bukowski as the captain of the ship of fools
.
Egyvalakinek, az olvasónak írni, de mindenkit megszólítani, ez a szellem megnyilatkozása. Mindenkinek írni, de csak egyvalakit, magunkat megszólítani és megszólaltatni: így tesz, aki eljátssza, hogy tudás lakozik benne. A szellem nem szellemesség, a tudás pedig nem okosság.
Keveseknek írni és senkit sem megszólítani, ez az értelmi gőgből fakadó szellemgyengeség jele. Az erőtlen szellem pusztán csak szavakat közvetít, s ezért nem hatolhat a mélyebb rétegekbe. A valóban bennünk lakozót, a létezőt és a tudásközvetítőt meg sem érintheti.
Mindenkinek írni és sokakat megszólítani, ez az egyszerűség, amire a szellem erejével párosult tudásközvetítés lehet képes. Az egyszerűség mélységében szólal meg a tudás. Mivel az igazi egyszerűség maga a mélység, ezért az a mélyrétegekben fejti ki a hatását, a felszínen észrevétlen marad. Ez az oka, hogy a felszínes gondolkodás megveti, értéktelennek tekinti az egyszerűséget. A felszínt a cikornyák, az eredetien ható különlegesség, a szellemtől eltávolodott szellemesség, a tudás látszatában tündöklő okosság és okoskodás uralják.
A tudásban egyvalami tudatlan: az én, aki teljességgel megfeledkezik önmagáról. Így férkőzhet az ember a tudás közelébe. Az önteltség, mivel énnel telt látásmód, sohasem birtokolhatja a tudást. Mégis milyen könnyű összetéveszteni az értelmi gőgöt a tudás magabiztosságával! A tudásközvetítő ember nem azért maga-biztos, mert énje birtokolja a tudást, ellenkezőleg: azért lakozik önnön természetében, mert a tudás birtokolja őt. Az értelmi gőg úgy véli, hogy a tudás a tulajdonában van, de valójában csak egy tévképzethez ragaszkodik: ahhoz az ostoba rögeszméhez, hogy az én birtokolhat. A megkülönböztetés kedvéért a birtokolni szándékozó ént egónak nevezhetjük, ami nem a természet szerinti énünk, hiszen hogyan lehetne tulajdona annak, aki amiatt létezik, hogy tulajdon legyen? Nyilvánvalóan nem egy másik én, hanem a valóság három arcának a tulajdona. Egyedül az egó válhat a másik egó részleges és ideiglenes tulajdonává a szűnni nem akaró birtokharcok során, az én sohasem.
Az ént a boldogság, a tudás és a lét birtokolhatja. Emiatt érezhet az ember örömöt, emiatt tudhat és emiatt létezhet.
