egyéb tudományágak képviselői közül sokan csak a saját diszciplínájuk részterületének tekintik a vallással való tudományos foglalkozást, s nem különálló tudományágnak. Egyik neves iszlámkutatónk szavaira emlékeztetett, aki szerint vallástörténet van, vallástudomány nevű tudományág viszont nincs.
– A most kiadott könyv bizonyítja, hogy vallástudomány márpedig van!
A magyar vallástudomány korai történetébe betekintést nyújtó gyűjteményes kötet 25 szerző munkáiból közöl válogatást. Szerkesztői szempontok, de semmiképp sem jelentőségük elvitatása miatt e körbe nem kerülhettek bele a szülő- vagy lakhelyüknél fogva Délvidékhez kötődő szerzők. Olyan szerzőket említhetünk itt a teljesség igénye nélkül, mint a volt nagybecskereki főrabbit, Klein Mórt, Maimonidész fordítóját, a Szabadkán született Geréb József klasszika-filológust, aki Hérodotoszt ültette át magyarra, a Zomborban élő Schmitt Jenő Henriket, kora nagy hatású (vallás-)filozófusát, és a bánság falvainak lelkipásztorát, Kálmány Lajos néprajzkutatót.
Ez is jelzi, hogy milyen hatalmas szellemi kincs birtokában vagyunk, amiből a nevezett szemelvénygyűjtemény csupáncsak ízelítőt nyújthat.
